Vámpír szerelem 8. fejezet

8. fejezet

Egész nap csak Edward és az új lány körül forogtak a gondolataim. Nem tudom mi olyan furcsa Edward körül de valami nincs rendjén. Úgy nézett rá Bellára mintha még soha nem látott volna embert. A biosz óra után nem is szóltunk egymáshoz, ő nem törődött velem én pedig nem törődtem vele.
Este viszont már nem bírtam tovább így bementem Edwardhoz. Ő éppen az ablaknál állt és hallgatta az egyik kedvenc Cd-jét. Oda mentem hozzá és hátulról átöleltem. De ő hirtelen megdermedt az ölelésemben.
- Mi… mi a baj? – kérdeztem félve.
- Semmi. – mondta még mindig nekem háttal. Most annyira távolinak és ridegnek tűnt mintha soha nem találkoztunk volna még.
- De igen is van valami. Egész nap kerülsz, nem szólsz hozzám, sőt még hozzám sem érsz, rám se nézel de bezzeg Bella Swant azt tudod bámulni órákon át. – kiabáltam neki most már a szemébe. Perceken keresztül csak a szemébe néztem, dühös voltam rá nagyon dühös. De ő ugyan olyan arcot vágott mint eddig.
- Tudod mit nem is érdekel legyél boldog az álmodozásoddal. –mondtam neki majd dühösen kitrappoltam a szobából jó erősen becsapva magam után az ajtót. Alice felé vettem az irányt. Már éppen kopogni akartam amikor kinyílt az ajtó és Alice lépett ki rajta. De most az arcáról hiányzott az a mosoly amiért bármit megadtam volna. Elmenetem mellette és leültem az ágyra. Ha tudtam volna sírni most biztos megtettem volna. Alice leült mellém majd átkarolta vállamat. Én viszont a nyakába vetettem magam nem lepődött meg a reakciómon, inkább nyugtatni próbált.
- Óó Alice mond meg mi a baj velem?
- Veled nincs semmi baj. Miért mondasz ilyen őrültségeket?
- Ahogy vége az egyik bajnak azonnal jön a másik. Én ezt nem bírom én már soha sem lehetek boldog? – zokogtam könnyek nélkül
- De hogy nem csak…
- Csak mi? – kérdeztem. Tudtam hogy látott valamit a jövőben csak nem akarja elárulni. Nem válaszolt.
- Mit láttál Alice? – kérdeztem most már nyugodtabban
- Semmi olyat ami miatt aggódnod kéne hidd el nekem. – Nem volt erőm most vitatkozni vele így ráhagytam a dolgot.
Másnap a suliban nem láttam sűrűn Edwardot ennek most kivételesen örültem. Félek ha megint találkoznánk csak veszekedés lenne a vége. Nem volt kedvem bemenni bioszra így nem is tettem meg. Inkább a kocsiban ültem és hallgattam egy kis zenét. Mit csinálhat most Edward? Vajon megint Bellát nézi szüntelenül. Megkell néznem. Majd azt mondom Mr. Bannernek hogy az orvosiban voltam mert rosszul éreztem magam. Gyorsan kipattantam a kocsiból majd a biosz terem felé vettem az utam. Éppen be akartam nyitni amikor megláttam hogy a helyemen ül valaki még hozzá nem is akárki. Bella Swan ült a helyemen és éppen Edwarddal társalgott. Én a döbbenettől meg se bírtam szólalni. Majd Edward mintha egy villám csapott volna belé olyan gyorsasággal kapta rám a szemét. Én viszont csak tátogni tudtam. Jobb ha megyek félek egy órát nem bírnék ki ezek után vele. Lekaptam a tekintetem róla majd gyorsított léptekkel mentem a suli elé a kocsihoz.
Pár perc múlva már ki is csöngettek éppen ebédszünet jött. Nekem viszont most semmi kedvem nincs egy légtérben lenni senki vel akinek a neve Edward Cullen. Végül úgy döntöttem bemegyek hisz az nagyon feltűnő lenne ha nem lennék ott ebédnél de a suliban még is itt vagyok. Emberi tempóban léptem be az ebédlőbe, ahol most minden szem rám szegeződött de most ezzel nem foglalkoztam. Ránéztem az asztalunkra ott már ott volt mindenki és engem pásztáztak hogy miért vagyok ennyire feldúlt. Egy szó nélkül beálltam a sorba hogy vegyek magamnak valami „kaját”. Mikor végeztem leültem az asztalunkhoz de még mindig nem néztem Edwardra csak a szódásüvegem méricskéltem.
- Mi az hugi most nem vagy éhes? Vagy most inkább Edwardra vagy kiéhezve?- kuncogta Emmett de most nem tudtam nevetni a hülye viccén. Alice és Edward sajátos beszélgetését anélkül is észre vettem hogy nem néztem rájuk. A beszélgetésük végén Alice csak bólintott majd a többiekhez fordult.
- Szerintem mi most menjünk, ugyanis tesink lesz és emberi tempóban nem tudunk olyan gyorsan átöltözni. Igaz Jasper? – kérdezte Alice csilingelő hangon de én átláttam rajta hogy csak magunkra akar hagyni minket Edwarddal. Egy kicsit visszakozva de elindultak kifelé. Percek múlva mér csak mi ültünk ott, de én még mindig nem néztem Edwardra. Ő viszont engem fixírozott.
- Nem az van amire gondolsz. –mondta pár perc csönd után
- Honnan tudod hogy mire gondolok azt hittem nem látod a gondolataimat. Ha még is akkor szólj majd akkor olyanra gondolok amire szabad. –mondtam neki gúnyosan a szemébe
- Azt hittem nem jössz bioszra ezért ült mellém Bella.
- Én is azt hittem hogy nem megyek, de túl kíváncsi voltam.
- Mire voltál kíváncsi?
- Arra hogy már megint Bellát nézed-e vagy már letettél róla, de ezek szerint nem sőt egyre messzebb mész. Ha nem ismernélek azt hinném megtetszett neked.
- Tudod jól hogy ez nem igaz.
- Igazából fogalmam sincs hogy mit gondoljak. Már azt se tudom hogy ismerlek- e. –majd felálltam és faképnél hagytam Edwardot.

Az óráim után kimentem az ezüst Volvóhoz. ahol már várt rám Alice, Jasper és Edward. Rose-nak és Emmettnek spanyol volt az utolsó órájuk ami mindig elhúzódik így már csak rájuk vártunk. Edward és Bella szüntelenül nézték egymást. Majd mikor a kocsihoz értem Edward elkapta a tekintetét róla és rám helyezte. Nem szóltunk egymáshoz csak néztünk egymás szemébe. Emmett és Rose már a lépcsőnél jártak, amikor meghallottuk azt a fülsüketítő fék csikorgást ami a parkolóból jött. Mind a 6-an oda kaptuk a tekintetünket hogy rájöjjön mi a hang forrása. És akkor megláttuk hogy Tyler Crowley autója száguld fékezhetetlenül arra a helyre ahol most Bella áll. Edwardnak se kellett több nem foglalkozva azzal hogy ki láthatja meg emberi szemnek túl gyorsan átrohant Bellához és megmentette őt a biztos haláltól. Mind az 5-en lemeredve néztük Edward akcióját ami a lelepleződésünkhöz is vezethet. Nem tudom elhinni hogy Edward képes volt ilyen ostobaságra csak azért hogy megmentse egy ember életét.

Pár perc múlva már az egész iskola ott tobzódott Bella körül. A mentők amikor megérkeztek Edward kivágta magát hogy ő majd a saját kocsijával megy be a kórházba mert neki semmi baja nem esett. Én viszont nem akartam most egy légtérben utazni Edwarddal így inkább elmentem egy olyan helyre ahol már senki se lát és eszeveszett futásba kezdtem. Hamar oda is értem Carlislehoz. Bekopogtam az irodájába.
- Szabad! – kiabált ki az apám
- Szia!
- Oh szia Sarah! Mi járatban? Csak nincs valami baj? – kérdezte aggódalmasan
- Hát baj az van csak még azt nem tudom hogy mekkor?! – leinvitált egy bőr székre én pedig elmeséltem neki a suliban történteket.
- Látta valaki?
- Nem tudom elég gyorsan történt minden, de nem tudom. –ekkor meghallottuk hogy megjött a mentő.
- Te maradj itt én beszélek Edwarddal és ellátom Tylert és Bellát.
- Rendben. - csak pár percig voltam egyedül mert Edward rontott be Carlisle irodájába. Szörnyen mérges voltam rá amiért ilyen hülyeséget csinált és úgy éreztem itt az ideje hogy jól beolvassak neki.
- Te mégis mit képzelsz magadról Edward Cullen? – ordítottam neki
- Mégis mit csinálhattam volna? Hagytam volna meghalni? – szűrte a fogain keresztül
- Igen azt kellett volna, akkor legalább nem csámcsogna ezen a fél suli. Eggyáltalán miért mentetted meg miért nem hagytad hogy elüsse az a kocsi?
- Ő csak egy ember Sarah még se hagyhattam hogy mindenki szeme láttára halljon meg!
- Bezzeg ha Mike Newton állt volna ott akkor nem mentetted volna meg. Őt hagytad volna hagy lapítsa ki egy kocsi igaz?
- Mike Newton megérdemelte volna. Bella viszont nem ő… ő túl rendes a halálhoz. – és ekkor értettem meg amit eddig nem tudtam vagy csak magamnak nem mertem eddig bevallani.
- Te... Beleszerettél