Vámpír szerelem 9. fejezet

9. fejezet

- Te… beleszerettél. – a hangom már- már hisztérikusan csengett
- Te komolyan egy emberbe szerettél bele? Ezt nem hiszem el – magamból kikelve kezdtem el járkálni. Arra vártam hogy Edward megállít és azt mondja megőrültem, de nem tette. Csak kifejezéstelen arccal állt előttem. Én viszont nem bírtam tovább a hallgatását.
- Edward mondj valamit könyörgöm!
- Mit mondjak?
- Mondjuk az igazat!
- Az igazat akarod hallani? Rendben akkor tessék. Beleszerettem Bella Swanba! – kiabálta
- Most boldog vagy? –kérdezte gúnyosan
- Igen –majd hátat fordítottam neki és kimentem Carlisle irodájából. Mikor az erdőbe értem azonnal elkezdtem futni haza felé. Azt hittem hogy majd a futástól megnyugszok, de nem ez történt. Ahogy beértem a házba felmentem a szobámba. Nekidőltem az ajtómnak majd könnyek nélküli sírás közepette lerogytam elé.

Fogalmam sincs mennyi ideje ültem ott szomorúan amikor egyszer csak meghallottam a hangokat odalentről. Éppen veszekedtek valamin. Erőt gyűjtöttem és lementem a nappaliba. Ott volt mindenki a középpontban Edward aki éppen Rosalieval veszekedett. Ahogy leértem minden szem rám szegződött én viszont csak egy valakivel törődtem ebben a pillanatban. Hogy tehette ezt velem? 50 év ennyit jelentett neki? Soha nem is szeretett csak elhitette velem. Most pedig elhagy! Egy emberért. Ebben a pillanatban csak színtiszta dühöt éreztem. Oda mentem Edward elé majd lekevertem neki egy hatalmas pofont.
- Gyűlöllek Edward Cullen! – sziszegtem neki pár centire az arcától. Majd a többieket szóra se méltatva eszeveszett futásba kezdtem. Nem érdekelt semmi csak hogy egyedül legyek a gondolataimmal és az érzéseimmel.

Már egy hete hogy eljöttem Estherhez aki mindig is olyan volt nekem mint Alice. Nem akartam haza menni. Nem akartam Edwarddal egy légtérben lenni. Semmit nem akartam csak nyugalmat, és ezt most csak itt kaphatom meg. Esther készséggel befogadott miután elmondtam neki hogy mi történt, és hogy miért vagyok így kibukva. Ő megértett ahogy a párja Victor is. Éppen vadászaton voltam amikor megcsörrent a telefonom. Meg se kellett néznem hogy tudjam hogy Edward az. Nem foglalkoztam vele csak kinyomtam és kész. Amikor visszatértem a vadászatról Esther várt rám gondterhelt arccal.
- Mi történt?
- Sarah! Tudod hogy én nagyon szeretlek ugye?
- Persze hogy tudom én is nagyon szeretlek.
- Sarah mikor akarsz még is haza menni? Tudod hogy nem szökhetsz meg a problémáid elől, és akármilyen nehéz is de szembe kell nézned Edwarddal.
- Tudom és vadászat közben én is gondolkoztam a dolgokon és arra… a … döntésre … jutottam hogy…. haza megyek. – egy halk sóhaj hagyta el a szám. Felálltam majd elbúcsúztam Esthertől és Victortól. Pár perc múlva már a sötét erdőt szeltem át.

Pár óra múlva már a Cullen ház előtt álltam. Sóhajtottam egyet, majd éppen beakartam nyitni a házba amikor az ajtó hirtelen kinyílt és Alice vetette a nyakamba magát. Én pedig viszonoztam szerető ölelését. Majd egy kicsit eltávolodtam tőle hogy a szemébe nézhessek.
- Sajnálom hogy elrohantam aznapeste csak nem tudtam itt maradni. Megtudsz nekem bocsátani? – mosolyogtam rá ő pedig csilingelve felnevetett.
- Nincs mit megbocsátanom. És ezt te is tudod. Senki sem haragszik rád amiért elmentél pár napra .- ebben a percben az emeleten megjelent a többi Cullen is.
- Sarah! – Rose öröm ittasan szaladt a karjaimba, őt követte Esme anyai ölelése.
- Örülök kis drágám hogy végre vissza jöttél!
- Én is anya hidd el!
- Hugi végre itt vagy. Azt hittem hogy már soha nem gratulálhatok ahhoz a pofonhoz amit Edwardnak adtál. Őszinte elismerésem.
- Köszi Emmett. Örülök hogy tetszett. – mosolyogtam rá majd a nyakába vetettem magam, ő pedig azonnal viszonozta is az ölelésem.
- Én is gratulálok ilyen szép pofont még én sem láttam. – mosolyodott el Jasper is
- Örülök hogy vissza jöttél kis lány. – ölelt magához Jasper is
- Carlisel hol van? – kérdeztem miután mindenkit üdvözöltem
- A kórházban éjszakás. Holnap reggel már itthon lesz. –mosolygott Esme
- És … Edward? Ő… hol van? – kérdeztem egy kis habozás után. Alice és Jasper váltottak egy pillantást majd végül Alice szólalt meg.
- Ő az éjszakákat Bellánál szokta tölteni csak egy kis időre szokott hazajönni.
- Ohh már értem. – mondtam gúnyosan.
- Én most felmegyek a szobámba! – emberi tempóban mentem be a szobámba majd leültem az ágyra. Rögtön az éjjeli szekrényre esett a pillantásom ahol egy kép volt. Ami engem és Edwardot ábrázolta még tavaly előtt amikor Rio-ban voltunk nyaralni. Ahogy a kezembe fogtam a képet hirtelen rám törtek az emlékek. Milyen jó volt amikor még boldogan éltünk egymás mellett nem volt semmi baj. Akkor még ő volt életem szerelme most meg … most meg őt gyűlölöm a világon a legjobban. A hirtelen méreg hatására fényképet a falhoz vágtam aminek hatására a kerete darabokra tört. Ekkor lépéseket hallottam amik a szobámhoz közeledtek. Alice volt az . Leült mellém az ágyra majd átkarolta a vállamat. Én hálásan mosolyogtam rá.
- Sajnálom Sarah. Tényleg nagyon sajnálom.
- Ne sajnáld. Már nem számít szívből meggyűlöltem Edwardot amiért 50 évig csak hitegetett. Pedig nem is szeretett.
- Szerintem pedig igen is szeretett csak most két személyt szeret egyszerre. Hidd el Edward még most is szeret téged.
- Mindegy nem érdekel. Inkább beszéljünk másról rendben?
- Rendben
- Mi történt amíg nem voltam itthon?
- Hát.. elég sok minden. Azt se tudom hol kezdjem?
- Mondjuk az elején mi történt mi után elmentem?
- Rose és Edward tovább folytatta a veszekedést de még durvábban. Rose nem tudta vagy inkább tudja elfogadni hogy Edward elhagyott téged egy emberért. Aztán amikor már kezdett el durvulni a helyzet akkor Jasper lenyugtatta őket. Azt tudnod kell hogy Edwardnak nagyon nagy lelkiismeret furdalása volt amikor te elmentél – Alice itt egy kis szünetet hagyott majd folytatta. – Aztán a suliban egyre többet beszélgetett Bellával aki persze elkezdett gyanakodni Edwardra a mentő akciója után. Majd Bella egyszer elment Jessicaval és Angelaval Port Angelesbe. Edward nem hagyta magára utána ment de a lány nem tudott róla. Valahogy Bella nyomát vesztette és rossz előérzete támadt. Végül megtalálta Bellát épp időben. Egy csapat részeg pasastól mentette meg Edward. Aztán amikor haza felé hozta Bella elmesélte neki hogy járt La Pushban és ott egy Jacob Black nevű fiú elmesélte neki a régi legendákat rólunk. Ebből pedig Bella rájött hogy mi mik is vagyunk valójában.
- Tessék? – nem tértem magamhoz Bella megtudta hogy Edward vámpír?
- Igen és ezt Edwarnak is elmondta. Aki végül elárulta neki hogy mi mind annyian vámpírok vagyunk. Bella pedig még így is azt mondja hogy nem érdekli ő így szereti Edwardot ahogy van. Körülbelül ennyi azt hiszem. – percekig meg se tudtam szólalni. Hogy lehet ilyen felelőtlen egy ember? Nem érdekli hogy bármikor megölhetik? Inkább kockáztatja az életét? Ez valahogy nem fér a fejembe.
- Azóta pedig együtt vannak Edwarddal? – kérdeztem pár perc néma csend után
- Igen. – sóhajtotta Alice. Már éppen kérdezni akartam valamit Alicetől amikor meghallottuk hogy valaki épp a szobám felé tart. Alice felállt mellőlem és kinyitotta az ajtót. Ott Edward állt és engem nézett szomorúan.
- Én akkor most azt hiszem megyek. – majd Alice már is se volt. Edward pedig szüntelenül pásztázott engem aranybarna szemeivel.