Vámpír szerelem 10. fejezet

10. fejezet

- Beszélhetnénk? – kérdezte Edward már a szobámból
- Szerintem nekünk már nincs miről beszélnünk! És különben is miért nem vagy Bellánál? Úgy hallottam minden este ott vagy vele! – válaszoltam neki dühösen
- Azért jöttem haza mert szerettem volna beszélni veled. Esme felhívott és elmondta hogy hazajöttél.
- Te pedig azonnal hazarohantál? Milyen romantikus. – mondtam neki gúnyosan
- Tudom hogy mit gondolsz most rólam Sarah!
- Fogalmad sincs hogy mit gondolok.
- Csak azt szeretném ha tudnád hogy én nagyon sajnálom, és akár milyen nehéz is ezt elhinni. Én még mindig szeretlek téged.
- Persze hogy szeretsz. Azért hagytál el nem? Jaj Edward nem kell ez a rossz szöveg. Tudom hogy már nem szeretsz mert beleszerettél Bellába. De tudod mit jobb is így legalább megtudtam milyen szemét is vagy valójában.
- Igazad van egy szemét vagyok. Hazudtam neked. De egy valamiben soha nem hazudtam neked Sarah. Az az 50 év amit együtt töltöttünk csodálatos volt. Amikor azt mondtam neked hogy szeretlek azt nem hazugságból mondtam tényleg szerettelek…
- Most már múlt időben beszélsz? Az előbb még azt mondtad hogy még most is szeretsz most melyik az igaz Edward?
- Igen szeretlek csak már nem úgy. Inkább mint egy testvért, és még sem. Mert te mindig is több leszel nekem mint egy testvér.
- Nekem viszont nem kell ebből a szeretetből. Most pedig ha nem haragszol szeretnék egyedül lenni.
- Rendben de hidd el Sarah hogy én nagyon…
- Ebből elég Edward nem kell a sajnálatod nem kell már tőled semmi. Csak azt akarom hogy hagyj békén. Hagyd hogy hagy éljem az életemet NÉLKÜLED.
- Oké elmegyek de még beszélünk. – majd kiment a szobámból . Én percekig csak álltam nézve a becsukott ajtómat, majd rádőltem az ágyamra és lehunytam a szemeimet.

Reggelig így feküdtem az ágyamon majd feltápászkodtam és felöltöztem. A nappaliban már vártak rám a többiek hogy indulhassunk a suliba. Beszálltam Rose BMW-jébe és kényelmesen hátradőltem. Már a suli bejáratánál voltunk amikor Alice jött oda hozzám aggódó tekintettel. Majd emberi fülnek nem hallhatóan kezdett el beszélni
- Sarah tudom hogy most még ez elég friss neked és hogy nem szeretnél róla beszélni de meg kell hogy kérdezzek valamit!
- Oké Alice mond csak.
- El akarsz válni Edwardtól? – ez a kérdés nagyon meglepett eddig ez még eszembe se jutott. Edwarddal 10 éve házasodtunk össze még Londonban. A meglepettségtől azonnal lefagytam és megálltam Alice mellett aki együtt érzően nézett rám.
- Még ezen nem is gondolkoztál igaz?
- Igazából eszem be se jutott. Túlságosan lekötött ez a Bella dolog. – ezen most tényleg meglepődtem vámpír létemre ilyet elfelejteni. Biztos nem vagyok normális.
- Ez természetes hogy most nem ezen jár az eszed. De mivel nem látom a jövődet csak ha megengeded ezért nem is tudom rá a választ még én sem. Ezért érdekel. Szóval mi a válaszod? – kérdezte Alice őszinte kíváncsisággal, de én tudtam hogy nem szeretné ha elválok Edwardtól. Én viszont nem láttam más választást.
- Igen elválok tőle. Amilyen gyorsan csak lehet. Viszont most nem hiszem hogy lenne kedvem papírokat intézni Alice megtennéd hogy…
- Persze Sarah ez természetes. Gondolom gyorsított eljárást szeretnél igaz?
- Igen persze. De hol ? Itt Forksban nem lehet mert az elég furcsa lenne.
- Ne izgulj majd én elintézem rendben?
- Rendben köszi Alice. –majd egy hálás ölelés után elindultam a biosz terem felé. Mikor odaértem nem csodálkoztam hogy Edward mellett Bella ült. Különösebb nagy figyelmet nem fordítottam rá hiszem nem akartam Edward mellé ülni. Így odamentem Mikehoz.
- Szia Sarah! – köszönt egy hatalmas vigyor kíséretében
- Szia Mike! Ülhetek melléd? – kérdeztem majd egy ellenállhatatlan mosollyal. Ami megtette a hatását.
- Öhm… Hát.. persze. – válaszolt dadogva
- Köszi.- majd letelepedtem mellé. Ránéztem Edwardra aki dühösen meredt Mikera. Én viszont csak elmosolyogtam magam. A biosz óra unalmasan telt még Mike mellett is. Edward ha nem Bellával beszélt akkor engem nézett. Ami már egy kicsit kezdett idegesíteni. Ahogy meghallottam a csöngőt máris kiviharzottam a teremből. Alig vártam hogy végre ebédszünet legyen és beszélhessek Aliec-ékkel. Viszont ahogy beléptem az ebédlőbe rögtön lefagyott a mosoly az arcomról. Bella a mi asztalunknál ült. Mindenki megbarátkozott vele kivéve én, Rose és Jasper. Amikor Bella is észrevette hogy bejöttem és éppen az asztal felé tartok. Azonnal megrémült és lekapta rólam a szemét. Ezen mosolyognom kellett. Közben oda értem és leültem Rose mellé. Még mindig mosolyogva.
- Mi olyan vicces? – kérdezte Jasper
- Csak az hogy tőletek Bella nem fél. Bezzeg ha engem meglát rögtön infarktust kap. Ez azért vicces . Még Emmettnél is ijesztőbben nézek ki? – kérdeztem Bellától. Ő viszont meg se tudott szólalni csak fülig vörösödött.
- Nem… csak… szóval … te –dadogta de végül nem mondta a végét
- Nyugodtan mondhatod nem harapom le a fejed. – mosolyogtam rá, de ez nem volt egy szívélyes mosoly
- Szóval tudom hogy te nem nagyon kedvelsz engem Edward miatt. És hát ezért egy kicsit tartok tőled. – bökte ki végül .Ezen nevetnem kellett és még Rose is megeresztett egy mosolyt.
- Te komolyan azt hiszed hogy bántani foglak?
- Nem csak…
- Akkor megnyugtathatlak nem foglak bántani. Ezt megígérhetem. – mondtam még mindig mosolyogva
- És mond csak tényleg nem félsz Edwardtól? – kérdeztem Bellától
- Nem
- Hát ha én ember lennék akkor biztos nem lófrálnék egy vámpírral. De ez csak az én véleményem.
- Én viszont egyáltalán nem félek, és szeretem Edwardot. –felvontam az egyik szemöldököm
- És amikor elalszol és tudod hogy egész este egy vámpír van ott? Nem félsz hogy ha elalszol már nem ébredsz fel többé? – nem akartam megilyeszteni de még is sikerült. Hallottam ahogy meglódul a szíve. Ezt nem csak én vettem észre hanem Edward is. Aki gyilkos tekintettel nézett rám.
- Elég lesz Sarah! Bellát soha nem bántanám.
- Ezt meg honnan tudod olyan biztosan. Egy öleléssel megölheted és ezt te is tudod! – Edward még mindig dühösen méregetett. Én viszont megelégeltem ezt.
- Én azt hiszem most inkább megyek. Még a végén Edward itt helyben átharapja a torkomat. Rose nem jössz?
- Dehogynem itt nem valami jó a társaság. – ezt egyenesen Bella szemébe mondta. Akinek ismét meglódult a szíve ez ismét mosolygásra késztetett. Majd kimentünk az ebédlőből a következő óránk felé.

A suli után rögtön hazamentünk. Most hogy nem volt otthon Edward sokkal felszabadultabban beszélgettem és nevettem együtt a testvéreimmel. Éppen Emmett és Jasper hülyeségein nevettem amikor Alice jelent meg az ajtóban kezében néhány papírral. Aminek a felét odanyújtotta nekem.
- Mik ezek? – kérdeztem Alicetől
- A válási papírok.
- Ilyen gyorsan?
- Én mondtam hogy elintézem nem? – nézett rám szúrós még is kedves tekintettel
- De igen. Bocsánat hogy kétségbe vontam a hatalmas Alice kapcsolatait. – erre csak egy mosolyt kaptam válasznak. Felmentem a szobámba és aláírtam a papírokat majd vissza adtam Alicenek. Aki láthatóan nem örült a válásnak de még is elfogadta.

Éppen a gardróbomat tettem rendbe amikor kicsapódott a szobám ajtaja és Edward lépett be rajta dühös tekintettel.
- Megkérdezhetem hogy ez meg micsoda? – kérdezte ordítva
- Mi micsoda? – kérdeztem csak úgy félvállról
- Ezek!- majd a válási papírokat ledobta az ágyamra
- Papírok nem látod?
- És mikor akartál róla szólni hogy elakarsz válni tőlem?
- Gondoltam úgy is megtudod majd ha megkapod őket. – majd egy vállrándítással tovább pakoltam a cuccaimat
- Te komolyan elakarsz válni?
- Még is mit csináljak? Mi már nem tartozunk össze és nem akarom hogy ez közéd és Bella közé álljon. Feltételezem azt nem mondtad neki hogy már házas vagy ugye? – a tekintetét leemelte rólam ebből mát tudtam a választ
- Gondoltam. Nem is kell semmit neki elmondanod ha elválunk. Nem is kell róla tudnia hogy te valaha is a férjem voltál.- mondtam neki majd vissza fordultam a szekrényemhez
- Nem válok el – mondta pár perc csönd után
- Tessék? – néztem rá értetlenül
- Azt mondtam nem válok el. – ismételte meg a válaszát
- Még is miért?
- Már tegnap elmondtam én még mindig szeretlek téged.
- Igen de azt is hogy csak úgy mint egy testvért.
- Azért nem egészen úgy. 50 évet nem tudok csak úgy kitörölni az emlékeimből. Úgy ahogy téged sem.
- Akkor próbáld meg. Én már megtettem .- szűrtem a fogaimon keresztül. Majd tovább vizslattam a ruháimat.
- Nem érted Edward hogy már nem akarok a feleséged lenni? – kiabáltam neki
- Én viszont még igen is akarom hogy a feleségem légy.
- Ugyan minek? Neked ott van Bella.
- Azért mert szeretlek. – erre csak egy morgás hagyta el a számat. Elfordultam Edwardtól.
- Úgy hogy felőlem azt csinálsz amit akarsz de én nem írom alá a papírokat. És ezzel a vitát lezárom. –majd a papírokat az ágyamon hagyva, kiment a szobámból.