Vámpír szerelem 7. fejezet

7. fejezet

Napokon keresztül csak ültem a szobámban a gondolataimba merülve. Nem akartam kimenni nem akartam senkit látni csak egy kis magányt akartam. Minden családtagom nagyon szomorú volt hogy nem tudják hogy miért vagyok ennyire magam alatt én viszont még nem tudtam nekik el mondani túl nehéz és friss ez még nekem. Alice, Esme, Carlisle, Jasper, Emmett, Rosalie és Edward mindennap feljöttek a szobám elé hogy rábírjanak hogy kimenjek innen de én mind annyiszor csak csöndben ültem az ágyamon és meg se szólaltam. Edward egyszer már majd nem berúgta az ajtót de lebeszélték mondván hogy most magányra van szükségem. Iskolába se mentem már mióta de most ez sem érdekelt. Így ment ez 1 héten keresztül míg végül sikerült összeszednem magam. Először elmentem vadászni mert már elég rég nem voltam. Mikor vissza felé futottam megtorpantam a Cullen ház előtt. Nem csinálhatom ezt tovább, velük nem akik mindig úgy szerettek engem! Elkell mondanom nekik mindent! Egy sóhaj után beléptem a nappaliba. Mindenki ott volt és mindenki engem nézett. Alice persze azonnal a nyakamba borult őt pedig követte a többi Cullen. Végül Edward ölelt meg, hosszú percekig csak így álltunk majd végül egy szenvedélyes csókban forrtunk össze. Ekkor nem érdekelt semmi csak hogy ő itt van és most csak ez a fontos. Fogalmam sincs mennyi ideig voltunk így de ezt a csodás pillanatot megszakította Emmett nevetése.
- Hugi elhiszem hogy 1 hét után már nagyon kiéhezett vagy, de azért nem itt kéne felfalnod Edwardot! Félre ne érts én örülnék neki. Legalább lenne valami izgalmas is ebben a házban, de a többiek szerintem nem díjaznák! – kacagott fel. Már megszoktam Emmettet és nem nagyon érdekeletek a beszólásai de most ezen még nekem is mosolyognom kellett. Carlisle oda lépett hozzám
- Sarah szeretném ha elmondanád mi történt Volterában persze csak akkor ha kész vagy rá?! – tudtam hogy elkell nekik mondanom most mégis féltem egy kicsit. A hangulat változásomat Edward is észre vette így még szorosabban fonta karjait a derekamra.
- Persze jogotok van tudni hisz a családom vagytok. – leültem a kanapéra. Majd elmeséltem nekik azt amit Aro mondott nekem. Mikor befejeztem a történetet, mindenhonnan megértő de egyben meglepett tekinteteket láttam.
- Hmm. Már értem miért voltál ilyen feldúlt a mai napig . Biztos szörnyű volt megtudnod az igazságot 50 év után. – én csak bólintani tudtam.
- Sajnálom Sarah hidd el ha tudtam volna elmondtam volna neked.
- Tudom Carlisle. Nem hibáztatlak, sőt senkit nem hibáztatok. Hiába hazudott nekem Aro még is csak az apám nem tehetek ellene semmit és bármennyire is nehéz én attól még ugyan úgy szeretem őt mint eddig csak van bennem egy kis félsz is hogy most mi lesz? Most hogy már elmondtam sokkal könnyebb. – Carlisle bólintott majd felállt és egy mosollyal a száján felment az emeletre. Már éppen menni készültem volna amikor Alice állt az utamba.
- Azt hiszed 1 hét után csak úgy hagylak hogy elmenj? Naná hogy nem most szépen elmegyünk vásárolni és Rose is jön. Igaz? – már épp ellenkezni akartam amikor bevetette a mosolyát aminek nem mondhattam nemet így beleegyeztem.

Fogalmam sincs meddig vásárolhattunk csak azt vettem észre hogy már alkonyodik. Mikor beértünk a házba teli kezekkel én azonnal felfelé vettem az utam hogy lepakolhassak. Előtte azonban még megköszöntem Rose-nak és Alice-nek hogy egy kicsit elterelték a figyelmemet és hogy egy kicsit kikapcsoltak. Mikor beléptem a szobámba nem csodálkoztam hogy Edward áll az ablakomnak támaszkodva a kedvenc mosolyommal együtt. Ledobtam a cuccokat az ágyamra majd a szekrényem felé vettem az irányt hogy át öltözzek mert már egy hete ebbe a ruhába vagyok. Kivettem egy egybe részes ruhát majd az ágyra dobtam.
- Hogy ment a vásárlás? –kérdezte Edward mosolyogva
- Jól lefoglalt. Végre valami ami leköti a figyelmemet egy időre. – sóhajtottam majd levettem a pólóm és a sarokba hajítottam. Ekkor Edward lépett mögém, átkarolta a derekam és elkezdte csókolgatni a nyakamat
- Edward így nem tudok felöltözni.
- Nem is kell, ki találtam neked egy jó elfoglaltságot amely segít lekötni a figyelmedet és még ruha se kell hozzá. – mosolygott bele a nyakamba. Nekem se kellett több megfordultam és szenvedélyesen megcsókoltam ő pedig szívélyesen viszonozta azt. Végül már az ágyamban találtam magam fehérneműben míg rajta már csak az alsónadrág volt. Fogalmam sincs hogy került le rólunk a ruha de most ez nem is érdekelt .Csak az hogy itt van velem Edward és nincs semmi és senki aki most tőle megfoszthatna.

2 hét telt el hogy elmentem Volterába és megtudtam az igazat. Azóta már kihevertem de még nem beszéltem Aroval. Edwardal nagyon boldogok voltunk talán még ennyire nem örültünk egymásnak soha ez alatt az ötven év alatt. Ez a nap is úgy indult mint a többi unalmas iskola nap. Talán az volt most a különbség hogy Alice látta hogy ma egy új lány fog jönni Phoenixből. Nagyobb figyelmet nem fordítottunk rá mivel biztosak voltunk benne hogy olyan mint a többi , ő is megcsodál minket de a közelünkbe nem mer jönni. A suliban még nem találkoztam az új lánnyal akit állítólag Bella Swannak hívnak de valahogy nem is vártam ezt a találkozást. Végül eljött az ebéd szünet . Edwarddal együtt mentünk be, a többiek már az asztalnál ültek és beszélgettek. Mi is helyet foglaltunk majd csatlakoztunk az eszme cseréjükhöz.
- Láttátok azt az új lányt? – kérdezte Rose unalmasan
- Én még nem miért? – kérdeztem értetlenül Rosetól
- Csak érdeklődtem mindenki nagyon áradozik róla hogy milyen csinos! Kíváncsi vagyok én arra! – mosolyodott el
- A Hale testvéreknél nincs szebb igaz Emmett? – kérdezte Edward majd egy puszit nyomott az arcomra.
- Úgy van öcskös. Óó nézzétek csak nem ő az? – kérdezte Emmett mosolyogva, én nem néztem rá inkább tovább fixíroztam az érintetlen ételt az asztalon. Egyre jobban elmerültem a gondolataimban mikor arra lettem figyelmes hogy Edward valamit nagyon bámul így kénytelen kelletlen felemeltem a fejem hogy utána nézzek mi ilyen érdekes. De amikor megtaláltam a helyett elcsodálkoztam. Edward, Bella Swant bámulta egész végig. Nem értettem mit lát rajta így megkérdeztem.
- Mi olyan érdekes rajta? – kérdeztem Edwardot aki hirtelen elkapta a tekintetét majd rám emelte
- Semmi csak.. olyan furcsa- dünnyögte
- Furcsa de mi?
- Túl… tiszták a gondolatai!
- Ezt meg hogy érted? –kérdeztem értetlenül
- Nem lepődött meg amikor Jessica elmondta neki hogy mi mind egy párt alkotunk sőt mintha előre tudta volna. Nem is tudom csak olyan furcsák a gondolatai
- Mit gondol rólunk ? kérdezte izgatottan Emmett
- Természetes mindannyiunkat gyönyörűnek talál mint mindenki! – mosolyodott el Edward, de ez a mosoly nem sokáig maradt ott.
- Na jó akkor mi megyünk is. Sziasztok! – köszönt el Alice majd Jasperrel együtt felállt
- Mi is megyünk! – szólt utánuk Rose és már lépkedett is kifelé Emmettel az oldalán. Én még ott maradtam nem tetszett ahogy Edward egyfolytában Bellát bámulja. Nem vagyok féltékeny csak egyszerűen zavar. Végül sóhajtott egyet majd rám emelte a tekintetét.
- Mehetünk vagy még eszel? – kérdezte cinkos mosollyal
- Nem köszi elég volt. –mosolyogtam vissza. Még mielőtt kiléptünk volna láttam hogy Edward még egy utolsó pillantást vet az új lányra.

A biosz teremben alig voltak páran de mi már a helyünkön ültünk. É n egy lapra rajzolgattam míg Edward az ablakot pásztázta szüntelenül. Majd hirtelen felkapta a fejét és az ajtóra meredt. A hirtelen mozdulatát észre vettem majd én is követtem a tekintetét. Az ajtóban Bella Swan állt és Edward már megint őt bámulta. Botorkálva leült a helyére majd a tanárra figyelt aki már elkezdte az órát. Próbáltam rá figyelni bár már számtalanszor hallottam ugyan azt csak mindig más tanár szájából. Lekötöttek a gondolataim amikor észre vettem hogy Edward hátra felé néz. Megfordultam és a tekintetem találkozott Belláéval, küldtem felé egy nem éppen kedves pillantást, erre ő gyorsan a füzetére meredt. Én pedig vissza akartam fordulni az asztalomhoz de Edward dühös tekintete megállított.
- Ezt meg minek kellett? –kérdezte dühösen. Én viszont ahelyett hogy válaszoltam volna visszakérdeztem
- Miért bámulod egyfolytában? –tettem fel Edwardnak a kérdést úgy hogy csak ő hallja meg. De ő erre csak megvonta a vállát és a tekintetét rászegezte a tanárra.
- Érzed hogy más a vére illata mint a többinek ? – kérdezte váratlanul
- Nem. Ugyan olyan mint a többié legalábbis számomra.- Ráztam a fejem értetlenül
- Igazán? Ez furcsa ugyan is mindenki érzi a családból csak te nem.
- Nekem olyan mint a többié. Nem lehet hogy azért érzed másnak mert megtetszett? –kérdeztem Edwardot. Azt hittem hogy elmosolyodik és azt mondja hogy megőrültem, de nem válaszolt csak elkezdte fürkészni a kinti tájat.