Vámpír szerelem 12. fejezet

Sziasztok!

Bocsi a pár napos kimaradásért, de nem volt időm megírni a következő fejezetet. Viszont most itt van a legújabb 12. fejezet. Remélem elnyeri majd a tetszéseteket. A komikat pedig nagyon várom.
Üdv.:Niky

12. fejezet

- Szia Sarah! Nagyon örülök hogy hívtál. Azt hittem hogy nem fogod nekem megbocsátani azt amit tettem. – mondta őszinte szomorúsággal a hangjában
- Először én is azt hittem, de aztán….de aztán rájöttem hogy még is csak az apám vagy és nem tudlak nem szeretni téged. –mosolyogtam
- Én is nagyon szeretlek Sarah hidd el! – bármennyire is ismertem Arot tudtam hogy most nem hazudik
- Viszont feltételezem nem azért hívtál hogy megvalljam az érzéseimet.
- Hiába nálad jobban engem senki sem ismer.
- Ez igaz úgy hogy mond el miért kerestél fel?
- Áll még az ajánlatod? Mármint az hogy beállhatok közétek? – pár percig csönd volt már azt hittem hogy Aro nem fog válaszolni amikor végül még is megtette
- Eddig azt hittem hogy nem akarsz hozzánk csatlakozni? Miért változott meg ilyen hamar a véleményed? És mi lesz Edwarddal nem hiszem hogy ő díjazná hogy beállj hozzánk.
- Edwardnak semmi köze hozzá hogy én mit csinálok. Rendben?- mondtam neki talán egy kicsit élesebben a kelleténél
- Rendben. Nem tartozik rám, én megértem. Mikor szándékozol eljönni?- örültem hogy nem fixírozta a témát. De még nem közöltem vele a feltételeimet.
- Még mielőtt megbeszélnénk az időpontot. Szeretnék két feltételt kiszabni. – tudtam hogy most érzékeny pontot érintettem. Hiába vagyok Aro lánya nincs jogom feltételeket szabni.
- Rendben Sarah mond csak. –ezen még én is meglepődtem
- Öhm …Szóval…tudom hogy nálatok ez egy alapszabály hogy embervért kell fogyasztani, de.. De nem lehetne hogy én állatvért fogyasszak továbbra is? A másik pedig hogy ha már úgy érzem hogy ez nekem sok akkor szabadon eljöhessek minden gond nélkül. – nyögtem ki végül. Aro pár percig hezitált majd végül megszólalt.
- Rendben. Elfogadom a feltételeidet.
- Ezt komolyan mondod?
- Ha csak ez az akadálya annak hogy a lányom 50 év után újra velem legyen. Ám legyen.- akármennyire is próbálta titkolni hallottam a hangjában a gyengédséget és a boldogságot. Ez megmosolyogtatott.
- Oké akkor addj 3 napot rendben? Addig elbúcsúzok mindenkitől és elintézek még pár dolgot.
- Rendben akkor 3 nap múlva. Már alig várom. Szia Sarah!
- Szia Apa! – ahogy letettem a telefont úgy éreztem mintha egy hatalmas kő esett volna le a szívemről. Végre ezt is megoldottam. Három nap és már Sarah Volturi leszek. Csak 3 nap csak ennyit bírj ki. Miután lezártam magamban a dolgokat elindultam hazafelé.

Mikor elértem a Cullen házat csodálkoztam hogy az milyen csöndes. Bella illatát már nem éreztem olyan intenzíven így arra következtettem hogy már nincs itt. Ezért kicsit nyugodtabban léptem be a nappaliba, ahol már mindenki ott volt és ahogy észre vettem engem vártak. Nem értettem miért van ez a nagy felhajtás így megkérdeztem.
- Mi történt?
- Miért? – kérdezte szomorúan Rose
- Miről beszélsz Rose? –kérdeztem értetlenül
- Miért mész el? – kérdezte ugyan olyan szomorúan Emse. Már értettem nyílván Alice meglátta hogy a Volturinek hirtelen eltűnik a jövője egy jó időre valamint a döntésüket is látta. Ebből pedig rájöttek hogy elhagyom őket.
- Szerintem tudjátok az okát. –egy dühös pillantást vetettem Edwarda. Szemében csak fájdalmat láttam amit nem tudtam hova tenni.
- De ezt elkerülhetjük. Bellának nem kell többé idejönnie. Sőt ha nem akarsz akkor nem is kell vele találkoznod, soha többet.
- Ezt te se mondhatod komolyan Esme! Tudod hogy ez lehetetlen. A suliban nem kerülhetem el. És nem tilthatom meg senkinek sem a boldogságot.
- De ha te elmész akkor lesz mindenki boldogtalan. – ölelt meg Alice
- Nem maradhatok és ezt ti is tudjátok. Beállok a Volturihez. Aro megengedte hogy tovább is állatvéren éljek valamint azt hogy ha egyszer már nekem ez sok lesz akkor elmehetek. – erre csak egy morgás hagyta el Edwardot- Minden következmény nélkül . – tűztem még hozzá Edwardnak.
- De ha elmész hugi kivél fogok én hülyéskedni?- kérdezte nevetve Emmett
- Majd Bellával ellesztek ti úgy is kedvelitek egymást.- erre csak mérgesen méregetett
- Ő ember nem mehetek neki úgy mint neked. Még a végén bajaesik és Edward megöl. – vágott bele játékosan testvére vállába
- Majd megoldjátok nélkülem. – majd egy mosolyt küldtem mindenki felé kivéve Edwardot akire rá se néztem.

Az utolsó pár napom hamar eltelt. Elintéztem mindent kiiratkoztam a suliból azzal az ürüggyel hogy Olaszországban fogok ezentúl tovább tanulni. Elbúcsúztam Miketól aki nagyon levolt törve hogy elmegyek, de végül bele nyugodott. Az utolsó napon még tartottunk egy utolsó bevásárlást a lányokkal, majd rohantam a szobámba összepakolni a maradék cuccaimat. Éppen a bőröndbe pakoltam befelé amikor kopogást hallottam.
- Szabad! – sóhajtottam mert tudtam hogy kiáll az ajtóban
- Bocsánat. Nem akartam zavarni csak ezt akartam oda adni. – Edward oda jött hozzám majd átnyújtott nekem pár papír lapot
- Aláírtad? – kérdeztem hitetlenkedve. Ő csak megvonta a vállát
- Gondoltam ha már elmész akkor nem akarod hogy az új életedben bármi is kössön hozzám.- mondta lehangoltam.
- Eltaláltad. –mondtam neki majd beleraktam a papírokat a táskába. A szemében most csak fájdalmat láttam. Nem tudtam hova tenni ezt. Miért néz így? Hisz sosem szeretett. De akkor miért sajnálja hogy elmegyek. Sóhajtott egyet majd megszólalt.
- Mielőtt elmész szeretnék még megmagyarázni pár dolgot neked. Persze csak ha meghallgatsz?
- Ha nem zavar téged hogy én közben pakolok? – kérdeztem ő csak bólintott majd belekezdett.
- Azok a dolgok amiket Bellának mondtam nem teljesen voltak igazak.
- Pedig nekem eléggé annak tűntek.
- Azért mondtam Bellának hogy megnyugodjon és hogy ne legyenek kétségei avval kapcsolatban hogy szeretem.
- Na persze ezt most higgyem is el? Ezek szerint nekem is azért mondtad hogy szeretsz hogy megnyugodjak? – kérdeztem még mindig pakolva
- Nem. Figyelj Sarah én tényleg szeretlek vagy szerettelek. Nem is tudom hogy mit érzek most.- sóhajtott majd folytatta.- Viszont az igaz volt hogy amióta te elkezdtél hazudozni Aroról attól kezdve már nem tudtam úgy bízni benned mint eddig. De attól függetenül én még ugyan úgy szeretlek.
- Király akkor most ez azt jelenti hogy az én hibám hogy elhagytál?- kérdeztem dühösen
- Nem ezt mondtam. De kétségkívül a hazugság is szerepet játszott a szakításunkban! De nem szerettelek soha kevésbé mint az előtt.
- És én most mit kezdjek ezek Edward? Miért mondod most ezt el nekem? – kérdeztem most már rá nézve de azonnal visszafordultam a cuccaimhoz amint belenéztem a szemébe.
- Azért mondom ezt mert nem vagyok biztos az érzéseimben. És szeretném ha tudnád hogy én mindig szerettelek és lehet hogy még most is szeretlek csak még nem tudom.
- Nem tudod hogy mit érzel? Nem tudod hogy szeretsz-e vagy nem ? Azt hittem hogy egy 90 éves vámpír ennél okosabb.- mondtam gúnyosan
- Akkor lehet hogy én nem vagyok elég okos vámpírnak- mondta mosolyogva. Ezen csak megforgattam a szemem.
- Sarah! Biztos hogy elakarsz menni? – kérdezte pár perc csönd után
- Biztos már ez a 3 nap is sok volt nekem. Mindennap látni ahogy Bellával enyelegsz nem a legjobb érzés. Te lehet hogy élvezed de én nem.
- Miért hiszed azt hogy én szeretem azt amikor te szenvedsz?
- Miért nem? Ha nem szeretnéd akkor most velem lennél. Nem pedig Bellával.- erre csak sóhajtott egyet
- Nem tudom az érzéseimet kordában tartani Sarah!
- Azt látom.
- És te?
- Mit én? –kérdeztem értetlenül
- Azért mész el mert még szeretsz és nem akarod látni ahogy mással vagyok? Vagy azért mert már annyira megutáltál hogy nem tudsz velem lenni többet?
- A B választ választom.
- Szóval már nem szeretsz? – ezt a kérdést akartam elkerülni. Nem tudtam kimondani . Nem akartam kimondani. Nem tudom tagadni még mindig szeretem Edwardot. De ezt neki nem kell tudnia.
- Nem szeretlek. –mondtam talán túl gyorsan is. Ekkor Edward hátulról megfogott és a falnak tolt. Két kezét szorosan a derekam köré fonta hogy ne tudjak menekülni.
- Mit is mondtál? – kérdezte mosolyogva Edward. Én lehajtottam a fejem
- Nem szeretlek. – Edward megelégelte hogy nem nézek a szemébe. Egyik kezével felemelte az államat hogy farkas szemet nézzünk.
- Ezt mond a szemembe.- mondta az arcomtól pár centire.
- Én….- nem bírtam kimondani képtelen voltam. Edward erre elmosolyodott diadalittasan. Majd a szemében megpillantottam az elhatározás fényét. Megpróbáltam elkapni a fejem de túl szorosan tartott ahhoz. Ajkai egyre közeledtek az enyémhez. Míg végül el nem érték azt.