4. fejezet
- Szia! Hogy vagy? - kérdezte Aro mézes-mázos hangján
- Köszönöm jól vagyok, de szeretném ha a lényegre térnénk. Miért hívtál ? -pár percig gondolkozott majd így szólt
- Csak szerettem volna hallani a hangodat, már ez is baj?
- Nem az nem baj! De az már igen hogy te nem szoktál csak úgy fölhívni senkit. Ha csak nem akarsz tőle valamit.
- Rendben igazad van. Ugyan olyan szemfüles vagy mint az édesanyád. –mosolyodott el Aro
- Rátérhetnénk a tárgyra. Tudod éppen suliban vagyok. – tereltem el a szót mert nem szerettem ha Aro az anyámról beszélt
- Nos szeretnélek megkérni hogy gyere el Volterába minél előbb!! - meg se bírtam szólalni a döbbenettől
- Miért mennyek én oda ?
- Azért mert szeretnék valamit elmondani neked, és…
- És mi?
- Szeretném ha beállnál közénk. Nagy hasznunkra lenne a pajzsod és az erőd is. Ha beállnál hozzánk még erősebb lehetnél mint most vagy! –kérlelt Aro
- Köszönöm de nem nekem így ez az élet forma tökéletesen megfelel nem fogok gyilkos lenni.
- Senki nem mondta hogy annak kell lenned, attól még nyugodtan ihatsz állat vért is nem kell embereket ölnöd! – nagyon furcsa volt hogy Aro ennyire akarja hogy beálljak hogy még azt is megengedné hogy állat véren éljek
- Köszönöm az ajánlatott de nem. – egy lemondó sóhaj után tovább beszélt
- Rendben de nem adom fel Sarah! Remélem majd egyszer még meggondolod magad!
- Én erre kevés esélyt látok de azért kössz.
- De ugye azért eljössz Volterába hogy elmondjam neked amit akarok? - kiváncsiskodott Aro
- Még meggondolom nem tudok… -még mondtam volna tovább de félbe szakított
- Kérlek már nagyon rég láttalak és már mindenki nagyon hiányol. – könyörgött Aro a tőle nem megszokott módon.
- Még nem kell válaszolnod gondold át ha pedig úgy döntesz hogy jössz akkor jelezz! Rendben?
- Oké átgondolom. Most viszont mennem kell…- visszakoztam
- Rendben menny csak.- én már épp leakartam tenni a telefont amikor megszólalt..
- Várj még egy pillanatot !Hamarosan küldök neked egy csomagot .Remélem örülsz majd neki, ugyan is ez egy kivételes ajándék. Ilyet csak olyanok kapnak akikben megbízok! Most pedig nem tartalak fel. Vigyázz magadra édesem és gyere el!
- Rendben majd még meglátom. Viszlát Aro! –egy nagy sóhajjal letettem a telefont. Csak az tudott foglalkoztatni hogy miért akarja Aro hogy oda menjek? Mit akar mondani amit telefonban nem lehet? És vajon mi van a csomagban amit küld majd nekem? Csak úgy cikáztak a gondolatok a fejemben, hirtelen megfordultam és ott állt előttem Edward. Vajon mennyi ideje állhat itt? Remélem nem hallotta a telefon beszélgetésemet Aroval, mert akkor semmi esély rá hogy elmenjek Volterába maximum akkor ha ő is jön azt viszont nem kéne mert biztos voltam benne hogy Aro valami olyat akar mondani ami csak rám tartozik és senki másra.
- Te meg mióta állsz itt? – kérdeztem Edwardot
- Nem régóta! Kivél beszéltél? – Uhh szóval nem tudja ez jó jel. De most mit mondjak ha elmondom neki rögtön kérdezősködni fog és találgatni hogy vajon mit akarhat ez viszont nem akartam így muszáj vagyok egy kicsit hazudni…
- Ohh csak Estherrel. Megígértem neki hogy hétvégén elmegyek hozzá. – muszáj minél hamarabb megtudnom mit akar tőlem Aro úgy hogy ez a hétvége tökéletes lesz.
- Te most hétvégén akarsz elmenni ? – kérdezte meglepetten
- Igen .Miért?- mondtam neki és közben gondolkodtam hogy mit felejtettem el ami most hétvégén lesz
- Semmi csak gondoltam most már együtt is tölthetnénk egy hétvégét. –mondta lehangoltan
- Nagyon sajnálom de már megígértem neki és nem mondhatom vissza. – tényleg nagyon sajnáltam mert már tényleg nagyon jó lenne egyszer együtt lenni.
- Akkor én is veled megyek
- NEM! – mondtam talán egy kicsit gyorsan és hangosabban a kelleténél. Felvonta az egyik szemöldökét
- Bocsi de most tényleg nem jöhetsz egy kicsit Estherrel szeretnék lenni olyan rég láttam, és ha te ott vagy akkor csak rád tudok figyelni .- sóhajtott majd nyomott egy csókot a számra
- Jól van itthon maradok és szenvedek.
- Ígérem kárpótollak .-nevettem fel
- Azt ajánlom is . –mosolyodott el majd szenvedélyesen megcsókolt.
Miután vége lett a sulinak haza mentünk. Esme és Carlisle örömmel fogadtak minket:
- Sziasztok milyen volt a napotok? –kérdezte Carlisle
- Unalmas – felelte Emmett.
- Szerintem érdekes- gondoltam, de a kérdő tekintetekből véve valószínűleg ki is mondtam.
- Érdekes? Utoljára ezt akkor mondtad amikor először végezted el a gimit ez a mai nap miért volt jó? – kérdezte Jasper
- Minden új nap nekem érdekes. – vontam meg a vállam és reménykedtem hogy nem jöttek rá hogy hazudok. Jasper egy vállrándítással lezártnak tekintette a témát. Én pedig hálát adtam az égnek hogy nem olyan kíváncsi mint Emmett. Már épp indultam volna a szobámba amikor Esme állított meg:
- Sarah ma csomagod érkezett! – kérdőn fordultam vissza rá
- Kitől?
- Nem tudom. Csak annyit tudok hogy Volterából jött! – nyugtázta Esme mintha ez olyan természetes lenne hogy csomagot kapok a Volturitól
- Ezt hogy hogy nem láttam előre? – kérdezte Alice de én kerültem a tekintetét nehogy rájöjjön hogy a képességemmel elzártam a jövőm előtte hogy nem tudják meg hogy hova megyek hétvégén. Felvettem a konyha asztalról a csomagot majd rohantam fel a szobámba hogy kibontsam. Mindenki kérdő tekintettel nézett rám, kivéve Edwardot akinek a szemében inkább félelmet véltem kiolvasni. Kulcsra zártam az ajtóm. Majd leraktam a csomagot az ágyamra. Már nagyon érdekelt hogy mi van benne még is féltem kinyitni. Végül egy sóhaj után felnyitottam a dobozt…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése