1. fejezet

1. fejezet

Ez a nap is úgy kezdődött mint vámpír létem eddigi összes napja. Talán csak abban különbözött hogy Edward nincs mellettem. Tudtam hogy nincs semmi baja hisz csak vadászni ment, de akkor is volt bennem egy bizonyos félsz ami arra késztetett hogy a gyomrom görcsbe ránduljon. Ami meg is történt volna ha nem lettem volna vámpír. Ilyenkor amikor nincs mellettem mindig csak arra tudok gondolni hogy milyen volt még nélküle amikor 50 évvel ezelőtt találkoztunk. Akkor még minden más volt akkor még nem tudtam felfogni hogy mivé lettem és a képeségemmel se tudtam mit kezdeni. Régebben nem tudtam magam kontrol alatt tartani és ezért tettem olyan dolgokaz amiket már nagyon meg bántam. Még mindig itt lebeg a szemem előtt azoknak az embereknek az arca akiket megöltem. Még mindig hallom a sikításukat olyan tisztán mintha itt lennének mellettem. Fogalmam sincs hogy miért de mostanában egyre többet gondolkozok ezen és ez nem jó, mert egyre jobban hibáztatom magam hogy megállhattam volna ha több erőm lett volna de mégse tettem. Az önmarcangolásomból Alice ébresztett fel…
- Sarah vámpír létedre tényleg el akarsz késni?! – mondta Alice
- Bocsi Alice csak kicsit elkalandoztam…
- Igazán és min gondolkoztál ennyire?-húzta föl a szemöldökét
- Öhm… hát tudod csak azon hogy mikor jön már meg Edward? – nem szerettem hazudni a családomnak de mindenki jobban jár ha az önmarcangolást magamban tartogatom.
- Akkor remélem mindent jól átgondoltál mert indulnunk kell a suliba úgy hogy készülődj!!!- pirított rám Alice mérges mégis kedves hangon
- Igyekszem –mosolyogtam rá ő pedig viszonozta majd kilibbent az ajtón. Nagy nehezen felkászálódtam Edward kanapéjáról majd átmentem a saját szobámba átöltözni. Ilyenkor amikor nincs mellettem Edward ami nem sokszor van hála az égnek akkor általában az ő szobájában vagyok mert az megnyugtat. Gyorsan kinyitottam a szekrényemet amely tömve volt ruhával. Mivel nem volt hideg ezért egy farmernél és egy szürke toppnál döntöttem amely az egyik kedvencem volt. Összeszedtem a cuccaimat majd leszaladtam a ház elé ahol már türelmetlenül vártak a testvéreim.
- Örülök hogy megjöttél kislány!- húzta mosolyra a száját Emmett.
- Sajnálom hogy megvárakoztattalak titeket, de nem tudom hogy hova siettek időnk mint a tenger.- mosolyogtam, de azonnal le olvadt az arcomról a mosoly amikor megláttam hogy Edwad még mindig nem érkezett meg. Az aggodalmamat megérezhették mert Jasper azonnal küldött nekem egy kis nyugalmat majd azt mondta:
- Nyugi a sulit biztos hogy nem fogja ki hagyni, hamarosan hazaér.- fogalmam sincs hogy miért de hittem Jaspernek és nyugodtan szálltam be a piros BMW-be.

A sulihoz hamar odaértünk de sajnos még ott se láttam az ezüst Volvot amit vártam. Egy sóhaj kíséretében kiszálltam a kocsiból, elbúcsúztam a testvéreimtől majd az első órám felé vettem az irányt ami biosz volt. A gondolataimba mélyedve haladtam a terem felé amikor meghallottam egy ismerős hangot
- Sarah! – hallottam meg Mike Newtont
- Ohh Szia Mike! Mizujs?
- Semmi különös .Csak gondoltam elkísérlek az órádra. –dadogta. Már megszoktam hogy az embereknek elakad a lélegzetük ha meglátnak de néha még én is meglepődök hogy milyen hatással vagyok az emberekre.
- Köszi az jó lenne.- mondtam neki hiába volt Mike néha idegesítő én nagyon megkedveltem ahoz képest hogy ember.
- Hogy hogy Edward nincs veled? – kérdezte őszinte kíváncsisággal de egy kis dühvel is. Tudom hogy Mike nem nagyon szíveli Edwardot és ez az érzés kölcsönös.
- Majd jön ő is csak van egy kis dolga még suli előtt de szerintem bármikor betoppanhat most már.
- Ohh. –mondta nagyon lelombozódva. Az olyan napokat amikor Edward nincs suliban általában Mike-al töltöm és persze a testvéreimmel és ezeket a napokat Mike nagyon szokta élvezni.
Szótlanul mentünk a biosz teremhez majd beléptem az osztályba nagy szomorúságomra Edward még nem volt ott. Lehet hogy ma nem is jön lehet hogy megint elment Tanyahoz. Uhh ettől a névtől mindig kiráz a hideg. Tudom hogy Edward soha nem csalna meg de túl jól ismertem Tanyat ahoz hogy legyen mitől félnem. Lelombozódva mentem a helyemre. Majd mivel még volt pár perc a csengőig oda mentem Mikehoz egy kicsit beszélgetni. Mivel már nem tudtam mit mondani Mike-nak és az osztályban unatkoztam úgy döntöttem úgy teszek mint egy ember és kimegyek a mosdóba. Ott persze csak megmostam az arcomat majd bele néztem a tükörbe. Lehet hogy nem kellet volna újból feljöttek bennem azok az emlékek amiken reggel rágódtam. Csodálkozva néztem az ismeretlen arcot ami most inkább egy gyilkoséhoz hasonlított. A kábulatomból a mosdó ajtó becsapódása ébresztett fel. Gyorsan kislisszoltam a mosdóból majd az osztályba vettem az irányt. Ahogy beléptem az osztályba megpillantottam azt az arcot ami eddig mindig megtudott nyugtatni, ott ült mint egy félisten és engem nézett én pedig őt. Hirtelen minden rossz dolog eltűnt amin eddig gondolkoztam.Lassú már már emberi tempóban lépkedtem az életem felé.