Vámpír szerelem 34. fejezet

Sziasztok!

Bocsi, hogy ilyen későn jön csak új fejezet, de mostanában nem sokat vagyok otthon. A másik dolog pedig, hogy nincsen netem. :( Most is a suliból írok. Szóval nem tudom mikor lesz új feji majd igyekszek (ahogy visszajön a netem jövök :D) addig is itt a 34. fejezet! :)

puszi
Niky

34. fejezet

- És ez….. ez kivitelezhető? Úgy értem……ha megtudják…..
- De nem fogják megtudni! – legalábbis remélem. Nyugtattam meg Bellát, mire ő biccentett
- Viszont ha mégis nem csak engem, hanem mindannyiótokat megölnek. Nem ér annyit ez az egész, hogy ti meghaljatok! – suttogta Bella, mire Edward felé fordult
- Ne mondj ilyet! Mindenki belement ebbe, és nem kényszeríttetünk senkit. Megakarunk védeni, és nem fogsz meghalni. Megígérem neked! – simított végig gyengéden Bella arcán, mire ő fülig pirult. Elfordítottam a fejem, és Ashleyre néztem.
- Csinálnunk kéne egy próbát! – nyelt egy nagyot, majd bólintott.
- Hogy csináljuk? – nézett rám egy kicsit félve. Pár percig gondolkoztam, majd válaszoltam.
- Kiengedem a pajzsom, hogy Edward tudjon olvasni a gondolataimban – néztem az említettre mire ő biccentett – Aztán te változtatsz egy kicsit az emlékeimen.
- És ez nem maradandó? Nem fogod elveszteni azokat az emlékeket amiket megváltoztat? – kérdezte aggódva Rose
- Nem csak ideiglenes ez a dolog, és akkor sem vesztes el semmit. – mosolyogtam Rosaliera.
- Biztos jól vagy ehhez Sarah? – kérdezte aggódva Carlisle
- Igen. Jól vagyok. – mosolyogtam rá bíztatón, mire ő kétkedve nézett rám, de végül belement
– Kezdhetjük? – néztem Edwardra, mire ő bólintott. Behunytam a szemem, majd kiengedtem a pajzsom. Olyan érzés mintha egy kéz nyúlna ki a testemből, de még sem kellemetlen. Most viszont nehezemre esett kívül tartani a pajzsom. A fejfájás utóhatásai még nem múltak el teljesen. Kinyitottam a szemem, és Edwardra néztem. – Sikerült?
- Igen látom a gondolataidat, de…… furcsa. – nézett elismerően Ashleyre.
- Változtasd meg az utóbbi néhány perc emlékeit! – Ashley bólintott, és a fejemben láttam ahogy a gondolataim új formát vesznek. Az emlékeim megmaradtak az agyam egy kis zugában, de amit Edward vizsgált az már teljesen más. Ashley kivett pár percet, majd helyettesítette mással. Mintha csak egy kirakós lenne.
- Ez….. fantasztikus. – suttogta Edward, mire én Ashleyre mosolyogtam, aki szintén nagyon boldog volt. Visszahúztam a pajzsom, és megnyugodva kifújtam a levegőt.
- Szóval sikerülhet? – néztem Edwardra.
- Szerintem igen. Aro képessége ugyanaz mint az enyém, csak nem ilyen korlátozott. Vigyáznotok kell, hogy minden olyan gondolatot ami megfordult a fejetekben Bellával kapcsolatban „kicserélhessétek”. Aro minden olyan gondolatat lát ami megfordult a fejetekben egész….. életedben. – az utolsó szót csak sziszegte
- Tudom mi a képessége Aronak, szóval ne izgulj! Megoldjuk. – Edward vonakodva nézett rám, de bólintott
- Meddig maradtok? – kérdezte hirtelen Esme.
- Nem tudom. Talán…. Holnapig. Nem maradhatunk sokáig, de….. nem is kell annyira sietni.
- Nem lesz ebből baj? – kérdezte Jasper
- Nem. Ma hívni fognak, és elmondom nekik, hogy Bella már vámpír. Ez egyelőre elég lesz. – vontam meg a vállam.
- Rendben, akkor legyen így. – állt fel az asztaltól Carlisle. – Köszönjük Sarah! – simított végig az arcomon
- Nincs mit – mosolyogtam. Carlisle felment a dolgozószobájába, Esme pedig utána. A többiek is szép lassan elszállingóztak, míg csak Ashley és én maradtunk az asztalnál.
- Hogy bírod ki? – nézett rám küszködve
- Mit? – vontam meg a vállam
- Bella vérét. Én….. nagyon nehezen türtőztetem magam. – nem gátolom Ashley gondolatait, ezért valószínűleg Edward is tud mindenről. Mégsem szólt semmit. Talán túl hálás ahhoz, hogy mondjon bármit is, és valószínűleg bízik benne. Egész jó kezdet.
- Én már észre sem veszem. – mondtam sóhajtva
- Az meg hogy lehet?
- Nem mondom, hogy nem csábító a vére, de….. már eleget éreztem ahhoz, hogy megszokjam. Meg különben is…… Edward szereti én pedig nem akarom megölni élete értelmét. – mondtam egy kis éllel a hangomban, és reménykedtem benne hogy Ashley nem figyel fel a hanghordozásomra.
- Szereted még igaz? – kérdezte halkan. Kidülledt szemekkel néztem rá.
- Mi? Hogy én Edwardot? Ugyan már ne légy nevetséges! – ráztam meg a fejem
- Biztos? – kérdezte kétkedve
- Igen, biztos! De nem hagyhatnánk ezt a témát? – kérdeztem idegesen
- Sajnálom, csak….. ahogy beszélsz róla az…… olyan….. nem is tudom. – sütötte le a szemeit
- Edward csak a bátyám, és…. Már nem szeretem úgy mint régen. Az már elmúlt. – mondtam már nyugodtan
- Azért, mert Félixet szereted? – a neve hallatán megdermedtem
- Nem. – ráztam meg a fejem, majd sóhajtottam. – Mit tudsz? – kérdeztem fáradtan
- Nem sok mindent. Félix és te mostanában nem vagytok valami jóban. – vonta meg a vállát
- Így is lehet mondani. – mosolyodtam el gúnyosan, majd elmeséltem neki az egész történetet.


- Hűha ez….. ez undorító. – fintorodott el Ashley
- Igen az, de idefigyelj senki nem tudhatja meg, hogy elmondtam neked. Ha megtudják megölnek. Világos? – néztem rá komolyan. Ashley elgondolkozott a hallottakon, majd bólintott.
- Igen. Világos. – suttogta halkan – Sajnálom Sarah! Hogy ezt kellett kiállnod. Én erre nem lettem volna képes. – mondta lehajtott fejjel. Megráztam a fejem, és felemeltem az állát, hogy rám nézzen.
- Alábecsülöd magad Ashley! Erősebb vagy mint azt gondolnád csak….. higgy magadban! – néztem rá bíztatón, mire ő elmosolyodott
- Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire jóban leszünk.
- Én sem. – mosolyodtam el én is, majd megöleltem. Hirtelen Bella jött le a lépcsőn Edwarddal maga mellett. Ahogy Ashley megérezte Bella vérének illatát megdermedt. Elhúzódtam tőle, és a szemébe néztem. – Mikor ettél utoljára? – Ashley beharapta az alsóajkát
- Három hete. – rámeredtem
- Micsoda? Eljöttél úgy, hogy nem táplálkoztál előtte?! – hüledeztem
- Ne haragudj! Én csak…. Aro elküldött megoldani egy ügyet, és amikor visszajöttem már jöttünk ide. Nem volt időm. Sajnálom. – mondta síró hangon.
- Jól van. Semmi baj. – mondtam sóhajtva – Enned kell, vagy nem bírod ki! – Ashley bólintott – Gyere! – fogtam meg a kezét, majd kifelé húztam
- Hova?
- Csak gyere! – már épp kiakartunk menni, mikor Edward jelent meg előttem – Erre nincs időm! Engedj! – toltam el, de ő nem engedett tovább
- Nem viheted vadászni! Ha megöl egy embert…… - nem hagytam, hogy befejezze
- Nem itt fog enni, ne aggódj! Megpróbálhatnék neki adni állatvért, de az nem lenne elég. Bella vére nagyon erős késztetés számára. Ember vér kell ha biztonságban akarod őt tudni. – Edward szikrázó tekintettel méregetett
- Nem mehetsz el! – mondta hidegen
- Miért nem? – csattantam fel
- Még gyenge vagy, és Carlisle nem szeretné, hogy elmenj addig ameddig nem tudja meg mi a bajod.
- Nincs semmi bajom! Már jól vagyok! – tettem egy lépést az ajtóhoz, de nem engedett
- Emmett elviszi vadászni. Egy vérbankba még ő is eltalál. – nézett el a vállam fölött, valószínűleg a testvérére.
- Igaza van Edwardnak Sarah!- érintette meg a karom Ashley, de én elhúzódtam
- Nem vagyok olyan gyenge, hogy ne tudjam elkísérni én! – mondtam dühösen
- Nem azt mondtam, hogy gyenge vagy, de még nem vagy elég erős ehhez! Amikor kitoltad a pajzsod láttam a küszködést a gondolataidban. Még nem vagy jól Sarah! – mondta gyengéden, de én nem foglalkoztam vele. Megfordultam, és Emmett mellé léptem.
- Vigyázz rá! – mondtam élesen, majd a lépcső aljában megvártam míg az ajtó becsukódik. Behunytam a szemem, és a pajzsom kitolásával próbálkoztam. Edward sóhajtott.
- Miért vagy ilyen makacs? – kérdezte, majd közelebb jött hozzám. Nem szóltam semmit, csak koncentráltam. Amikor sikerült eltolni a pajzsom a fejem megfájdult, de nem foglalkoztam vele. Mikor már azt hittem sikerem van hirtelen visszapattant, én pedig majdnem összeestem, de Edward megtartott – Jól vagy? – kérdezte aggódva. Leráztam magamról a kezét, és megint próbálkoztam. Amikor sikerült ismét kitolnom a pajzsom Edward megragadta karom, és maga felé fordított, mire a pajzsom megint visszahúzódott. – Elég volt Sarah! Még nem vagy jól ehhez! – dühösen rámeredtem
- Jól vagyok! Hagy engem békén! – húztam el a kezem, majd felfelé mentem.
- Kinek akarsz bizonyítani? – kérdezte Edward mire felé fordultam
- Magamnak. – mondtam halkan, majd Carlislehoz mentem.