Vámpír szerelem 33. fejezet

33. fejezet

Hitetlenkedve fordultam Edward felé.
- Ez igaz? Összeházasodtok? – Edward tekintete bűntudatos volt
- Igen, igaz.
- És ha Emmett nem szól meg sem hívtok? – néztem a mosolygó bátyámra, és én is magamra erőltettem egy mosolyt
- Én megakartalak hívni, de….. Edward azt mondta, hogy nem jó ötlet. – mondta félénken Bella. Közelebb léptem a párosukhoz
- Igazán?! És megtudhatnám, hogy miért nem látsz szívesen az esküvődön? – vontam föl a szemöldököm
- Nem arról van szó, hogy nem látlak szívesen, de….. nem akarom hogy kellemetlenül érezd magad. – mondta, mire én felnevettem, de nem valami boldogan
- Mióta foglalkozol te az érzéseimmel Edward?! – néztem rá mosolyogva, mire neki bűntudat csillogott a szemében – Mikor lesz a nagy nap? – kérdeztem Bellát, de mielőtt bármit mondhatott volna Alice jött oda hozzám.
- Még nem tudom én sem, mert nem döntöttek az időpontról. – mosolygott Alice, majd megölelt. – Örülök, hogy már jobban vagy…. – suttogta, mire elmosolyodtam
- Azért remélem ha eljön az esküvő napja meghívtok majd. – néztem a vállam fölött Edwardra. Bella zavartan bólintott. Fél, és ez tisztán látszik rajta. Biztos nagyon megrémült amikor látta a fájdalmaimat. Viszont ez az egész esküvő dolog nekem nagyon furcsa. Ha már elveszi Bellát, akkor miért nem változtatja át? Megspórolnánk egy csomó gondot magunknak, de ha nem tudja megtenni akkor ott van Carlisle. Ő még soha nem ölt embert, szóval megtudná tenni. Ebben biztos vagyok. Lehet, hogy én is, de…… az utóbbi hónapok után nem nagyon vagyok benne biztos. Mióta embervért iszok, és egy gyilkos vagyok sokkal rosszabb az önuralmam. Emlékszem amikor még Edward felesége voltam, és boldogok voltunk együtt. Akkor az volt a legnagyobb problémám, hogy milyen voltam a múltamban, és hogy hány ember halálát okoztam. Most is van egy ilyen problémám, de ennél nagyobb is. Van egy tervem amivel megmenthetem Bellát, de ez egyáltalán nem egy stabil lábakon álló ötlet. És ha elszúrom akkor hiába a sok megölt ember akiket azért gyilkoltam meg, hogy ne öljék meg a családomat csak Bellát. Akkor már teljesen mindegy lesz, mert mindannyiunkat meg fognak ölni. De ha nem teszek semmit Bella meghal, és vele együtt Edward is. Muszáj tennem valamit. – Most viszont itt az ideje, hogy valami sokkal kellemetlenebb témára váltsunk! – néztem végig mindenkin, majd Ashley felé biccentettem a fejem, mire ő mellém állt. – Szerintem üljetek le, mert sok mindenről kell tárgyalnunk, és nekem is könnyebb ha mindenki nyugodt….. már amennyire ebben a helyzetben lehet. – mindenki helyet foglalt valahol. Én az egyik kanapéra ültem le Ashleyvel együtt. Ő még nem tud a tervemről, de nem hagyhatom ki ebből bármennyire is szeretném. Csak ő képes arra amire szükségem van. – Mint tudjátok azért jöttem, hogy ellenőrizzem Bella átváltozott-e már. Viszont a jelek szerint ez nem teljesült….. –néztem az Edward mellett ülő lányra akinek majd kiugrott a szíve a helyéről. – Ez viszont azt jelenti, hogy……. meg kell öljük őt. – Edward megmerevedett, és dühösen nézett rám
- Ha őt megölöd, akkor engem is meg kell. – jött a határozott válasz
- Nincs más mód? – kérdezte Esme
- Igazából….. van egy ötletem, de ez……. Nem biztos, hogy sikeres lenne. Ha nem sikerül mindannyian meghalunk. Ha viszont sikerül….. Bella ember marad, és épségben megússza a dolgot.
- Én vállalom a veszélyt. Ha csak egy kicsi esély is van arra, hogy túlélje, akkor…… rendben. De a család helyében nem válaszolhatok. – nézett végig Edward mindenkin. Carlisle felállt.
- Szerintem jobb lenne ha ezt a dolgot máshol beszélnénk meg. – bólintottam, és elindultam Carlisle után az ebédlőbe. Minden fontos dolgot itt beszéltünk meg, és ez most egy eléggé fontos dolog. Helyet foglaltam az ovális asztalnál. Ashley mellém ült le. Carlisle az asztalfőn foglalt helyett. Jobb oldalán Esme ült. Bal oldalán én. Mindenki elfoglalta a szokásos helyét. Bár most az én régi helyemen Bella foglalt helyet, Edward mellett. Mikor mindenki elhelyezkedett Calisle felé fordultam.
- Szóval….. mit gondolsz arról amit Edward mondott? – kérdeztem
- Én Edwarddal tartok. Bár még nem tudom mi ez az ötlet, de én….. bízok benned Sarah!- mosolygott rám, amit én viszonoztam.- Esme? – fordult az anyám felé
- Tudom milyen lenne ha Bellát elveszítenénk,…… nekem olyan ő mint ha a lányom lenne. Tehát igen. – Bella meghatódott a szavaitól, de visszafogta a könnyeit.
- Emmett?
- Ez nem is kérdés. Naná! – mosolygott, mire megforgattam a szememet.
- Rose? – kíváncsian néztem a nővéremre. Ő is felém fordult, így farkasszemet néztünk. Tudtam, hogy magában vívódik. Nagyon szeretjük egymást, de….. Bella egy teljesen más tészta. Végül sóhajtott.
- Edward miatt, ….igen. – suttogta lehajtott fejjel. Rajtam kívül mindenki meglepődött a válaszán. Ő csak megvonta a vállát és rám nézett. Rámosolyogtam amit ő viszonzott is.
- Alice?
- Igen. – bólintott határozottan.
- Jasper? – nem gondolkozott sokáig a válaszon. Ahogy Alicere nézett már tudta is a választ.
- Igen. – Edwardtól már nem is kérdezte meg, mert ő már kifejtette a véleményét ezzel kapcsolatban.
- Most már elmondod, hogy mi a terved? Fogy az idő. – nézett rám keményen Edward. Bella nem nézett fel, csak az ölében nyugtatott kezére koncentrált. A szerelme gondoskodón átölelte a derekát. Viszont éreztem rajta, hogy valami baj van.
- Bella? – kérdeztem tőle, mire félénken rám nézett – Te mit gondolsz? – mindenki értetlenül nézett rám. Ashley mondani akart valamit, de egy pillantással megállítottam.
- Hogy kérdezhetsz tőle ilyet?! Szerintem egyértelmű, hogy…….
- Éppen az életéről beszélünk Edward! Szerintem minden joga meg van hozzá, hogy elmondja a véleményét. – Edward dühösen méregetett
- Neki nincs választása. Ha nem teszünk semmit meghal, talán a terved segíthet.
- Van még egy lehetősége. – néztem az említettre, mire félénken a szemembe nézett – Vámpírrá is válhat.
- Nem! – jelentette ki ellentmondást nem tűrően Edward
- Nem érted, hogy nem rólad van szó? Ez az ő élete, és azt tesz vele amit akar! – csattantam fel
- Akkor sem hagyom, hogy olyanná váljon mint én. – sziszegte dühösen. Megforgattam a szememet, és Bella felé fordultam.
- Szóval mi a válaszod? Vámpírrá válsz, vagy velünk tartasz a tervben? – Bella Edwardra nézett akinek a szeme nem volt valami kedves. Már nyitotta volna a lány a száját, de én közbe szóltam. – Ne figyelj Edwardra Bella! A te döntésed legyen! Ne az övé! – nyelt egy nagyot, és a szemembe nézett
- Szeretnék egyenlőre ember maradni. Ha pedig megérem az esküvőmet, akkor…… már vámpírként élném tovább az életemet. – mondta halkan, mire én bólintottam.
- Rendben. De még akkor is van még valaki akit nem kérdeztünk meg. Ashley? – a kérdezett értetlenül nézett rám
- Tessék?! – hüledezett
- Szükségem van rád ahhoz, hogy sikerüljön. Csak te vagy arra képes ami nekünk kell.
- De én…… én nem tudom, hogy képes vagyok-e………
- Tudom, hogy képes vagy rá Ashley. Csak bízz magadban! – néztem rá bíztatón, mire ő bólintott
- Rendben. Megpróbálhatom. – suttogta
- Megtudhatnánk végre, hogy miről van szó? – csattant fel Edward
- Természetesen. – mosolyogtam felé. – Ashleynek nem csak az a képessége amit elmondtunk. Ő még ennél is…… különlegesebb.
- Ezt hogy érted? – kérdezte Jasper
- Képes rá hogy megváltoztassa a gondolataidat, vagy a múltadat.
- Hogy értve? – vonta össze a szemöldökét Edward
- Ha valaki használja a gondolatolvasás képességét rajtad ő elintézi, hogy azt lássa az illető amit Ashley akar. Például ha valakinek rossz a múltja, és elakarja titkolni, akkor ő elintézheti, hogy csak csupa jót lásson a gondolataiban mindenki – mosolyogtam rá, mire ő félénken visszamosolygott
- Ez lehetséges? – kérdezte mellettem Carlisle
- Igen az. Tehát csak annyit kell tennünk, hogy elhitetjük Aroval azt…… ami igazából meg sem történt. – vontam meg mosolyogva a vállam. Csak azt remélem tényleg ilyen egyszerű lesz, mint ahogy azt elmondtam.