Sziasztok!
SZOMBATON ÚJ FEJEZET!!!!! Szóval mindenki legyen itt, és várom a komikat!!!! :D
puszi
Niky
2010. április 29., csütörtök
2010. április 23., péntek
Vámpír szerelem 34. fejezet
Sziasztok!
Bocsi, hogy ilyen későn jön csak új fejezet, de mostanában nem sokat vagyok otthon. A másik dolog pedig, hogy nincsen netem. :( Most is a suliból írok. Szóval nem tudom mikor lesz új feji majd igyekszek (ahogy visszajön a netem jövök :D) addig is itt a 34. fejezet! :)
puszi
Niky
34. fejezet
- És ez….. ez kivitelezhető? Úgy értem……ha megtudják…..
- De nem fogják megtudni! – legalábbis remélem. Nyugtattam meg Bellát, mire ő biccentett
- Viszont ha mégis nem csak engem, hanem mindannyiótokat megölnek. Nem ér annyit ez az egész, hogy ti meghaljatok! – suttogta Bella, mire Edward felé fordult
- Ne mondj ilyet! Mindenki belement ebbe, és nem kényszeríttetünk senkit. Megakarunk védeni, és nem fogsz meghalni. Megígérem neked! – simított végig gyengéden Bella arcán, mire ő fülig pirult. Elfordítottam a fejem, és Ashleyre néztem.
- Csinálnunk kéne egy próbát! – nyelt egy nagyot, majd bólintott.
- Hogy csináljuk? – nézett rám egy kicsit félve. Pár percig gondolkoztam, majd válaszoltam.
- Kiengedem a pajzsom, hogy Edward tudjon olvasni a gondolataimban – néztem az említettre mire ő biccentett – Aztán te változtatsz egy kicsit az emlékeimen.
- És ez nem maradandó? Nem fogod elveszteni azokat az emlékeket amiket megváltoztat? – kérdezte aggódva Rose
- Nem csak ideiglenes ez a dolog, és akkor sem vesztes el semmit. – mosolyogtam Rosaliera.
- Biztos jól vagy ehhez Sarah? – kérdezte aggódva Carlisle
- Igen. Jól vagyok. – mosolyogtam rá bíztatón, mire ő kétkedve nézett rám, de végül belement
– Kezdhetjük? – néztem Edwardra, mire ő bólintott. Behunytam a szemem, majd kiengedtem a pajzsom. Olyan érzés mintha egy kéz nyúlna ki a testemből, de még sem kellemetlen. Most viszont nehezemre esett kívül tartani a pajzsom. A fejfájás utóhatásai még nem múltak el teljesen. Kinyitottam a szemem, és Edwardra néztem. – Sikerült?
- Igen látom a gondolataidat, de…… furcsa. – nézett elismerően Ashleyre.
- Változtasd meg az utóbbi néhány perc emlékeit! – Ashley bólintott, és a fejemben láttam ahogy a gondolataim új formát vesznek. Az emlékeim megmaradtak az agyam egy kis zugában, de amit Edward vizsgált az már teljesen más. Ashley kivett pár percet, majd helyettesítette mással. Mintha csak egy kirakós lenne.
- Ez….. fantasztikus. – suttogta Edward, mire én Ashleyre mosolyogtam, aki szintén nagyon boldog volt. Visszahúztam a pajzsom, és megnyugodva kifújtam a levegőt.
- Szóval sikerülhet? – néztem Edwardra.
- Szerintem igen. Aro képessége ugyanaz mint az enyém, csak nem ilyen korlátozott. Vigyáznotok kell, hogy minden olyan gondolatot ami megfordult a fejetekben Bellával kapcsolatban „kicserélhessétek”. Aro minden olyan gondolatat lát ami megfordult a fejetekben egész….. életedben. – az utolsó szót csak sziszegte
- Tudom mi a képessége Aronak, szóval ne izgulj! Megoldjuk. – Edward vonakodva nézett rám, de bólintott
- Meddig maradtok? – kérdezte hirtelen Esme.
- Nem tudom. Talán…. Holnapig. Nem maradhatunk sokáig, de….. nem is kell annyira sietni.
- Nem lesz ebből baj? – kérdezte Jasper
- Nem. Ma hívni fognak, és elmondom nekik, hogy Bella már vámpír. Ez egyelőre elég lesz. – vontam meg a vállam.
- Rendben, akkor legyen így. – állt fel az asztaltól Carlisle. – Köszönjük Sarah! – simított végig az arcomon
- Nincs mit – mosolyogtam. Carlisle felment a dolgozószobájába, Esme pedig utána. A többiek is szép lassan elszállingóztak, míg csak Ashley és én maradtunk az asztalnál.
- Hogy bírod ki? – nézett rám küszködve
- Mit? – vontam meg a vállam
- Bella vérét. Én….. nagyon nehezen türtőztetem magam. – nem gátolom Ashley gondolatait, ezért valószínűleg Edward is tud mindenről. Mégsem szólt semmit. Talán túl hálás ahhoz, hogy mondjon bármit is, és valószínűleg bízik benne. Egész jó kezdet.
- Én már észre sem veszem. – mondtam sóhajtva
- Az meg hogy lehet?
- Nem mondom, hogy nem csábító a vére, de….. már eleget éreztem ahhoz, hogy megszokjam. Meg különben is…… Edward szereti én pedig nem akarom megölni élete értelmét. – mondtam egy kis éllel a hangomban, és reménykedtem benne hogy Ashley nem figyel fel a hanghordozásomra.
- Szereted még igaz? – kérdezte halkan. Kidülledt szemekkel néztem rá.
- Mi? Hogy én Edwardot? Ugyan már ne légy nevetséges! – ráztam meg a fejem
- Biztos? – kérdezte kétkedve
- Igen, biztos! De nem hagyhatnánk ezt a témát? – kérdeztem idegesen
- Sajnálom, csak….. ahogy beszélsz róla az…… olyan….. nem is tudom. – sütötte le a szemeit
- Edward csak a bátyám, és…. Már nem szeretem úgy mint régen. Az már elmúlt. – mondtam már nyugodtan
- Azért, mert Félixet szereted? – a neve hallatán megdermedtem
- Nem. – ráztam meg a fejem, majd sóhajtottam. – Mit tudsz? – kérdeztem fáradtan
- Nem sok mindent. Félix és te mostanában nem vagytok valami jóban. – vonta meg a vállát
- Így is lehet mondani. – mosolyodtam el gúnyosan, majd elmeséltem neki az egész történetet.
- Hűha ez….. ez undorító. – fintorodott el Ashley
- Igen az, de idefigyelj senki nem tudhatja meg, hogy elmondtam neked. Ha megtudják megölnek. Világos? – néztem rá komolyan. Ashley elgondolkozott a hallottakon, majd bólintott.
- Igen. Világos. – suttogta halkan – Sajnálom Sarah! Hogy ezt kellett kiállnod. Én erre nem lettem volna képes. – mondta lehajtott fejjel. Megráztam a fejem, és felemeltem az állát, hogy rám nézzen.
- Alábecsülöd magad Ashley! Erősebb vagy mint azt gondolnád csak….. higgy magadban! – néztem rá bíztatón, mire ő elmosolyodott
- Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire jóban leszünk.
- Én sem. – mosolyodtam el én is, majd megöleltem. Hirtelen Bella jött le a lépcsőn Edwarddal maga mellett. Ahogy Ashley megérezte Bella vérének illatát megdermedt. Elhúzódtam tőle, és a szemébe néztem. – Mikor ettél utoljára? – Ashley beharapta az alsóajkát
- Három hete. – rámeredtem
- Micsoda? Eljöttél úgy, hogy nem táplálkoztál előtte?! – hüledeztem
- Ne haragudj! Én csak…. Aro elküldött megoldani egy ügyet, és amikor visszajöttem már jöttünk ide. Nem volt időm. Sajnálom. – mondta síró hangon.
- Jól van. Semmi baj. – mondtam sóhajtva – Enned kell, vagy nem bírod ki! – Ashley bólintott – Gyere! – fogtam meg a kezét, majd kifelé húztam
- Hova?
- Csak gyere! – már épp kiakartunk menni, mikor Edward jelent meg előttem – Erre nincs időm! Engedj! – toltam el, de ő nem engedett tovább
- Nem viheted vadászni! Ha megöl egy embert…… - nem hagytam, hogy befejezze
- Nem itt fog enni, ne aggódj! Megpróbálhatnék neki adni állatvért, de az nem lenne elég. Bella vére nagyon erős késztetés számára. Ember vér kell ha biztonságban akarod őt tudni. – Edward szikrázó tekintettel méregetett
- Nem mehetsz el! – mondta hidegen
- Miért nem? – csattantam fel
- Még gyenge vagy, és Carlisle nem szeretné, hogy elmenj addig ameddig nem tudja meg mi a bajod.
- Nincs semmi bajom! Már jól vagyok! – tettem egy lépést az ajtóhoz, de nem engedett
- Emmett elviszi vadászni. Egy vérbankba még ő is eltalál. – nézett el a vállam fölött, valószínűleg a testvérére.
- Igaza van Edwardnak Sarah!- érintette meg a karom Ashley, de én elhúzódtam
- Nem vagyok olyan gyenge, hogy ne tudjam elkísérni én! – mondtam dühösen
- Nem azt mondtam, hogy gyenge vagy, de még nem vagy elég erős ehhez! Amikor kitoltad a pajzsod láttam a küszködést a gondolataidban. Még nem vagy jól Sarah! – mondta gyengéden, de én nem foglalkoztam vele. Megfordultam, és Emmett mellé léptem.
- Vigyázz rá! – mondtam élesen, majd a lépcső aljában megvártam míg az ajtó becsukódik. Behunytam a szemem, és a pajzsom kitolásával próbálkoztam. Edward sóhajtott.
- Miért vagy ilyen makacs? – kérdezte, majd közelebb jött hozzám. Nem szóltam semmit, csak koncentráltam. Amikor sikerült eltolni a pajzsom a fejem megfájdult, de nem foglalkoztam vele. Mikor már azt hittem sikerem van hirtelen visszapattant, én pedig majdnem összeestem, de Edward megtartott – Jól vagy? – kérdezte aggódva. Leráztam magamról a kezét, és megint próbálkoztam. Amikor sikerült ismét kitolnom a pajzsom Edward megragadta karom, és maga felé fordított, mire a pajzsom megint visszahúzódott. – Elég volt Sarah! Még nem vagy jól ehhez! – dühösen rámeredtem
- Jól vagyok! Hagy engem békén! – húztam el a kezem, majd felfelé mentem.
- Kinek akarsz bizonyítani? – kérdezte Edward mire felé fordultam
- Magamnak. – mondtam halkan, majd Carlislehoz mentem.
Bocsi, hogy ilyen későn jön csak új fejezet, de mostanában nem sokat vagyok otthon. A másik dolog pedig, hogy nincsen netem. :( Most is a suliból írok. Szóval nem tudom mikor lesz új feji majd igyekszek (ahogy visszajön a netem jövök :D) addig is itt a 34. fejezet! :)
puszi
Niky
34. fejezet
- És ez….. ez kivitelezhető? Úgy értem……ha megtudják…..
- De nem fogják megtudni! – legalábbis remélem. Nyugtattam meg Bellát, mire ő biccentett
- Viszont ha mégis nem csak engem, hanem mindannyiótokat megölnek. Nem ér annyit ez az egész, hogy ti meghaljatok! – suttogta Bella, mire Edward felé fordult
- Ne mondj ilyet! Mindenki belement ebbe, és nem kényszeríttetünk senkit. Megakarunk védeni, és nem fogsz meghalni. Megígérem neked! – simított végig gyengéden Bella arcán, mire ő fülig pirult. Elfordítottam a fejem, és Ashleyre néztem.
- Csinálnunk kéne egy próbát! – nyelt egy nagyot, majd bólintott.
- Hogy csináljuk? – nézett rám egy kicsit félve. Pár percig gondolkoztam, majd válaszoltam.
- Kiengedem a pajzsom, hogy Edward tudjon olvasni a gondolataimban – néztem az említettre mire ő biccentett – Aztán te változtatsz egy kicsit az emlékeimen.
- És ez nem maradandó? Nem fogod elveszteni azokat az emlékeket amiket megváltoztat? – kérdezte aggódva Rose
- Nem csak ideiglenes ez a dolog, és akkor sem vesztes el semmit. – mosolyogtam Rosaliera.
- Biztos jól vagy ehhez Sarah? – kérdezte aggódva Carlisle
- Igen. Jól vagyok. – mosolyogtam rá bíztatón, mire ő kétkedve nézett rám, de végül belement
– Kezdhetjük? – néztem Edwardra, mire ő bólintott. Behunytam a szemem, majd kiengedtem a pajzsom. Olyan érzés mintha egy kéz nyúlna ki a testemből, de még sem kellemetlen. Most viszont nehezemre esett kívül tartani a pajzsom. A fejfájás utóhatásai még nem múltak el teljesen. Kinyitottam a szemem, és Edwardra néztem. – Sikerült?
- Igen látom a gondolataidat, de…… furcsa. – nézett elismerően Ashleyre.
- Változtasd meg az utóbbi néhány perc emlékeit! – Ashley bólintott, és a fejemben láttam ahogy a gondolataim új formát vesznek. Az emlékeim megmaradtak az agyam egy kis zugában, de amit Edward vizsgált az már teljesen más. Ashley kivett pár percet, majd helyettesítette mással. Mintha csak egy kirakós lenne.
- Ez….. fantasztikus. – suttogta Edward, mire én Ashleyre mosolyogtam, aki szintén nagyon boldog volt. Visszahúztam a pajzsom, és megnyugodva kifújtam a levegőt.
- Szóval sikerülhet? – néztem Edwardra.
- Szerintem igen. Aro képessége ugyanaz mint az enyém, csak nem ilyen korlátozott. Vigyáznotok kell, hogy minden olyan gondolatot ami megfordult a fejetekben Bellával kapcsolatban „kicserélhessétek”. Aro minden olyan gondolatat lát ami megfordult a fejetekben egész….. életedben. – az utolsó szót csak sziszegte
- Tudom mi a képessége Aronak, szóval ne izgulj! Megoldjuk. – Edward vonakodva nézett rám, de bólintott
- Meddig maradtok? – kérdezte hirtelen Esme.
- Nem tudom. Talán…. Holnapig. Nem maradhatunk sokáig, de….. nem is kell annyira sietni.
- Nem lesz ebből baj? – kérdezte Jasper
- Nem. Ma hívni fognak, és elmondom nekik, hogy Bella már vámpír. Ez egyelőre elég lesz. – vontam meg a vállam.
- Rendben, akkor legyen így. – állt fel az asztaltól Carlisle. – Köszönjük Sarah! – simított végig az arcomon
- Nincs mit – mosolyogtam. Carlisle felment a dolgozószobájába, Esme pedig utána. A többiek is szép lassan elszállingóztak, míg csak Ashley és én maradtunk az asztalnál.
- Hogy bírod ki? – nézett rám küszködve
- Mit? – vontam meg a vállam
- Bella vérét. Én….. nagyon nehezen türtőztetem magam. – nem gátolom Ashley gondolatait, ezért valószínűleg Edward is tud mindenről. Mégsem szólt semmit. Talán túl hálás ahhoz, hogy mondjon bármit is, és valószínűleg bízik benne. Egész jó kezdet.
- Én már észre sem veszem. – mondtam sóhajtva
- Az meg hogy lehet?
- Nem mondom, hogy nem csábító a vére, de….. már eleget éreztem ahhoz, hogy megszokjam. Meg különben is…… Edward szereti én pedig nem akarom megölni élete értelmét. – mondtam egy kis éllel a hangomban, és reménykedtem benne hogy Ashley nem figyel fel a hanghordozásomra.
- Szereted még igaz? – kérdezte halkan. Kidülledt szemekkel néztem rá.
- Mi? Hogy én Edwardot? Ugyan már ne légy nevetséges! – ráztam meg a fejem
- Biztos? – kérdezte kétkedve
- Igen, biztos! De nem hagyhatnánk ezt a témát? – kérdeztem idegesen
- Sajnálom, csak….. ahogy beszélsz róla az…… olyan….. nem is tudom. – sütötte le a szemeit
- Edward csak a bátyám, és…. Már nem szeretem úgy mint régen. Az már elmúlt. – mondtam már nyugodtan
- Azért, mert Félixet szereted? – a neve hallatán megdermedtem
- Nem. – ráztam meg a fejem, majd sóhajtottam. – Mit tudsz? – kérdeztem fáradtan
- Nem sok mindent. Félix és te mostanában nem vagytok valami jóban. – vonta meg a vállát
- Így is lehet mondani. – mosolyodtam el gúnyosan, majd elmeséltem neki az egész történetet.
- Hűha ez….. ez undorító. – fintorodott el Ashley
- Igen az, de idefigyelj senki nem tudhatja meg, hogy elmondtam neked. Ha megtudják megölnek. Világos? – néztem rá komolyan. Ashley elgondolkozott a hallottakon, majd bólintott.
- Igen. Világos. – suttogta halkan – Sajnálom Sarah! Hogy ezt kellett kiállnod. Én erre nem lettem volna képes. – mondta lehajtott fejjel. Megráztam a fejem, és felemeltem az állát, hogy rám nézzen.
- Alábecsülöd magad Ashley! Erősebb vagy mint azt gondolnád csak….. higgy magadban! – néztem rá bíztatón, mire ő elmosolyodott
- Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire jóban leszünk.
- Én sem. – mosolyodtam el én is, majd megöleltem. Hirtelen Bella jött le a lépcsőn Edwarddal maga mellett. Ahogy Ashley megérezte Bella vérének illatát megdermedt. Elhúzódtam tőle, és a szemébe néztem. – Mikor ettél utoljára? – Ashley beharapta az alsóajkát
- Három hete. – rámeredtem
- Micsoda? Eljöttél úgy, hogy nem táplálkoztál előtte?! – hüledeztem
- Ne haragudj! Én csak…. Aro elküldött megoldani egy ügyet, és amikor visszajöttem már jöttünk ide. Nem volt időm. Sajnálom. – mondta síró hangon.
- Jól van. Semmi baj. – mondtam sóhajtva – Enned kell, vagy nem bírod ki! – Ashley bólintott – Gyere! – fogtam meg a kezét, majd kifelé húztam
- Hova?
- Csak gyere! – már épp kiakartunk menni, mikor Edward jelent meg előttem – Erre nincs időm! Engedj! – toltam el, de ő nem engedett tovább
- Nem viheted vadászni! Ha megöl egy embert…… - nem hagytam, hogy befejezze
- Nem itt fog enni, ne aggódj! Megpróbálhatnék neki adni állatvért, de az nem lenne elég. Bella vére nagyon erős késztetés számára. Ember vér kell ha biztonságban akarod őt tudni. – Edward szikrázó tekintettel méregetett
- Nem mehetsz el! – mondta hidegen
- Miért nem? – csattantam fel
- Még gyenge vagy, és Carlisle nem szeretné, hogy elmenj addig ameddig nem tudja meg mi a bajod.
- Nincs semmi bajom! Már jól vagyok! – tettem egy lépést az ajtóhoz, de nem engedett
- Emmett elviszi vadászni. Egy vérbankba még ő is eltalál. – nézett el a vállam fölött, valószínűleg a testvérére.
- Igaza van Edwardnak Sarah!- érintette meg a karom Ashley, de én elhúzódtam
- Nem vagyok olyan gyenge, hogy ne tudjam elkísérni én! – mondtam dühösen
- Nem azt mondtam, hogy gyenge vagy, de még nem vagy elég erős ehhez! Amikor kitoltad a pajzsod láttam a küszködést a gondolataidban. Még nem vagy jól Sarah! – mondta gyengéden, de én nem foglalkoztam vele. Megfordultam, és Emmett mellé léptem.
- Vigyázz rá! – mondtam élesen, majd a lépcső aljában megvártam míg az ajtó becsukódik. Behunytam a szemem, és a pajzsom kitolásával próbálkoztam. Edward sóhajtott.
- Miért vagy ilyen makacs? – kérdezte, majd közelebb jött hozzám. Nem szóltam semmit, csak koncentráltam. Amikor sikerült eltolni a pajzsom a fejem megfájdult, de nem foglalkoztam vele. Mikor már azt hittem sikerem van hirtelen visszapattant, én pedig majdnem összeestem, de Edward megtartott – Jól vagy? – kérdezte aggódva. Leráztam magamról a kezét, és megint próbálkoztam. Amikor sikerült ismét kitolnom a pajzsom Edward megragadta karom, és maga felé fordított, mire a pajzsom megint visszahúzódott. – Elég volt Sarah! Még nem vagy jól ehhez! – dühösen rámeredtem
- Jól vagyok! Hagy engem békén! – húztam el a kezem, majd felfelé mentem.
- Kinek akarsz bizonyítani? – kérdezte Edward mire felé fordultam
- Magamnak. – mondtam halkan, majd Carlislehoz mentem.
2010. április 12., hétfő
Díj!
Feladataim:
1. Tedd be a logód a blogodba!
2. Nevezd, meg akitől kaptad!
3. Válaszolj a kérdésekre!
4. Nevezz meg 6 bloggert (belinkelve) akinek továbbadod!
5. Értesítsd az érintetteket!
Köszönöm Katica, és Nita!!! :D
Kérdések:
Kedvenc könyvem: Twilight, Vámpírakadémia, Anita Blake
Kedvenc írom: Laurell K. Hamilton, Stephenie Meyer, Richelle Mead
Kedvenc ételem: pizza, gyros, csoki, fagyi
Kedvenc italom: sprite
Kedvenc színem: zöld, kék, fekete
Kedvenc énekesem: Jay Sean
Kedvenc énekesnőm: Pink
Kedvenc együttesem: Backstreet Boys, Paramore
Kedvenc díj: -
Kedvenc színész: Taylor Lautner, Robert Pattinson, Johnny Depp
Kedvenc film: Twilight, New Moon, Karib tenger kalózai
Kedvenc sorozatom: CSI, Vampire Diaries
Kedvenc dalom: Jay Sean, Sean Paul Ft. Lil John- Do you remember
Kedvenc hangszerem: zongora
Kedvenc hónapom: július
Kedvenc napom: csütörtök
Kedvenc napszakom: este
Kedvenc évszakom: nyár
Kedvenc sportom: atlétika, foci
Kedvenc idézet: "Soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz."
Nekik adom a díjat:
http://orokszerlem.blogspot.com/
http://tyna-olvasnijo.blogspot.com/http://moonlight-darkangel.blogspot.com/
http://www.tyna-konyvajanlo.blogspot.com/
http://twilightniky.blogspot.com/
http://twilightmaskep.blogspot.com/
Még egyszer köszi! :)
puszi
Niky
2010. április 11., vasárnap
FONTOS!
Sziasztok!
Szeretném felhívni minden kedves olvasóm figyelmét, hogy blogmásolás történt. Egy nagyon szemét valaki lemásolta két nagyon jó író történetét is. Úgy hogy akinek van blogja az figyeljen oda, nehogy ő legyen a következő. Íme az eredeti blogok:
Ivi blogja:
http://feketeangyalsaga.blogspot.com/
Alice Cullen blogja:
http://boldogveg.blogspot.com/
És a másoltak: :@
http://alkonyatmaskepp.blogspot.com/
http://ennyitaboldogvegrol.blogspot.com/
Én már kifejtettem a véleményemet (nem éppen szépen) a másolt blogokon, és az eredetikre is írtam pár vígasztaló sort. Szóval szeretnék minden egyes bloggert megkérni, hogy figyelmeztesse az olvasóit erre a kis dögre, mert nem biztos hogy ez vol az utolsó ilyen eset. Itt van egy kis felhívás is:
"Kedves írótársam!
Szólni szeretnénk, hogy mostanában egy személy lekoppintja a töriket!
Mivel nem szeretnénk, hogy mással is ez történjen kérünk, hogy vigyázz!
A következő nevű emberrel ne beszélj vagy próbáld meg elkerülni: Tami, VIV
Nem mondjuk, hogy mindenki koppint, de vigyázzatok!
Könyörgünk ezt tegyétek ki és írjátok ki a blogotokra, hogy egyetértetek velünk abban, hogy ez undorító.
Aki szórul-szóra másol az undorító!
Léci írd ki a blogodra, hogy lássa a másoló, hogy mi segítjük egymást ellene!
Könyörgünk segíts hogy senki más ne járjon úgy mint mi!
Itt egy-két dolog amiről megismerhetitek!
Alice oldalát: http://boldogveg.blogspot.com/
Erre:http://ennyitaboldogvegrol.blogspot.com/
Erre másolta le:http://alkonyatmaskepp.blogspot.com/
Ivi oldalát:http://feketeangyalsaga.blogspot.com/
Kérjük írd ki a blogodra, hogy ezt nem tartod etikusnak, hogy érezze, hogy mi mind egy közösség vagyunk!
Előre köszönjük:Alice és Ivi"
Mindenkinek előre is köszönöm az együttműködést.
puszi
Niky
Szeretném felhívni minden kedves olvasóm figyelmét, hogy blogmásolás történt. Egy nagyon szemét valaki lemásolta két nagyon jó író történetét is. Úgy hogy akinek van blogja az figyeljen oda, nehogy ő legyen a következő. Íme az eredeti blogok:
Ivi blogja:
http://feketeangyalsaga.blogspot.com/
Alice Cullen blogja:
http://boldogveg.blogspot.com/
És a másoltak: :@
http://alkonyatmaskepp.blogspot.com/
http://ennyitaboldogvegrol.blogspot.com/
Én már kifejtettem a véleményemet (nem éppen szépen) a másolt blogokon, és az eredetikre is írtam pár vígasztaló sort. Szóval szeretnék minden egyes bloggert megkérni, hogy figyelmeztesse az olvasóit erre a kis dögre, mert nem biztos hogy ez vol az utolsó ilyen eset. Itt van egy kis felhívás is:
"Kedves írótársam!
Szólni szeretnénk, hogy mostanában egy személy lekoppintja a töriket!
Mivel nem szeretnénk, hogy mással is ez történjen kérünk, hogy vigyázz!
A következő nevű emberrel ne beszélj vagy próbáld meg elkerülni: Tami, VIV
Nem mondjuk, hogy mindenki koppint, de vigyázzatok!
Könyörgünk ezt tegyétek ki és írjátok ki a blogotokra, hogy egyetértetek velünk abban, hogy ez undorító.
Aki szórul-szóra másol az undorító!
Léci írd ki a blogodra, hogy lássa a másoló, hogy mi segítjük egymást ellene!
Könyörgünk segíts hogy senki más ne járjon úgy mint mi!
Itt egy-két dolog amiről megismerhetitek!
Alice oldalát: http://boldogveg.blogspot.com/
Erre:http://ennyitaboldogvegrol.blogspot.com/
Erre másolta le:http://alkonyatmaskepp.blogspot.com/
Ivi oldalát:http://feketeangyalsaga.blogspot.com/
Kérjük írd ki a blogodra, hogy ezt nem tartod etikusnak, hogy érezze, hogy mi mind egy közösség vagyunk!
Előre köszönjük:Alice és Ivi"
Mindenkinek előre is köszönöm az együttműködést.
puszi
Niky
Vámpír szerelem 33. fejezet
33. fejezet
Hitetlenkedve fordultam Edward felé.
- Ez igaz? Összeházasodtok? – Edward tekintete bűntudatos volt
- Igen, igaz.
- És ha Emmett nem szól meg sem hívtok? – néztem a mosolygó bátyámra, és én is magamra erőltettem egy mosolyt
- Én megakartalak hívni, de….. Edward azt mondta, hogy nem jó ötlet. – mondta félénken Bella. Közelebb léptem a párosukhoz
- Igazán?! És megtudhatnám, hogy miért nem látsz szívesen az esküvődön? – vontam föl a szemöldököm
- Nem arról van szó, hogy nem látlak szívesen, de….. nem akarom hogy kellemetlenül érezd magad. – mondta, mire én felnevettem, de nem valami boldogan
- Mióta foglalkozol te az érzéseimmel Edward?! – néztem rá mosolyogva, mire neki bűntudat csillogott a szemében – Mikor lesz a nagy nap? – kérdeztem Bellát, de mielőtt bármit mondhatott volna Alice jött oda hozzám.
- Még nem tudom én sem, mert nem döntöttek az időpontról. – mosolygott Alice, majd megölelt. – Örülök, hogy már jobban vagy…. – suttogta, mire elmosolyodtam
- Azért remélem ha eljön az esküvő napja meghívtok majd. – néztem a vállam fölött Edwardra. Bella zavartan bólintott. Fél, és ez tisztán látszik rajta. Biztos nagyon megrémült amikor látta a fájdalmaimat. Viszont ez az egész esküvő dolog nekem nagyon furcsa. Ha már elveszi Bellát, akkor miért nem változtatja át? Megspórolnánk egy csomó gondot magunknak, de ha nem tudja megtenni akkor ott van Carlisle. Ő még soha nem ölt embert, szóval megtudná tenni. Ebben biztos vagyok. Lehet, hogy én is, de…… az utóbbi hónapok után nem nagyon vagyok benne biztos. Mióta embervért iszok, és egy gyilkos vagyok sokkal rosszabb az önuralmam. Emlékszem amikor még Edward felesége voltam, és boldogok voltunk együtt. Akkor az volt a legnagyobb problémám, hogy milyen voltam a múltamban, és hogy hány ember halálát okoztam. Most is van egy ilyen problémám, de ennél nagyobb is. Van egy tervem amivel megmenthetem Bellát, de ez egyáltalán nem egy stabil lábakon álló ötlet. És ha elszúrom akkor hiába a sok megölt ember akiket azért gyilkoltam meg, hogy ne öljék meg a családomat csak Bellát. Akkor már teljesen mindegy lesz, mert mindannyiunkat meg fognak ölni. De ha nem teszek semmit Bella meghal, és vele együtt Edward is. Muszáj tennem valamit. – Most viszont itt az ideje, hogy valami sokkal kellemetlenebb témára váltsunk! – néztem végig mindenkin, majd Ashley felé biccentettem a fejem, mire ő mellém állt. – Szerintem üljetek le, mert sok mindenről kell tárgyalnunk, és nekem is könnyebb ha mindenki nyugodt….. már amennyire ebben a helyzetben lehet. – mindenki helyet foglalt valahol. Én az egyik kanapéra ültem le Ashleyvel együtt. Ő még nem tud a tervemről, de nem hagyhatom ki ebből bármennyire is szeretném. Csak ő képes arra amire szükségem van. – Mint tudjátok azért jöttem, hogy ellenőrizzem Bella átváltozott-e már. Viszont a jelek szerint ez nem teljesült….. –néztem az Edward mellett ülő lányra akinek majd kiugrott a szíve a helyéről. – Ez viszont azt jelenti, hogy……. meg kell öljük őt. – Edward megmerevedett, és dühösen nézett rám
- Ha őt megölöd, akkor engem is meg kell. – jött a határozott válasz
- Nincs más mód? – kérdezte Esme
- Igazából….. van egy ötletem, de ez……. Nem biztos, hogy sikeres lenne. Ha nem sikerül mindannyian meghalunk. Ha viszont sikerül….. Bella ember marad, és épségben megússza a dolgot.
- Én vállalom a veszélyt. Ha csak egy kicsi esély is van arra, hogy túlélje, akkor…… rendben. De a család helyében nem válaszolhatok. – nézett végig Edward mindenkin. Carlisle felállt.
- Szerintem jobb lenne ha ezt a dolgot máshol beszélnénk meg. – bólintottam, és elindultam Carlisle után az ebédlőbe. Minden fontos dolgot itt beszéltünk meg, és ez most egy eléggé fontos dolog. Helyet foglaltam az ovális asztalnál. Ashley mellém ült le. Carlisle az asztalfőn foglalt helyett. Jobb oldalán Esme ült. Bal oldalán én. Mindenki elfoglalta a szokásos helyét. Bár most az én régi helyemen Bella foglalt helyet, Edward mellett. Mikor mindenki elhelyezkedett Calisle felé fordultam.
- Szóval….. mit gondolsz arról amit Edward mondott? – kérdeztem
- Én Edwarddal tartok. Bár még nem tudom mi ez az ötlet, de én….. bízok benned Sarah!- mosolygott rám, amit én viszonoztam.- Esme? – fordult az anyám felé
- Tudom milyen lenne ha Bellát elveszítenénk,…… nekem olyan ő mint ha a lányom lenne. Tehát igen. – Bella meghatódott a szavaitól, de visszafogta a könnyeit.
- Emmett?
- Ez nem is kérdés. Naná! – mosolygott, mire megforgattam a szememet.
- Rose? – kíváncsian néztem a nővéremre. Ő is felém fordult, így farkasszemet néztünk. Tudtam, hogy magában vívódik. Nagyon szeretjük egymást, de….. Bella egy teljesen más tészta. Végül sóhajtott.
- Edward miatt, ….igen. – suttogta lehajtott fejjel. Rajtam kívül mindenki meglepődött a válaszán. Ő csak megvonta a vállát és rám nézett. Rámosolyogtam amit ő viszonzott is.
- Alice?
- Igen. – bólintott határozottan.
- Jasper? – nem gondolkozott sokáig a válaszon. Ahogy Alicere nézett már tudta is a választ.
- Igen. – Edwardtól már nem is kérdezte meg, mert ő már kifejtette a véleményét ezzel kapcsolatban.
- Most már elmondod, hogy mi a terved? Fogy az idő. – nézett rám keményen Edward. Bella nem nézett fel, csak az ölében nyugtatott kezére koncentrált. A szerelme gondoskodón átölelte a derekát. Viszont éreztem rajta, hogy valami baj van.
- Bella? – kérdeztem tőle, mire félénken rám nézett – Te mit gondolsz? – mindenki értetlenül nézett rám. Ashley mondani akart valamit, de egy pillantással megállítottam.
- Hogy kérdezhetsz tőle ilyet?! Szerintem egyértelmű, hogy…….
- Éppen az életéről beszélünk Edward! Szerintem minden joga meg van hozzá, hogy elmondja a véleményét. – Edward dühösen méregetett
- Neki nincs választása. Ha nem teszünk semmit meghal, talán a terved segíthet.
- Van még egy lehetősége. – néztem az említettre, mire félénken a szemembe nézett – Vámpírrá is válhat.
- Nem! – jelentette ki ellentmondást nem tűrően Edward
- Nem érted, hogy nem rólad van szó? Ez az ő élete, és azt tesz vele amit akar! – csattantam fel
- Akkor sem hagyom, hogy olyanná váljon mint én. – sziszegte dühösen. Megforgattam a szememet, és Bella felé fordultam.
- Szóval mi a válaszod? Vámpírrá válsz, vagy velünk tartasz a tervben? – Bella Edwardra nézett akinek a szeme nem volt valami kedves. Már nyitotta volna a lány a száját, de én közbe szóltam. – Ne figyelj Edwardra Bella! A te döntésed legyen! Ne az övé! – nyelt egy nagyot, és a szemembe nézett
- Szeretnék egyenlőre ember maradni. Ha pedig megérem az esküvőmet, akkor…… már vámpírként élném tovább az életemet. – mondta halkan, mire én bólintottam.
- Rendben. De még akkor is van még valaki akit nem kérdeztünk meg. Ashley? – a kérdezett értetlenül nézett rám
- Tessék?! – hüledezett
- Szükségem van rád ahhoz, hogy sikerüljön. Csak te vagy arra képes ami nekünk kell.
- De én…… én nem tudom, hogy képes vagyok-e………
- Tudom, hogy képes vagy rá Ashley. Csak bízz magadban! – néztem rá bíztatón, mire ő bólintott
- Rendben. Megpróbálhatom. – suttogta
- Megtudhatnánk végre, hogy miről van szó? – csattant fel Edward
- Természetesen. – mosolyogtam felé. – Ashleynek nem csak az a képessége amit elmondtunk. Ő még ennél is…… különlegesebb.
- Ezt hogy érted? – kérdezte Jasper
- Képes rá hogy megváltoztassa a gondolataidat, vagy a múltadat.
- Hogy értve? – vonta össze a szemöldökét Edward
- Ha valaki használja a gondolatolvasás képességét rajtad ő elintézi, hogy azt lássa az illető amit Ashley akar. Például ha valakinek rossz a múltja, és elakarja titkolni, akkor ő elintézheti, hogy csak csupa jót lásson a gondolataiban mindenki – mosolyogtam rá, mire ő félénken visszamosolygott
- Ez lehetséges? – kérdezte mellettem Carlisle
- Igen az. Tehát csak annyit kell tennünk, hogy elhitetjük Aroval azt…… ami igazából meg sem történt. – vontam meg mosolyogva a vállam. Csak azt remélem tényleg ilyen egyszerű lesz, mint ahogy azt elmondtam.
Hitetlenkedve fordultam Edward felé.
- Ez igaz? Összeházasodtok? – Edward tekintete bűntudatos volt
- Igen, igaz.
- És ha Emmett nem szól meg sem hívtok? – néztem a mosolygó bátyámra, és én is magamra erőltettem egy mosolyt
- Én megakartalak hívni, de….. Edward azt mondta, hogy nem jó ötlet. – mondta félénken Bella. Közelebb léptem a párosukhoz
- Igazán?! És megtudhatnám, hogy miért nem látsz szívesen az esküvődön? – vontam föl a szemöldököm
- Nem arról van szó, hogy nem látlak szívesen, de….. nem akarom hogy kellemetlenül érezd magad. – mondta, mire én felnevettem, de nem valami boldogan
- Mióta foglalkozol te az érzéseimmel Edward?! – néztem rá mosolyogva, mire neki bűntudat csillogott a szemében – Mikor lesz a nagy nap? – kérdeztem Bellát, de mielőtt bármit mondhatott volna Alice jött oda hozzám.
- Még nem tudom én sem, mert nem döntöttek az időpontról. – mosolygott Alice, majd megölelt. – Örülök, hogy már jobban vagy…. – suttogta, mire elmosolyodtam
- Azért remélem ha eljön az esküvő napja meghívtok majd. – néztem a vállam fölött Edwardra. Bella zavartan bólintott. Fél, és ez tisztán látszik rajta. Biztos nagyon megrémült amikor látta a fájdalmaimat. Viszont ez az egész esküvő dolog nekem nagyon furcsa. Ha már elveszi Bellát, akkor miért nem változtatja át? Megspórolnánk egy csomó gondot magunknak, de ha nem tudja megtenni akkor ott van Carlisle. Ő még soha nem ölt embert, szóval megtudná tenni. Ebben biztos vagyok. Lehet, hogy én is, de…… az utóbbi hónapok után nem nagyon vagyok benne biztos. Mióta embervért iszok, és egy gyilkos vagyok sokkal rosszabb az önuralmam. Emlékszem amikor még Edward felesége voltam, és boldogok voltunk együtt. Akkor az volt a legnagyobb problémám, hogy milyen voltam a múltamban, és hogy hány ember halálát okoztam. Most is van egy ilyen problémám, de ennél nagyobb is. Van egy tervem amivel megmenthetem Bellát, de ez egyáltalán nem egy stabil lábakon álló ötlet. És ha elszúrom akkor hiába a sok megölt ember akiket azért gyilkoltam meg, hogy ne öljék meg a családomat csak Bellát. Akkor már teljesen mindegy lesz, mert mindannyiunkat meg fognak ölni. De ha nem teszek semmit Bella meghal, és vele együtt Edward is. Muszáj tennem valamit. – Most viszont itt az ideje, hogy valami sokkal kellemetlenebb témára váltsunk! – néztem végig mindenkin, majd Ashley felé biccentettem a fejem, mire ő mellém állt. – Szerintem üljetek le, mert sok mindenről kell tárgyalnunk, és nekem is könnyebb ha mindenki nyugodt….. már amennyire ebben a helyzetben lehet. – mindenki helyet foglalt valahol. Én az egyik kanapéra ültem le Ashleyvel együtt. Ő még nem tud a tervemről, de nem hagyhatom ki ebből bármennyire is szeretném. Csak ő képes arra amire szükségem van. – Mint tudjátok azért jöttem, hogy ellenőrizzem Bella átváltozott-e már. Viszont a jelek szerint ez nem teljesült….. –néztem az Edward mellett ülő lányra akinek majd kiugrott a szíve a helyéről. – Ez viszont azt jelenti, hogy……. meg kell öljük őt. – Edward megmerevedett, és dühösen nézett rám
- Ha őt megölöd, akkor engem is meg kell. – jött a határozott válasz
- Nincs más mód? – kérdezte Esme
- Igazából….. van egy ötletem, de ez……. Nem biztos, hogy sikeres lenne. Ha nem sikerül mindannyian meghalunk. Ha viszont sikerül….. Bella ember marad, és épségben megússza a dolgot.
- Én vállalom a veszélyt. Ha csak egy kicsi esély is van arra, hogy túlélje, akkor…… rendben. De a család helyében nem válaszolhatok. – nézett végig Edward mindenkin. Carlisle felállt.
- Szerintem jobb lenne ha ezt a dolgot máshol beszélnénk meg. – bólintottam, és elindultam Carlisle után az ebédlőbe. Minden fontos dolgot itt beszéltünk meg, és ez most egy eléggé fontos dolog. Helyet foglaltam az ovális asztalnál. Ashley mellém ült le. Carlisle az asztalfőn foglalt helyett. Jobb oldalán Esme ült. Bal oldalán én. Mindenki elfoglalta a szokásos helyét. Bár most az én régi helyemen Bella foglalt helyet, Edward mellett. Mikor mindenki elhelyezkedett Calisle felé fordultam.
- Szóval….. mit gondolsz arról amit Edward mondott? – kérdeztem
- Én Edwarddal tartok. Bár még nem tudom mi ez az ötlet, de én….. bízok benned Sarah!- mosolygott rám, amit én viszonoztam.- Esme? – fordult az anyám felé
- Tudom milyen lenne ha Bellát elveszítenénk,…… nekem olyan ő mint ha a lányom lenne. Tehát igen. – Bella meghatódott a szavaitól, de visszafogta a könnyeit.
- Emmett?
- Ez nem is kérdés. Naná! – mosolygott, mire megforgattam a szememet.
- Rose? – kíváncsian néztem a nővéremre. Ő is felém fordult, így farkasszemet néztünk. Tudtam, hogy magában vívódik. Nagyon szeretjük egymást, de….. Bella egy teljesen más tészta. Végül sóhajtott.
- Edward miatt, ….igen. – suttogta lehajtott fejjel. Rajtam kívül mindenki meglepődött a válaszán. Ő csak megvonta a vállát és rám nézett. Rámosolyogtam amit ő viszonzott is.
- Alice?
- Igen. – bólintott határozottan.
- Jasper? – nem gondolkozott sokáig a válaszon. Ahogy Alicere nézett már tudta is a választ.
- Igen. – Edwardtól már nem is kérdezte meg, mert ő már kifejtette a véleményét ezzel kapcsolatban.
- Most már elmondod, hogy mi a terved? Fogy az idő. – nézett rám keményen Edward. Bella nem nézett fel, csak az ölében nyugtatott kezére koncentrált. A szerelme gondoskodón átölelte a derekát. Viszont éreztem rajta, hogy valami baj van.
- Bella? – kérdeztem tőle, mire félénken rám nézett – Te mit gondolsz? – mindenki értetlenül nézett rám. Ashley mondani akart valamit, de egy pillantással megállítottam.
- Hogy kérdezhetsz tőle ilyet?! Szerintem egyértelmű, hogy…….
- Éppen az életéről beszélünk Edward! Szerintem minden joga meg van hozzá, hogy elmondja a véleményét. – Edward dühösen méregetett
- Neki nincs választása. Ha nem teszünk semmit meghal, talán a terved segíthet.
- Van még egy lehetősége. – néztem az említettre, mire félénken a szemembe nézett – Vámpírrá is válhat.
- Nem! – jelentette ki ellentmondást nem tűrően Edward
- Nem érted, hogy nem rólad van szó? Ez az ő élete, és azt tesz vele amit akar! – csattantam fel
- Akkor sem hagyom, hogy olyanná váljon mint én. – sziszegte dühösen. Megforgattam a szememet, és Bella felé fordultam.
- Szóval mi a válaszod? Vámpírrá válsz, vagy velünk tartasz a tervben? – Bella Edwardra nézett akinek a szeme nem volt valami kedves. Már nyitotta volna a lány a száját, de én közbe szóltam. – Ne figyelj Edwardra Bella! A te döntésed legyen! Ne az övé! – nyelt egy nagyot, és a szemembe nézett
- Szeretnék egyenlőre ember maradni. Ha pedig megérem az esküvőmet, akkor…… már vámpírként élném tovább az életemet. – mondta halkan, mire én bólintottam.
- Rendben. De még akkor is van még valaki akit nem kérdeztünk meg. Ashley? – a kérdezett értetlenül nézett rám
- Tessék?! – hüledezett
- Szükségem van rád ahhoz, hogy sikerüljön. Csak te vagy arra képes ami nekünk kell.
- De én…… én nem tudom, hogy képes vagyok-e………
- Tudom, hogy képes vagy rá Ashley. Csak bízz magadban! – néztem rá bíztatón, mire ő bólintott
- Rendben. Megpróbálhatom. – suttogta
- Megtudhatnánk végre, hogy miről van szó? – csattant fel Edward
- Természetesen. – mosolyogtam felé. – Ashleynek nem csak az a képessége amit elmondtunk. Ő még ennél is…… különlegesebb.
- Ezt hogy érted? – kérdezte Jasper
- Képes rá hogy megváltoztassa a gondolataidat, vagy a múltadat.
- Hogy értve? – vonta össze a szemöldökét Edward
- Ha valaki használja a gondolatolvasás képességét rajtad ő elintézi, hogy azt lássa az illető amit Ashley akar. Például ha valakinek rossz a múltja, és elakarja titkolni, akkor ő elintézheti, hogy csak csupa jót lásson a gondolataiban mindenki – mosolyogtam rá, mire ő félénken visszamosolygott
- Ez lehetséges? – kérdezte mellettem Carlisle
- Igen az. Tehát csak annyit kell tennünk, hogy elhitetjük Aroval azt…… ami igazából meg sem történt. – vontam meg mosolyogva a vállam. Csak azt remélem tényleg ilyen egyszerű lesz, mint ahogy azt elmondtam.
2010. április 7., szerda
Vámpír szerelem 32. fejezet
32. fejezet
Enyhe fejfájással ébredtem fel a sötétségből. Nagy nehezen felnyitottam a szemem, és reflexből azonnal felültem az ágyban, de rossz ötlet volt mert megszédültem. Ezért valaki visszanyomott az ágyra.
- Hé, hé nyugi! Pihenj még egy kicsit! – mosolygott rám Edward
- Mi történt? – kérdeztem rekedt hangon, és közben a homlokomra tettem a kezem.
- Hirtelen elkezdett szörnyen fájni a fejed. Nem engedted, hogy segítsünk. Végül a fájdalom legyőzött, és…. Elájultál. – nézett rám fájdalmas szemekkel
- Hogy ájulhattam el? Vámpír vagyok. Tehát nem tudok aludni, az ájulás pedig majdnem olyan mint az alvás nem? – kérdeztem cseppet sem higgadt hangon
- Ha úgy vesszük nem elájultál, hanem csak öntudatlan állapotban voltál. Fent voltál mind végig, és….. még sem. – magyarázta el Edward. Sóhajtottam egyet, és magam mellé ejtettem a kezemet. Behunytam a szemem, és vártam a kérdések áradatát. Ami nem jött így én kérdeztem
- Mi bajom van? – kérdeztem fojtott hangon. Edward nem válaszolt, csak mereven nézett maga elé.
- Igazából Carlisle sem tudja…… - jött a halk válasz – Még soha nem találkozott olyan vámpírral aki fejfájásra panaszkodott. – keserűen felnevettem
- Lehet, hogy megbolondultam. Erre még nem gondoltatok? – kérdeztem mosolyogva, de nem volt egyáltalán jó kedvem
- Ez nem vicc Sarah! – mondta szomorú hangon. Sóhajtottam egy nagyot
- Tudom, hogy nem az. – végül Edward rám nézett, és belekezdett a kérdéseibe
- Mióta tart ez Sarah? – kérdezte, de én rá se néztem. Csak a szemközti falat bámultam mereven
- Minden rendben van veled, és Bellával? – tereltem el a témát, de ő megrázta a fejét.
- Válaszolj Sarah! Ez fontos!
- Az is, hogy ti hogy vagytok. Szóval jól el vagytok? – átvillant valami Edward szemén, de fogalmam se volt hogy mi lehet az, mert ahogy jött úgy el is ment
- Igen minden rendben van. – bólintott
- Elmondtad neki? – kérdeztem ránézve
- Nem térhetnénk vissza rád?! Az most sokkal fontosabb……..- suttogta, de a szemén láttam, hogy nem mondod Bellának semmit. Bólintottam, hogy megértettem, mire ő hosszan felsóhajtott.
- Most már te is válaszolhatnál! Mióta van ez a fejfájás?- most a plafont bámultam mereven- Sarah! Kérlek válaszolj! – mondta gyötrelmes hangon. Kifújtam a bent tartott levegőt, és a szemébe néztem.
- Körülbelül…….. négy hónapja. – Edward szeme elkerekedett, majd dühösen felpattant az ágyról, és járkálni kezdett a szobában.
- Uramisten Sarah! Négy hónapja, és te még csak nem is szóltál senkinek, csak Ashley tudja? – nem kérdeztem rá honnan tud arról, hogy Ashley tudja az egészet. Túl gyenge vagyok, hogy a pajzsomat fenn tartsam. Valószínűleg miközben „elájultam” nem tudtam az erőmre figyelni.
- Ő is csak azért tudja mert meglátott! – Edward dühösen felszisszent, de nem hagyta abba a járkálást- Nem fejeznéd ezt be?! Így is szédülök nem kellesz ehhez te is. – Edward megtorpant, majd helyet foglalt az ágyon. Egy karnyújtásnyira ült tőlem, és csak arra vágytam hogy a karjaiban lehessek. Nem tettem semmit, csak felültem az ágyban a hátamat pedig a falnak vetettem. A saját szobámban voltam a saját ágyamban. Semmi nem változott mióta elmentem innen. Ennek örülök.
- Arra nem gondoltál, hogy az lenne a legjobb ha beszélnél erről valakinek? – kérdezte, de nem nézett rám
- Nem akartam gyengének látszani előttük. –suttogtam
- Inkább bajba esel minthogy gyengének lássanak?! Ennek semmi értelme Sarah! – mondta éles hangon. A fejem megint sajogni kezdett, de ez még az elviselhető kategória volt. A kezemet a halántékomra szorítottam.
- Könyörgök vedd lejjebb a hangerőt, mert szétrobban a fejem. – mondtam fojtott, hangon
- Sajnálom. Ide hívom Carlislet. – állt fel mellőlem, de megragadtam a karját
- Kérlek ne! Maradj itt! Ez nem vészes két perc, és elmúlik. Tényleg, nem akarok nagy felhajtást ebből. – néztem rá esdeklő szemekkel.
- És ha megint olyan rosszul leszel mint az előbb? – nézett rám szomorúan. Nyeltem egy nagyot. Még az emléke is fáj ahogy arra a fájdalomra gondolok.
- Ez most nem olyan. Megígérem ha rosszul leszek azonnal szólok Carlislenak! – Edward pár percig felvont szemöldökkel nézett rám, majd egy sóhaj után bólintott, és visszaült.
- Miért vagy ennyire makacs? – mosolygott rám, amit én viszonoztam
- Én már nem fogok megváltozni. – vontam meg a vállam. – Apropó változás, remélem tudod, hogy Bella meghal ha nem lesz vámpír. – nem most kellett volna erről beszélni, de nem érünk rá. Edward fájdalmas arcot vágott.
- Nem bírom megtenni! – szorította ökölbe a kezeit, majd lehajtotta a fejét – Nem vagyok elég erős! – jött a halk suttogás, mire én megfogtam gyengéden az állát, és felemeltem a fejét, hogy a szemembe nézzen.
- Erős vagy Edward! Ha nem lennél az nem tudnál ellenállni a vérének. Bár én lennék ilyen erős….. – halkult el a hangom
- Nem a te hibád, hogy erre kényszerítenek……- próbált vigasztalni, de én megráztam a fejem
- Lehet, de az már az én hibám, hogy élvezem. – mondtam fojtott hangon, és elhúzódtam tőle. – Egy szörnyeteg vagyok Edward, és lehet ez a büntetésem! –
- Nem vagy szörnyeteg Sarah! Épp ellenkezőleg, ….. csodálatos nő vagy. Ami veled történt az mind az én hibám. – ránéztem, és nem tetszett a tekintete
- Annak nincs értelme ha mindig csak magadat hibáztatod. –ráztam meg a fejem, és mellé ültem. Már a fejfájás, és a szédülésem is elmúlt. – Edward……- fogtam meg a kezét, mire rám nézett – Tennünk kell valamit! – néztem rá gondterhelten, mire sóhajtott
- Igen, de mit? Nem tudsz hazudni Aronak, és ezt nem is akarom. Megölnek, és minket is ha rájönnek.
- Talán nem….. – gondolkoztam el, mire Edward értetlenül nézett rám- Csak bízz bennem! – szorítottam meg a kezét, mire egy kicsit ellazult
- Minden okod meglenne rá, hogy gyűlölj, de te még sem teszed. Miért? – én csak megvontam a vállam
- Mert szeretlek. Talán nem úgy mint régen, most már csak úgy mint egy testvért. – mosolyogtam rá, mire ő is magára erőltetett egy álmosolyt. Edward felemelte a kezét, és végig simított az arcomon. Behunytam a szemem, és élveztem az érintését. Akármennyire is haragudtam eddig rá….. már nem tudok. Az arcunk egyre közelebb került egymáshoz, és amikor megcsókolhattuk volna egymást, én elfordítottam a fejem. Edward nem mondott semmit csak egy gyengéd puszit adott az arcomra. Kintről kopogás hallatszott, mire eltávolodtam tőle.
- Gyere! – mondtam halkan, de tudtam hogy meghallotta
- Látom jobban vagy már. – mosolygott rám Carlisle, amit én viszonoztam, majd odasétáltam hozzá
- Köszönöm a segítségedet. Meg sem érdemlem, hogy ilyen jó légy hozzám. – néztem rá szomorúan, de ő széttárta a karjait én pedig boldogan bújtam hozzá. Akár ő az apám, akár nem, nekem mindig is az marad.
- Nincs mit megköszönöd! Ez természetes. Bárcsak többet tudnék neked segíteni. – komorodott el a pillantása.
- Nem tudod mi bajom van igaz? – néztem rá reménykedve, de ő megrázta a fejét
- Sajnos nem, de dolgozom rajta. – mosolygott rám bíztatón. – Most viszont mennyünk le, mert a többiek is már nagyon szeretnének látni. – elmosolyodtam, és Carlisle mellet lesétáltam a lépcsőn. Mindenki lent volt még Bella is. Emmett, Jasper és ő a Tv-t nézték. Bár Bellát nem érdekelte, de azért mereven bámulta a készüléket. Alice, Rose, és Esme a konyhában voltak, és ételt készítettek. Gondolom Bellának. Amikor Ashley meglátott odarohant hozzám, és megölelt.
- Örülök, hogy jól vagy! – mosolygott rám, amit én viszonoztam
- Én is, higgy nekem! – mosolyogtam rá. Jasper mellém állt.
- Jól vagy? – kérdezte. Nem érezte az érzéseimet, ez jó. De abban nem vagyok biztos, hogy eddig érezte-e
- Igen. Jasper….. amikor fájt a fejem, te….. érezted azt amit én?
- Nem Sarah! Nem, de örülök is. Amilyen fájdalmaid voltak nem biztos, hogy jó lett volna. – mosolygott rám, majd szorosan megölelt.
- Tudod szerintem tök jó, hogy végre eljöttél hozzánk! – mosolygott rám Emmett, majd felállt a kanapéról és odajött hozzám. Edward is a lejött hozzánk, mire Bella a karjaiba borult. Inkább elfordítottam a fejem, és máshova néztem.
- Miért is? – vontam föl a szemöldököm
- Ha nem jössz lemaradsz a buliról! – mosolygott rá Bellára, mire fülig pirult. Edward jobban magához ölelte.
- Miféle buliról? – fordultam mosolyogva Edward, és Bella felé – Nélkülem akartatok bulizni? Ez sértő! – mondtam csípőre tett kézzel mosolyogva
- Szóval Edward nem mondta……..- nem fejezte be a mondatot, mert a testvére közbe szólt
- Emmett szerintem……- viszont én már túl kíváncsi lettem, és most én szakítottam őt félbe
- Most már muszáj elmondanotok! – néztem mosolyogva, és kíváncsian Emmettre. Ő viszonozta a mosolyt, és nem törődött a morgó testvérével mögöttem.
- Edward és Bella összeházasodnak! – mondta nevetve, mire én megdermedtem, és azonnal lefagyott az arcomról a mosoly.
Enyhe fejfájással ébredtem fel a sötétségből. Nagy nehezen felnyitottam a szemem, és reflexből azonnal felültem az ágyban, de rossz ötlet volt mert megszédültem. Ezért valaki visszanyomott az ágyra.
- Hé, hé nyugi! Pihenj még egy kicsit! – mosolygott rám Edward
- Mi történt? – kérdeztem rekedt hangon, és közben a homlokomra tettem a kezem.
- Hirtelen elkezdett szörnyen fájni a fejed. Nem engedted, hogy segítsünk. Végül a fájdalom legyőzött, és…. Elájultál. – nézett rám fájdalmas szemekkel
- Hogy ájulhattam el? Vámpír vagyok. Tehát nem tudok aludni, az ájulás pedig majdnem olyan mint az alvás nem? – kérdeztem cseppet sem higgadt hangon
- Ha úgy vesszük nem elájultál, hanem csak öntudatlan állapotban voltál. Fent voltál mind végig, és….. még sem. – magyarázta el Edward. Sóhajtottam egyet, és magam mellé ejtettem a kezemet. Behunytam a szemem, és vártam a kérdések áradatát. Ami nem jött így én kérdeztem
- Mi bajom van? – kérdeztem fojtott hangon. Edward nem válaszolt, csak mereven nézett maga elé.
- Igazából Carlisle sem tudja…… - jött a halk válasz – Még soha nem találkozott olyan vámpírral aki fejfájásra panaszkodott. – keserűen felnevettem
- Lehet, hogy megbolondultam. Erre még nem gondoltatok? – kérdeztem mosolyogva, de nem volt egyáltalán jó kedvem
- Ez nem vicc Sarah! – mondta szomorú hangon. Sóhajtottam egy nagyot
- Tudom, hogy nem az. – végül Edward rám nézett, és belekezdett a kérdéseibe
- Mióta tart ez Sarah? – kérdezte, de én rá se néztem. Csak a szemközti falat bámultam mereven
- Minden rendben van veled, és Bellával? – tereltem el a témát, de ő megrázta a fejét.
- Válaszolj Sarah! Ez fontos!
- Az is, hogy ti hogy vagytok. Szóval jól el vagytok? – átvillant valami Edward szemén, de fogalmam se volt hogy mi lehet az, mert ahogy jött úgy el is ment
- Igen minden rendben van. – bólintott
- Elmondtad neki? – kérdeztem ránézve
- Nem térhetnénk vissza rád?! Az most sokkal fontosabb……..- suttogta, de a szemén láttam, hogy nem mondod Bellának semmit. Bólintottam, hogy megértettem, mire ő hosszan felsóhajtott.
- Most már te is válaszolhatnál! Mióta van ez a fejfájás?- most a plafont bámultam mereven- Sarah! Kérlek válaszolj! – mondta gyötrelmes hangon. Kifújtam a bent tartott levegőt, és a szemébe néztem.
- Körülbelül…….. négy hónapja. – Edward szeme elkerekedett, majd dühösen felpattant az ágyról, és járkálni kezdett a szobában.
- Uramisten Sarah! Négy hónapja, és te még csak nem is szóltál senkinek, csak Ashley tudja? – nem kérdeztem rá honnan tud arról, hogy Ashley tudja az egészet. Túl gyenge vagyok, hogy a pajzsomat fenn tartsam. Valószínűleg miközben „elájultam” nem tudtam az erőmre figyelni.
- Ő is csak azért tudja mert meglátott! – Edward dühösen felszisszent, de nem hagyta abba a járkálást- Nem fejeznéd ezt be?! Így is szédülök nem kellesz ehhez te is. – Edward megtorpant, majd helyet foglalt az ágyon. Egy karnyújtásnyira ült tőlem, és csak arra vágytam hogy a karjaiban lehessek. Nem tettem semmit, csak felültem az ágyban a hátamat pedig a falnak vetettem. A saját szobámban voltam a saját ágyamban. Semmi nem változott mióta elmentem innen. Ennek örülök.
- Arra nem gondoltál, hogy az lenne a legjobb ha beszélnél erről valakinek? – kérdezte, de nem nézett rám
- Nem akartam gyengének látszani előttük. –suttogtam
- Inkább bajba esel minthogy gyengének lássanak?! Ennek semmi értelme Sarah! – mondta éles hangon. A fejem megint sajogni kezdett, de ez még az elviselhető kategória volt. A kezemet a halántékomra szorítottam.
- Könyörgök vedd lejjebb a hangerőt, mert szétrobban a fejem. – mondtam fojtott, hangon
- Sajnálom. Ide hívom Carlislet. – állt fel mellőlem, de megragadtam a karját
- Kérlek ne! Maradj itt! Ez nem vészes két perc, és elmúlik. Tényleg, nem akarok nagy felhajtást ebből. – néztem rá esdeklő szemekkel.
- És ha megint olyan rosszul leszel mint az előbb? – nézett rám szomorúan. Nyeltem egy nagyot. Még az emléke is fáj ahogy arra a fájdalomra gondolok.
- Ez most nem olyan. Megígérem ha rosszul leszek azonnal szólok Carlislenak! – Edward pár percig felvont szemöldökkel nézett rám, majd egy sóhaj után bólintott, és visszaült.
- Miért vagy ennyire makacs? – mosolygott rám, amit én viszonoztam
- Én már nem fogok megváltozni. – vontam meg a vállam. – Apropó változás, remélem tudod, hogy Bella meghal ha nem lesz vámpír. – nem most kellett volna erről beszélni, de nem érünk rá. Edward fájdalmas arcot vágott.
- Nem bírom megtenni! – szorította ökölbe a kezeit, majd lehajtotta a fejét – Nem vagyok elég erős! – jött a halk suttogás, mire én megfogtam gyengéden az állát, és felemeltem a fejét, hogy a szemembe nézzen.
- Erős vagy Edward! Ha nem lennél az nem tudnál ellenállni a vérének. Bár én lennék ilyen erős….. – halkult el a hangom
- Nem a te hibád, hogy erre kényszerítenek……- próbált vigasztalni, de én megráztam a fejem
- Lehet, de az már az én hibám, hogy élvezem. – mondtam fojtott hangon, és elhúzódtam tőle. – Egy szörnyeteg vagyok Edward, és lehet ez a büntetésem! –
- Nem vagy szörnyeteg Sarah! Épp ellenkezőleg, ….. csodálatos nő vagy. Ami veled történt az mind az én hibám. – ránéztem, és nem tetszett a tekintete
- Annak nincs értelme ha mindig csak magadat hibáztatod. –ráztam meg a fejem, és mellé ültem. Már a fejfájás, és a szédülésem is elmúlt. – Edward……- fogtam meg a kezét, mire rám nézett – Tennünk kell valamit! – néztem rá gondterhelten, mire sóhajtott
- Igen, de mit? Nem tudsz hazudni Aronak, és ezt nem is akarom. Megölnek, és minket is ha rájönnek.
- Talán nem….. – gondolkoztam el, mire Edward értetlenül nézett rám- Csak bízz bennem! – szorítottam meg a kezét, mire egy kicsit ellazult
- Minden okod meglenne rá, hogy gyűlölj, de te még sem teszed. Miért? – én csak megvontam a vállam
- Mert szeretlek. Talán nem úgy mint régen, most már csak úgy mint egy testvért. – mosolyogtam rá, mire ő is magára erőltetett egy álmosolyt. Edward felemelte a kezét, és végig simított az arcomon. Behunytam a szemem, és élveztem az érintését. Akármennyire is haragudtam eddig rá….. már nem tudok. Az arcunk egyre közelebb került egymáshoz, és amikor megcsókolhattuk volna egymást, én elfordítottam a fejem. Edward nem mondott semmit csak egy gyengéd puszit adott az arcomra. Kintről kopogás hallatszott, mire eltávolodtam tőle.
- Gyere! – mondtam halkan, de tudtam hogy meghallotta
- Látom jobban vagy már. – mosolygott rám Carlisle, amit én viszonoztam, majd odasétáltam hozzá
- Köszönöm a segítségedet. Meg sem érdemlem, hogy ilyen jó légy hozzám. – néztem rá szomorúan, de ő széttárta a karjait én pedig boldogan bújtam hozzá. Akár ő az apám, akár nem, nekem mindig is az marad.
- Nincs mit megköszönöd! Ez természetes. Bárcsak többet tudnék neked segíteni. – komorodott el a pillantása.
- Nem tudod mi bajom van igaz? – néztem rá reménykedve, de ő megrázta a fejét
- Sajnos nem, de dolgozom rajta. – mosolygott rám bíztatón. – Most viszont mennyünk le, mert a többiek is már nagyon szeretnének látni. – elmosolyodtam, és Carlisle mellet lesétáltam a lépcsőn. Mindenki lent volt még Bella is. Emmett, Jasper és ő a Tv-t nézték. Bár Bellát nem érdekelte, de azért mereven bámulta a készüléket. Alice, Rose, és Esme a konyhában voltak, és ételt készítettek. Gondolom Bellának. Amikor Ashley meglátott odarohant hozzám, és megölelt.
- Örülök, hogy jól vagy! – mosolygott rám, amit én viszonoztam
- Én is, higgy nekem! – mosolyogtam rá. Jasper mellém állt.
- Jól vagy? – kérdezte. Nem érezte az érzéseimet, ez jó. De abban nem vagyok biztos, hogy eddig érezte-e
- Igen. Jasper….. amikor fájt a fejem, te….. érezted azt amit én?
- Nem Sarah! Nem, de örülök is. Amilyen fájdalmaid voltak nem biztos, hogy jó lett volna. – mosolygott rám, majd szorosan megölelt.
- Tudod szerintem tök jó, hogy végre eljöttél hozzánk! – mosolygott rám Emmett, majd felállt a kanapéról és odajött hozzám. Edward is a lejött hozzánk, mire Bella a karjaiba borult. Inkább elfordítottam a fejem, és máshova néztem.
- Miért is? – vontam föl a szemöldököm
- Ha nem jössz lemaradsz a buliról! – mosolygott rá Bellára, mire fülig pirult. Edward jobban magához ölelte.
- Miféle buliról? – fordultam mosolyogva Edward, és Bella felé – Nélkülem akartatok bulizni? Ez sértő! – mondtam csípőre tett kézzel mosolyogva
- Szóval Edward nem mondta……..- nem fejezte be a mondatot, mert a testvére közbe szólt
- Emmett szerintem……- viszont én már túl kíváncsi lettem, és most én szakítottam őt félbe
- Most már muszáj elmondanotok! – néztem mosolyogva, és kíváncsian Emmettre. Ő viszonozta a mosolyt, és nem törődött a morgó testvérével mögöttem.
- Edward és Bella összeházasodnak! – mondta nevetve, mire én megdermedtem, és azonnal lefagyott az arcomról a mosoly.
2010. április 3., szombat
Vámpír szerelem 31. fejezet
31. fejezet
(Edward szemszöge)
A szíve egyre gyorsabban vert, én pedig hallgattam azt a csodálatos dalt ami mindig elvarázsolt. Egyre közelebb hajoltam a nyakához a szívverése pedig még mindig gyorsult. Tényleg elakarom venni ezt a zenét magamtól? Tőle? Aki még fel sem fogta, hogy milyen nagy kincs ez a dallam. Kinyitottam a szám, és finoman végig húztam a fogam a nyakán. Bella megborzongott. Vigyáztam nehogy felsértsem a bőrt a nyakán.
- Tedd meg Edward…… - suttogta elhaló hangon. Nem bírom megtenni. Nem bírom rávenni magam, hogy elvegyem az életét. Az utolsó pillanatban mielőtt elveszhettem volna a fejem eltoltam magamtól Bellát, aki kábultan ült az ágyamon.
- Sajnálom Bella….. de nekem ez nem fog menni. – mondtam fojtott hangon
- De én azt szeretném ha te tennéd meg…… - suttogta
- Nem tudom megtenni Bella, és azt sem szeretném ha valaki más tenné meg.
- De én ezt szeretném, és ha nem tesszük meg a Volturi megöl minket.
- Akkor sem megy. – mondtam mogorván, de utána lenyugtattam magam
- Ha most nem megy, akkor mi lesz…….
- Akkor akármilyen nehéz is lesz megteszem! – szakítottam félbe
- De nem lesz rá időd ha a Volturi megöl. – mondta határozottan.
- Bízz bennem Bella! – fogtam meg a kezét, majd gyengéd csókot leheltem rá.
(Három héttel később)
(Sarah szemszöge)
200-al döngettem Forks felé. Nem akarok hamar odaérni, de későn sem. Félek attól amit ott fogok látni, és attól ami történni fog ha nem tették meg a követelést. Ashley már a tizedik újságot lapozgatta útközben.
- Nem unod még? – néztem rá mosolyogva
- Az emberi bolondságot nem lehet megunni. – mosolygott rám
- Az biztos. – sóhajtottam- Például nem tudom megérteni miért akar valaki vámpír lenni, amikor előtte az egész élet. – vontam meg a vállam
- Most Belláról beszélsz? – vonta föl a szemöldökét
- Igen. Minden áron vámpír akar lenni, hogy ne öregedjen meg Edward mellett, de….. te eldobnád az életedet ezért? – néztem rá kérdőn. Ashley vörös szemei elgondolkozva vizslattak
- Ez attól függ, hogy mi az okom rá. Ha életem szerelme halhatatlan, és én nem, akkor valószínűleg én is vámpír akarnék lenni.
- Lehet, hogy igazad van. – bólintottam
- Ha te ember lennél…. Edward pedig vámpír….. mit tennél? – meglepődtem a kérdésen
- Én…. Már nem szeretem Edwardot, ezért valószínűleg nem változnék át.
- De Edwardot jobban szereted mint Félixet igaz? – kérdezősködött tovább
- Azok után ami történt…. Igen jobban szeretem Edwardot, de már őt is csak úgy mint egy testvért.
- Akkor miért nem válsz el Félixtől? – nem válaszoltam. Félek ha elmondom neki, és ő megmutatja a gondolatait Aronak az Félix fülébe jut, akkor viszont nem csak Ashley, de Edward is meghal.
- Vannak dolgok…. Amiket nem lehet megmagyarázni. – mosolyogtam rá remélve, hogy ejti a témát. Ő viszonozta a mosolyt, és visszatért az újsághoz. Megnyugodva kifújtam a levegőt.
- Szerintem Edward sokkal dögösebb mint Félix. – mondta az újság mögül, mire én felnevettem.
Amikor elértük a Cullen házat leparkoltam, és kiszálltam a kocsiból. Ashley elindult a ház felé, majd mikor észre vette hogy nem megyek utána megtorpant, és hátra nézett rám. Én a fönti szoba ablakát néztem mereven.
- Nem jössz? – kérdezte Ashley, mire én megráztam a fejem, és utána mentem. Jobbnak láttam ha csöngetek mielőtt bemegyünk.
- Régen nem itt laktál? – vonta föl a szemöldökét Ashley
- De igen.- bólintottam
- Gyönyörű ház, de miért csengetünk?
- Mert már nem lakok itt. – sóhajtottam. Esme mosolyogva közeledett felénk. A szívem megsajdult, ahogy az utolsó találkozásunkra emlékeztem.
- Sarah….. – ölelt szorosan magához Esme, amit én félénken viszonoztam. Nem családi látogatásra jöttem. Sajnos….- Ó milyen neveletlen vagyok, üdvözöllek Ashley. – a kísérőm félszegen elmosolyodott. Esme mögött Carlisle jelent.
- Jó újra látni titeket. – mosolygott ránk- Fáradjatok be! – állt el az utunkból, mire mi beléptünk az ismerős nappaliba. Rosalie, Emmett, Jasper, és Alice már ott voltak. Köszönésként biccentettem feléjük. Rosalien látszott, hogy odaakarna jönni hozzám, de még sem tette. Alice egyik lábáról a másikra állt, szóval ugyanez. Még a fiúk is, de nem mozdultak. Végig néztem rajtuk, de nem volt teljes a létszám.
- Hol vannak? – kérdezte hidegen
- Itt vagyunk! – válaszolta színtelenül Edward a lépcső tetejéről, majd Bellával együtt lejött közénk.
- Még mindig ember! – néztem Edwardra. Bella összerezzent a hangomtól, mire ő szorosabban fogta magához.
- Miért nem tettétek meg azt amit kértünk? – kérdezte Ashley
- Nem fogom elvenni az életét csak azért, mert ti azt akarjátok. – mondta komolyan
- Még akkor sem ha ez az egész az életébe kerül? – nézett Bellára Ashley. Az utóbbi három hétben sikerült annyit elérnem a Volturinál, hogy ne öljék meg az egész Cullen családot….. csak Bellát. Nehéz volt ezt kicsikarni belőlük, de végül sikerült. Ennyit tehettem többet nem. Bella ha nem vámpír így is úgy is meghal.
- Nem. Veszem. El. Az. Életét. – tagolt dühösen minden egyes szót
- Inkább mond meg az igazat Edward! Félsz megtenni! – néztem rá komolyan
- Te megtennéd? Eltudnád venni az életét?
- Igen. – vontam meg egyszerűen a vállam.
- Mióta lettél ilyen szívtelen dög Sarah? – sziszegte a fogain keresztül, mire Ashley felé ment, de én megállítottam
- Azóta amióta ezt tetted velem. – mondtam egyenesen a szemébe, mire bűntudat lett a tekintetében.
- Már ezerszer bocsánatot kértem. – suttogta
- Tudom, de….. ez még nem jelenti…… azt, hogy meg is bocsátok. – mondtam szaggatottan, mert a fejem elkezdett fájni. Próbáltam elrejteni egész nagy sikerrel. Jasper képességét megakadályoztam, hogy ne tudja meg a bajom. Ashleyre már akkor kiterjesztettem a pajzsom mielőtt kiszálltunk volna a kocsiból.
- Tudom, hogy nehéz megbocsátani, de én tényleg……
- Most nem ezért jöttünk. – mondtam nehézkesen, de keményen- Megmondtam, ha……..ááááááááá…- hatalmas nyomást éreztem a fejemben, és előre görnyedtem. Mindenki egyszerre mozdult az irányomba, de én megakadályoztam őket. – Ne! Maradjatok! Nincs semmi bajom, mindjárt elmúlik. – nyögtem, mire Ashley a vállamra tette a kezét
- Ez így nem lesz jó! Már……
- Hagyj békén Ashley! Sem……- a fejem lüktetett , én pedig a földre kerültem
- Sarah…. Kérlek hagyd, hogy segítsek. – jött közelebb Carlisle
- Nem kell a segítséged! – kiabáltam, mert már nem bírtam elviselni a fejfájást.
- Ebből elég! – jött közelebb Edward is
- Ha nem hagytok békén rosszabb…..dolog…. fog…történni mint ez a fejfájás. – szóltam rájuk dühösen. Ez most sokkal rosszabb mint az eddigiek. Tudtam, hogy ez nem fog elmúlni, de reménykedtem benne. Az biztos, hogy meghalni nem fogok, mert halhatatlan vagyok, de akkor mi történhet velem még? A következő pillanatban a halántékomba belenyílalt a fájdalom, én pedig sikítozni kezdtem.
- Carlisle, csinálj valamit! – sírta Esme
- Edward segíts! – mondta Edwardnak, mire lépteket hallottam közeledni, de nem láttam már semmit. Minden egyes lépéssel mely közelebb vezetett hozzám egyre elviselhetetlenebb lett a fájdalom. Mintha a lépésektől lennének a fájdalmaim, és arra buzdítottak volna a fájások, hogy akadályozzam meg, hogy bárki is megérintsen.
- Ne! Hagyjatok békén! – ordítottam, és reméltem hogy nem jönnek közelebb.
- Csak segíteni akarunk! – mondta Carlisle békítően
- Ha közelebb jöttök csak rontotok a helyzeten. – sziszegtem. Még hallottam, hogy valaki a nevemet kiálltja, majd csak arra emlékszek, hogy elmúltak a fájások, én pedig belezuhantam a sötétségbe.
(Edward szemszöge)
A szíve egyre gyorsabban vert, én pedig hallgattam azt a csodálatos dalt ami mindig elvarázsolt. Egyre közelebb hajoltam a nyakához a szívverése pedig még mindig gyorsult. Tényleg elakarom venni ezt a zenét magamtól? Tőle? Aki még fel sem fogta, hogy milyen nagy kincs ez a dallam. Kinyitottam a szám, és finoman végig húztam a fogam a nyakán. Bella megborzongott. Vigyáztam nehogy felsértsem a bőrt a nyakán.
- Tedd meg Edward…… - suttogta elhaló hangon. Nem bírom megtenni. Nem bírom rávenni magam, hogy elvegyem az életét. Az utolsó pillanatban mielőtt elveszhettem volna a fejem eltoltam magamtól Bellát, aki kábultan ült az ágyamon.
- Sajnálom Bella….. de nekem ez nem fog menni. – mondtam fojtott hangon
- De én azt szeretném ha te tennéd meg…… - suttogta
- Nem tudom megtenni Bella, és azt sem szeretném ha valaki más tenné meg.
- De én ezt szeretném, és ha nem tesszük meg a Volturi megöl minket.
- Akkor sem megy. – mondtam mogorván, de utána lenyugtattam magam
- Ha most nem megy, akkor mi lesz…….
- Akkor akármilyen nehéz is lesz megteszem! – szakítottam félbe
- De nem lesz rá időd ha a Volturi megöl. – mondta határozottan.
- Bízz bennem Bella! – fogtam meg a kezét, majd gyengéd csókot leheltem rá.
(Három héttel később)
(Sarah szemszöge)
200-al döngettem Forks felé. Nem akarok hamar odaérni, de későn sem. Félek attól amit ott fogok látni, és attól ami történni fog ha nem tették meg a követelést. Ashley már a tizedik újságot lapozgatta útközben.
- Nem unod még? – néztem rá mosolyogva
- Az emberi bolondságot nem lehet megunni. – mosolygott rám
- Az biztos. – sóhajtottam- Például nem tudom megérteni miért akar valaki vámpír lenni, amikor előtte az egész élet. – vontam meg a vállam
- Most Belláról beszélsz? – vonta föl a szemöldökét
- Igen. Minden áron vámpír akar lenni, hogy ne öregedjen meg Edward mellett, de….. te eldobnád az életedet ezért? – néztem rá kérdőn. Ashley vörös szemei elgondolkozva vizslattak
- Ez attól függ, hogy mi az okom rá. Ha életem szerelme halhatatlan, és én nem, akkor valószínűleg én is vámpír akarnék lenni.
- Lehet, hogy igazad van. – bólintottam
- Ha te ember lennél…. Edward pedig vámpír….. mit tennél? – meglepődtem a kérdésen
- Én…. Már nem szeretem Edwardot, ezért valószínűleg nem változnék át.
- De Edwardot jobban szereted mint Félixet igaz? – kérdezősködött tovább
- Azok után ami történt…. Igen jobban szeretem Edwardot, de már őt is csak úgy mint egy testvért.
- Akkor miért nem válsz el Félixtől? – nem válaszoltam. Félek ha elmondom neki, és ő megmutatja a gondolatait Aronak az Félix fülébe jut, akkor viszont nem csak Ashley, de Edward is meghal.
- Vannak dolgok…. Amiket nem lehet megmagyarázni. – mosolyogtam rá remélve, hogy ejti a témát. Ő viszonozta a mosolyt, és visszatért az újsághoz. Megnyugodva kifújtam a levegőt.
- Szerintem Edward sokkal dögösebb mint Félix. – mondta az újság mögül, mire én felnevettem.
Amikor elértük a Cullen házat leparkoltam, és kiszálltam a kocsiból. Ashley elindult a ház felé, majd mikor észre vette hogy nem megyek utána megtorpant, és hátra nézett rám. Én a fönti szoba ablakát néztem mereven.
- Nem jössz? – kérdezte Ashley, mire én megráztam a fejem, és utána mentem. Jobbnak láttam ha csöngetek mielőtt bemegyünk.
- Régen nem itt laktál? – vonta föl a szemöldökét Ashley
- De igen.- bólintottam
- Gyönyörű ház, de miért csengetünk?
- Mert már nem lakok itt. – sóhajtottam. Esme mosolyogva közeledett felénk. A szívem megsajdult, ahogy az utolsó találkozásunkra emlékeztem.
- Sarah….. – ölelt szorosan magához Esme, amit én félénken viszonoztam. Nem családi látogatásra jöttem. Sajnos….- Ó milyen neveletlen vagyok, üdvözöllek Ashley. – a kísérőm félszegen elmosolyodott. Esme mögött Carlisle jelent.
- Jó újra látni titeket. – mosolygott ránk- Fáradjatok be! – állt el az utunkból, mire mi beléptünk az ismerős nappaliba. Rosalie, Emmett, Jasper, és Alice már ott voltak. Köszönésként biccentettem feléjük. Rosalien látszott, hogy odaakarna jönni hozzám, de még sem tette. Alice egyik lábáról a másikra állt, szóval ugyanez. Még a fiúk is, de nem mozdultak. Végig néztem rajtuk, de nem volt teljes a létszám.
- Hol vannak? – kérdezte hidegen
- Itt vagyunk! – válaszolta színtelenül Edward a lépcső tetejéről, majd Bellával együtt lejött közénk.
- Még mindig ember! – néztem Edwardra. Bella összerezzent a hangomtól, mire ő szorosabban fogta magához.
- Miért nem tettétek meg azt amit kértünk? – kérdezte Ashley
- Nem fogom elvenni az életét csak azért, mert ti azt akarjátok. – mondta komolyan
- Még akkor sem ha ez az egész az életébe kerül? – nézett Bellára Ashley. Az utóbbi három hétben sikerült annyit elérnem a Volturinál, hogy ne öljék meg az egész Cullen családot….. csak Bellát. Nehéz volt ezt kicsikarni belőlük, de végül sikerült. Ennyit tehettem többet nem. Bella ha nem vámpír így is úgy is meghal.
- Nem. Veszem. El. Az. Életét. – tagolt dühösen minden egyes szót
- Inkább mond meg az igazat Edward! Félsz megtenni! – néztem rá komolyan
- Te megtennéd? Eltudnád venni az életét?
- Igen. – vontam meg egyszerűen a vállam.
- Mióta lettél ilyen szívtelen dög Sarah? – sziszegte a fogain keresztül, mire Ashley felé ment, de én megállítottam
- Azóta amióta ezt tetted velem. – mondtam egyenesen a szemébe, mire bűntudat lett a tekintetében.
- Már ezerszer bocsánatot kértem. – suttogta
- Tudom, de….. ez még nem jelenti…… azt, hogy meg is bocsátok. – mondtam szaggatottan, mert a fejem elkezdett fájni. Próbáltam elrejteni egész nagy sikerrel. Jasper képességét megakadályoztam, hogy ne tudja meg a bajom. Ashleyre már akkor kiterjesztettem a pajzsom mielőtt kiszálltunk volna a kocsiból.
- Tudom, hogy nehéz megbocsátani, de én tényleg……
- Most nem ezért jöttünk. – mondtam nehézkesen, de keményen- Megmondtam, ha……..ááááááááá…- hatalmas nyomást éreztem a fejemben, és előre görnyedtem. Mindenki egyszerre mozdult az irányomba, de én megakadályoztam őket. – Ne! Maradjatok! Nincs semmi bajom, mindjárt elmúlik. – nyögtem, mire Ashley a vállamra tette a kezét
- Ez így nem lesz jó! Már……
- Hagyj békén Ashley! Sem……- a fejem lüktetett , én pedig a földre kerültem
- Sarah…. Kérlek hagyd, hogy segítsek. – jött közelebb Carlisle
- Nem kell a segítséged! – kiabáltam, mert már nem bírtam elviselni a fejfájást.
- Ebből elég! – jött közelebb Edward is
- Ha nem hagytok békén rosszabb…..dolog…. fog…történni mint ez a fejfájás. – szóltam rájuk dühösen. Ez most sokkal rosszabb mint az eddigiek. Tudtam, hogy ez nem fog elmúlni, de reménykedtem benne. Az biztos, hogy meghalni nem fogok, mert halhatatlan vagyok, de akkor mi történhet velem még? A következő pillanatban a halántékomba belenyílalt a fájdalom, én pedig sikítozni kezdtem.
- Carlisle, csinálj valamit! – sírta Esme
- Edward segíts! – mondta Edwardnak, mire lépteket hallottam közeledni, de nem láttam már semmit. Minden egyes lépéssel mely közelebb vezetett hozzám egyre elviselhetetlenebb lett a fájdalom. Mintha a lépésektől lennének a fájdalmaim, és arra buzdítottak volna a fájások, hogy akadályozzam meg, hogy bárki is megérintsen.
- Ne! Hagyjatok békén! – ordítottam, és reméltem hogy nem jönnek közelebb.
- Csak segíteni akarunk! – mondta Carlisle békítően
- Ha közelebb jöttök csak rontotok a helyzeten. – sziszegtem. Még hallottam, hogy valaki a nevemet kiálltja, majd csak arra emlékszek, hogy elmúltak a fájások, én pedig belezuhantam a sötétségbe.
2010. április 2., péntek
Új blog!
Sziasztok!
Tudom, hogy nem ide tartozik, de azért kiírom. :) Nyitottam egy új lapot, de nem Twilight-os fanfic van rajta, hanem sa ját kitalált történetem. Akit érdekel az nézzen be hozzám: http://darknight-niky.blogspot.com/ Új fejezet pedig vagy holnap délután, vagy pedig ma lesz még nem tudom, de legkésőbb holnap.
puszi
Niky
Tudom, hogy nem ide tartozik, de azért kiírom. :) Nyitottam egy új lapot, de nem Twilight-os fanfic van rajta, hanem sa ját kitalált történetem. Akit érdekel az nézzen be hozzám: http://darknight-niky.blogspot.com/ Új fejezet pedig vagy holnap délután, vagy pedig ma lesz még nem tudom, de legkésőbb holnap.
puszi
Niky
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)