Vámpír szerelem 29. fejezet

29. fejezet

(Edward szemszöge)

Lemerevedve néztem az idegen szemekbe. Kinyitottam a szám, de egy szót sem tudtam mondani. Ez nem lehet igaz. Alig vártam, hogy újra lássam, de nem őt. Nem ezt a személyt akarom. Azt akarom aki a feleségem volt, és akiért odavoltam. Akinek aranybarna szemei megbabonáztak. Senki nem szólt egy szót sem. Sarah csak mosolygott, majd az ismeretlen vámpírral együtt közelebb léptek. Nem tudtam egyikőjük gondolataiban olvasni. Gondolom Sarah használja a képességét. A többiekét azonban hallom. Senki nem ért semmit, és csak záporoznak az értetlenkedések a fejembe.
-„ Már megint nem láttam, hogy jön. Mi történhetett vele?”– mérgelődött Alice
- „Drága kincsem, mit tettek veled?” – Esme gondolatban siratta Saraht
- „Mi a fenének jött vissza? Azt hittem végre megszabadulok tőle, de nem.” – Tanya dühös volt. Nem akartam neki visszavágni, most van ennél nagyobb bajom is. Sarah megállt előttünk pár méterre.
- Így kell üdvözölni egy rég nem látott családtagot? – mosolygott ránk. Megakartam szólalni, de Esme gyorsabb volt
- Sarah, te vagy az? – kérdezte fojtott hangon
- Igen, én vagyok. Miért mást vártatok? – vonta föl a szemöldökét
- Igazából nem vártunk senkit. Főleg téged nem. – közölte hidegen Tanya. Vetettem rá egy figyelmeztető pillantást, de ő csak megvonta a vállát.
- De attól még nagyon örülünk neked! Igaz Tanya? – fordult Kate Tanya felé.
- Persze. Nagyon örülünk, hogy….. élsz. Bár azt nem nagyon értjük, hogy hogyan. – húzta össze gyanakvón a szemeit. Sarah csak mosolygott.
- Egyszerűen csak jó kislány voltam. – vonta meg a vállait, és a mosolya Jane-ére hasonlított.
- Na persze. – motyogta Tanya
- Azt hiszel amit akarsz. Engem nagyon nem érdekel a véleményed.
- Majd fog ha kihajítalak innen! – sziszegte
- Azt kötve hiszem, hogy sikerülne. De ha mégis akkor a Volturival gyűlik meg a bajod. Amit te nem akarsz. Ugye? – nézett rá komolyan. Tanya nem szólt egy szót sem, csak bámulta Saraht. – Én is így gondoltam. Most pedig bemehetnénk, vagy itt kell ácsorognunk egész nap?
- Attól függ ki az a mi. –mondtam színtelenül. Sarah rám szegezte vörös szemeit
- Milyen udvariatlan vagyok. Még be sem mutattam Ashleyt. Nagyon tehetséges vámpír. – mosolygott az idegenre, aki mögötte állt pár lépésre
- Mi a képessége? Mert a gondolataiban nem tudok olvasni neked köszönhetően. – néztem merőn a szemébe
- Ő Alice ellentéte. Míg ő a jövőt látja, Ashley bárki múltját megmondja, minden olyan dolgot amit elkövetett. Érintés által pár másodperc alatt megtudhatunk mindent. Bár nem olyan mint a gondolatolvasás, mégis hasonló. – mosolygott rám. – De most már bemehetnénk?
- Te jöhetsz, de ő marad! – szögezte le Tanya. Sarah elindult felé, mire Ashley is utána ám ő egy pillantásával megállította, és egyedül jött közelebb.
- Tanya! Ne bosszants fel! Nem fog tetszeni ha bántani foglak.
- Ugyan, hogyan bántanál? Csak a képességeket tudod elhárítani, semmi mást! – Sarah mosolyogva megrázta a fejét
- Nem ismersz még engem Tanya! És ne hidd, hogy nem vagyok képes fejleszteni a képességemet. De ha nem hiszed el…. Próbáljuk ki! Én benne vagyok. – tárta szét a karjait. Tanya már nyitotta a száját, hogy belemenjen, de én megállítottam.
- Ez nem jó ötlet! Inkább mennyünk be!...... Mindannyian! – néztem Ashleyre, aki elindult felénk. Betódultunk a nappaliba, és mindenki helyet foglalt a hatalmas szobában. Bella hál’istennek nem kelt fel. Kitudja mennyi önuralma van Ashleynek, és vajon mennyi önuralma van Sarahnak. Mikor helyet foglaltunk mindenki a vendégekre nézett. Esme megakarta ölelni a lányát, de nem bízik benne, hogy jó ötlet, ezért rám nézett könyörgő szemekkel. De én csak megráztam a fejem. Anyám lemondóan sóhajtott, majd Sarah felé fordult.
- Nem akarok tolakodó lenni, de gondolom nem csak azért jöttél, hogy láss minket igaz? – kérdezte Eleazar.
- Igaz. – sóhajtotta, majd komolyan nézett rám- Bella miatt vagyunk itt. – közölte egyszerűen
- Mit akartok Bellától? – kérdezte Carmen
- Vámpír már? – kérdezte Carment, de a közben engem nézett
- Nem, de……
- Nincs de! Ez volt a feltétele, hogy elmehettek. Most pedig eljöttünk, hogy megtudjuk teljesítettétek-e a feladatot, vagy nem. – nézett végig mindenkin
- Nem. Még nem teljesítettük. – mondtam egyszerűen
- Szóval nem. És mikor vagy hajlandó megtenni? – kérdezte hidegen
- Amikor készen állok rá.
- Nem muszáj neked megtenni. Ha ezen múlik én is megcsinálom.
- Nem kell. Megfogom tenni, de nem most.
- Akkor mégis mikor?
- Nem fogok véget vetni az életének csak azért, mert az megkövetelik. – mondtam mérgesen
- Csakhogy ezt nem csak a Volturi követeli meg, hanem Bella is. Ha jól tudom ő is vámpír akar lenni
- Igen az akar lenni, de…. még van ideje.
- Ebben nagyon tévedsz Edward! Pont az nincs. – mondta dühösen
- Meg. Fogom. Tenni. De még kell egy kis idő. – hajtottam le a fejem. Percekig nem szólalt meg senki
- Egy hetet kapsz! – közölte, majd felállt Ashleyvel együtt
- Egy hét? Az nem elég. Több idő kell! – álltam fel én is
- Nincs több idő Edward! Vagy megcsinálod, vagy nem. Ilyen egyszerű. – ment az ajtóhoz, de én megfogtam a könyökét, és visszarántottam
- Kérlek! Egy hét kevés. – csak nézte a kezem mely az övére tapadt, és nem szólt egy szót sem.
- Rendben. Legyen három, de ennél többet ne várj tőlem. – húzta ki a kezét a szorításból, majd visszafordult a többiekhez.- Köszönjük a vendéglátást. Jó volt látni titeket, de mennünk kell. – mosolygott rájuk, majd elindult Ashleyvel a kocsihoz.
- Várj Sarah! Maradj még! Nem is beszéltünk. – sírta az anyám. Sarah megtorpant, Ashleyt pedig a kocsiba irányította. Lassan megfordult, majd ránk nézett
- Sajnálom Esme, de mennünk kell! – mondta érzelemmentes hangon, majd felvette a szemüvegét, és elhajtott a fekete BMW-vel. Esme zokogva borult Carlisle karjaiba. Jasper pedig nyugtató hullámokat küldött felé.
- Hogy lehet ilyen szívtelen? – sziszegtem a fogaimon keresztül
- Ne mond ezt! – kérlelt Carlisle
- De ha egyszer ez az igazság. Nem tehetek róla, hogy ez a véleményem.
- Fejezd ezt be Edward! Esme így is eléggé ki van nem kellesz ehhez még te is! – mondta Alice
- Edwardnak igaza van! Sarah megváltozott! Régen soha nem tett volna ilyet, és láttátok a szemeit? – méltatlankodott Kate. Szereti Saraht, és lehet, hogy most ideges, de nem lesz ilyen sokáig.
- Én mindig is mondtam, hogy egy szívtelen dög. Most legalább kiderült milyen egy kis……-Rosalie nem hagyta, hogy végig mondja Tanya a gondolat menetét. Odament hozzá, és pofon vágta.
- Ha még egyszer a szádra veszed a húgomat, nem úszod meg ennyivel! Értve vagyok? – kérdezte élesen Rosalie. Emmett mellé állt, és rátette a kezét a vállára ha még támadni akarna.
- Ha még egyszer kezet emelsz rám, én……
- Akkor mi lesz? – dühöngött Rose, és már ment volna neki, de Jasper is odament mellé, Irina pedig a testvére mellé állt.
- Nyugi Rose! Hagyd őt! Ismered, hogy milyen. Ezen ne idegeld magad. – mondta nyugtató hangon Emmett. Rose morgott egyet, majd felszaladt az emeletre. Nem törődtem a többiekkel. Én is felmentem az emeltre, és az ágy szélére ültem. Bella nyugodtan aludt. Gyengéden végigsimítottam az arcán, de nem nagyon nehogy a hideg felébressze. Ültem a sötét szobában Bellát simogatva, és két dolgon gondolkodtam. Az egyik mit szól, majd Bella a hírhez, hogy csak három hetünk maradt. Valószínűleg örül, majd neki, de lehet, hogy megijed, és nem akarja. Én pedig nem fogom kényszeríteni mikor lehet, hogy megölöm közben. A másik dolog pedig: Mi történt Sarahval?

(Sarah szemszöge)

- Igen minden rendben volt. Azt mondtam amit kellett. Három hetet kaptak, ha nem sikerül tesszük amit tennünk kell! – biztosítottam Arot
- Akkor jó! Siessetek vissza! – köszönés nélkül leraktam a telefont.
- Miért jó Aronak, ha Bella átváltozik nagyon erős lesz…..
- Ezt nem tudhatjuk! – ráztam meg a fejem
- De valószínűleg igen, és ez miért jó neki? – kérdezte kíváncsian Ashley
- Az igazat megvallva…. Fogalmam sincs.
- De azért valami fogalmad csak van….. – mondta tovább. Sóhajtottam, majd a napszemüveget betettem a kesztyűtartóba.
- Csak feltevésem van. Szerintem megakarja szerezni magának utána Bellát, és tudja ha ő jön akkor Edward is.
- Az a jóképű bronzvörös hajú vámpír fiú? Nem rossz. – mosolygott rám, mire én is elmosolyodtam
- Igen ő az. Ő gondolatolvasó, csak éppen neki nem kell érintés hozzá mint Aronak. Szóval….. gondolom ez a célja. Két legyet akar ütni egy csapásra. – vonta meg a vállam.
- Most már értem. – bólintott Ashley. – De még lenne egy kérdésem.- nézett rám kérlelőn, mire felnevettem.
- Mi lenne az?
- Ki volt az a nő, aki sírt mikor eljöttünk? – nem tudtam válaszolni. A torkom elszorult, és egy szót sem tudtam kinyögni.
- Ő… csak Edward anyja. – mondtam egyszerűen, majd lezártnak tekintettem a témát, és az útra koncentráltam.