Vámpír szerelem 28. fejezet

28. fejezet

(Edward szemszöge)

Bella a mellkasomra borulva feküdt a kanapémon. A gondolatai nyugodtak voltak mint mindig. Az egyik legérdekesebb elme amivel valaha is találkoztam. Az övénél csak a volt feleségemé érdekesebb. Sarah…..Mióta pár hónapja visszajöttünk Forksba nem hallottam róla semmit. Az az igazság, hogy senki nem halott róla semmit. Reméljük, hogy még életben van, de ha még sem, abba nem akarunk bele gondolni. Esme három héten keresztül várta a telefon mellett, hogy végre felhívjon minket, de ez nem történt meg. Carlisle végül beszélt az anyámmal, és elfogadtatta vele, hogy nem tehetünk semmit. Ő döntött így. Ha akarnánk se tudnánk ellene mit tenni. Nem hozhatjuk el onnan. Nem csak minket, de őt is megölnék. Ha még nem tették meg….. Erre nem szabad gondolnom, így is mardos a lelkiismeret furdalás. Ha már nem él, az mind az én hibám. Azok után ami az erdőben történt…… Én tehetek róla. Nem szabadott volna megtennünk, azt amit tettünk. Bellának nem árultam el, és nem is fogom. Szörnyű így élni. Már ha ezt életnek lehet nevezni, de akkor sem tehetem meg ezt vele.
- Min gondolkozol ennyire? – nézett rám barna szemeivel, amik mindig megbabonáztak
- Honnan veszed, hogy gondolkozok valamin? – mosolyogtam rá, mire fölgyorsult a szívverése
- Ráncolod a homlokod, és ezt csak akkor teszed, ha valami nyomaszt, vagy valamin nagyon gondolkozol. Vagy mindkettő? – vonta föl az egyik szép ívű szemöldökét
- Igazság szerint Sarah-n gondolkozok. Fogalmam sincs, hogy mi lehet vele.
- Nagyon sajnálom. Ez az egész miattam van. – sütötte le a szemeit, én pedig értetlenül néztem rá
- Sajnálod, de mit? – ő csak megvonta a vállát
- Hogy olyan bolond voltam, hogy leugrottam a szikláról. Nem kellett volna, és ha nem ugrok le….. Akkor te nem akarsz meghalni, és ha nem akarsz meghalni……- elmosolyodtam, és felemeltem az állát, hogy rám nézzen.
- Figyelj rám! Ez nem a te hibád érted? Ez csak az enyém. Nem kellet volna elmennem.- néztem rá szomorúan, mire ő megrázta a fejét
- Ne hibáztasd magad! Te csak megakartál védeni.
- Igen, de még is majd nem a halálba kergettelek. Ezt soha nem fogom megbocsátani magamnak.
- Ne csináld ezt Edward! – nézett rám könyörögve. Én sóhajtottam
- Ejtsük a témát, rendben? – röviden bólintott, mire én közelebb húztam magamhoz, és megcsókoltam. Puhán érintettem meg az ajkait, de ő mint mindig most is mohó volt, és még közelebb húzott magához. A szíve úgy vert mint egy kismadárnak, de nem a félelemtől. Örülök, hogy csak én tudok belőle ilyen hatást kihozni. Mikor már nem bírtam tovább, és féltem, hogy kárt teszek benne elhúzódtam. Mire ő durcásan nézett rám. Elnevettem magam.
- Ne nézz így! Jobban jársz ha nem játszasz a türelmemmel! – mosolyogtam rá
- De én szeretek a türelmeddel játszani! – mosolygott rám
- Azt nagyon jól tudom. – mosolyogtam én is. Bella viszont hirtelen elkomolyodott.- Mi a baj? – ahogy megkérdeztem már tudtam is választ a gondolataiból. Hétvégén úgy tervezzük hogy elmegyünk Tanyaékhoz, ő pedig nem akarja, hogy itt hagyjam egyedül.- Bella nem muszáj mennem! – suttogtam, mire ő felemelte a szemét
- De menj csak! Sőt azt akarom, hogy menj a családoddal, de…. nem tudom, hogy bírom majd ki nélküled. – elgondolkoztam azon amit mondott, és azonnal földerültem, amikor egy gondolatom támadt.
- Nem kell nélkülem semmit kibírnod.- mosolyogtam rá, mire értetlenül méregetett- Te is eljössz velünk! – mondtam egyszerűen, mire fölgyorsult a szívverése
- De….én….én…..ők- gagyogott össze-vissza
- Ők is vegetáriánusok Bella! Nem lesz semmi baj, és meg kéne ismerkednek a család legjobb barátaival. Nem gondolod? – pár percig némán ült a kanapén, majd felsóhajtott
- Ha csak ez az egy esély van arra, hogy veled legyek, akkor rendben.- mosolygott rám, én pedig boldogan adtam egy puszit a feje búbjára
- Ne félj! Ők a család legjobb barátai nem fog semmi történni! Megígérem neked. – hálásan nézett rám, majd vissz tette a fejét a mellkasomra. Már nyugodtabb volt, de a fejében csak képek kavalkádja volt. Elképzelte Tanyát ahogy kacéran rám néz, és hogy ő sokkal gyönyörűbb. Nem érti miért nem vele vagyok, és miért választottam inkább egy esetlen embert, egy gyönyörű vámpír helyett.
- Azért, mert nekem te vagy a leggyönyörűbb. – simogattam meg, mire egy kicsit ellazult
- És mit fog szólni Tanya? Biztos nagyon gyűlöl amiért velem vagy, és nem vele. – ölelt szorosabban magához
- Nem fog semmit tenni. Nagyon jól tudja, hogy őt nem szeretem, és hogy te vagy nekem az igazi. Ettől ne félj. Már réges-régen a tudtára adtam, hogy nekem ő soha nem lesz több mint egy nagyon régi barát. Ezt ő megértette, és nem szól bele a választásomba. Ha pedig még is, akkor megint elmondom neki, és addig mondom neki, amíg meg nem érti, hogy nekem te kellesz. Szóval e-miatt ne aggódj!- mosolyogtam rá. Sóhajtott egyet, majd most már sokkal nyugodtabban tervezgette a hétvégi utunkat.

- Gyertek már! Nem szeretnék elkésni. Megígértem Katenek, hogy ott leszünk egy órára! – türelmetlenkedett Alice. Kézen fogtam Bellát, és lefelé vezettem a lépcsőn. Charlienak azt mondtuk, hogy elmentem Carlisleval túrázni, és hogy Alice Bellával akar egy hétvégét tölteni, mert mi többiek a hegyekben vagyunk. A család többi része már Tanyaéknál van. Csak én, Bella, és Alice maradt itt. Először Bella nem akart futva menni, de meggyőztem róla, hogy így gyorsabban ott leszünk. Végül egy fájdalmas pillantással letudta a dolgot, és beleegyezett. Megálltunk a türelmetlenül toporgó húgom előtt.
- Na végre már azt hittem, hogy soha nem jöttök!
- Ez nem igaz! Pontosan láttad, hogy 40 másodperc múlva lejövünk. – mosolyogtam rá, mire ő megforgatta a szemeit
- Indulhatunk? – nézett Bellára, mire ő nyelt egy nagyot, majd bólintott. Finoman fellendítettem a hátamra.
- Csak hunyd be a szemed, és addig tartsd is csukva amíg nem szólok! – ő bólintott, majd a fejét a nyakamhoz hajtotta, és becsukta a szemét. Biccentettem Alicenek, mire elindultunk. Nem futottam olyan gyorsan, mint szoktam nehogy Bella megijedjen. Így nem értünk oda olyan hamar, de inkább ez mint hogy az életemen értelme rosszul legyen. Megálltunk a Denali klán otthona előtt.
- Kinyithatod a szemed szerelmem! –pár máspercen belül gyönyörű barna szemeivel találtam szembe magam. Letettem őt a földre. Egy kicsit imbolygott ezért átkaroltam a derekát. Pár pillanat múlva már egyedül is meg tudott állni a lábán, de nem engedtem el. – Jól vagy? – néztem rá gondterhelten
- Igen. Persze. Semmi bajom, csak ezt még nem nagyon szoktam meg, és szerintem nem is fogom. – mosolygott, amit én viszonoztam is.
- Gyere menjünk! Bemutatlak a barátainknak. – Alice előttünk ment. Mielőtt beléphettünk volna az ajtón, az kinyitódott, és szembe találtuk magunkat Kate-el.
- Alice! – ölelte magához a húgomat boldogan. – Örülök, hogy végre itt vagy! – mosolygott rá, majd megállapodott rajtam a pillantása. Fölvezettem Bellát a verandára, majd üdvözöltem Katet. Szorosan magamhoz öleltem a rég nem látott barátot.
- Örülök neked is Edward! – mosolygott rám, majd a hátam mögé pillantott, ahol Bella megszeppenve állt. Kate egy pillanatra rám nézett és gondolatban kérdezett. ”Ő lenne az?”
- Igen. – mosolyogtam, mire közelebb lépett Bellához, és megfogta mindkét kezét. Bella szívverése felgyorsult, amin Kate csak mosolygott.
- Örülök, hogy megismerhetem azt aki elcsavarta Edward fejét….. másodszor. – nézett rám egy pillanatra a válla fölött, majd vissza Bellára. Kate imádja Saraht. Nagyon jó barátnők, és tudom, hogy sajnálja a szétválásunkat, de megérti és nem ítélkezik. Bíztatóan mosolyogott Bellára.- Ne félj! Nem harapunk embert…. Már. – mosolygott, mire Bella egy pillanatra ledermedt, majd viszonozta a pillantást. – Kérlek! Fáradjatok be! – nyújtotta ki a kezét az ajtó felé. Átfogtam Bella derekát, és Kate után bevezettem a házba. Mindenki boldogan beszélgetett. Ahogy meglátott Tanya, azonnal felcsillant a szeme. Odarohant hozzám, és szorosan megölelt. Nem utasítottam el, mert ezt csak egy baráti ölelés…. semmi több. Bella gondolatai azonban nem voltak a legjobbak. Féltékeny volt. Ha kell, ha nem, de az volt. Kibontakoztam az ölelésből, és bemutattam neki Bellát.
- Örülök, hogy megismerhetlek. Sokat hallottam rólad. – mosolygott rá. A gondolatai igazolták a szavát, de volt benne egy kis irigység, értetlenség, és egy kis harag is. Sarahval utálták egymást. Tanya nem viselte valami jól, hogy szebbnek tartom Saraht nála. A feleségem pedig azt nem viselte el ahogy Tanya bánik velem. Miután mindenkinek bemutattam Bellát leültünk a hatalmas nappali kanapéjára, és hosszas beszélgetésbe kezdtünk. Mindenki nagyon örült a látogatásunknak. Tanya gondolatai viszont nem nagyon tetszettek amikor Bellára nézett. Csak az járt a fejében, hogy mit eszek egy emberen. Nem törődtem vele, és inkább a többiekre koncentráltam. Délután 3 fele járt már, de még mindig volt miről beszélnünk.
- Én egy kicsit elfáradtam. Tudom, hogy korán van, de ez a mai futás nem tett nekem valami jót. Szóval lezuhanyoznék ha nem bánod?! – suttogta Bella, de így is mindenki hallotta, és ezt ő is tudta
- Persze. Menj csak! – mosolyogtam rá.
- Kell segítség? – kérdezte Alice, mire Bella megrázta a fejét.
- Csak azt mond meg, hol a fürdőszoba?!
- Fent az emeleten második ajtó balra. Már betettem a cuccaidat oda. Megtalálod. – egymásra mosolyogtak, majd Bella félénken elindult a lépcsőm. A tekintettemmel végig követtem egészen addig, míg el nem tűnt a sarkon, és meg nem hallottam, hogy a víz megindul a fürdőben.
- Nagyon aranyos lány. – mosolygott Eleazar – És tehetséges is.
- Igen az. Csoda, hogy rátaláltam. – mosolyogtam én is.
- Tudtok valamit Sarahról? – kérdezte Esme. Ezt már rég megakarta kérdezni, de amíg Bella itt volt nem akart erről beszélni. Kate tekintete nagyon szomorú volt, ahogy a gondolatai is.
- Nem. Sajnos nem. Vagy ezerszer hívtam, de nem veszi fel. Fogalmam sincs mi van vele, de remélem nincs semmi baja. – suttogta Kate. Esme már majd nem sírni kezdett, de tartotta magát.
- Nem jelentkezett nálatok sem? – kérdezte Carmen
- Nem. Pedig vártuk hátha hív, de nem jött hívás. Még egy levél sem, vagy egy üzenet. Semmi. – vonta meg a vállát Carlisle. Mindenki néma csöndbe burkolózott, és csak a víz egyenletes zuhogását lehetett hallani. Na meg az aggódó gondolatokat.
- Ugyan már, ne szomorkodjunk! Biztos nagyon jól van, és majd jelentkezik ha akar. – vonta meg a vállát Tanya. Na az ő gondolatai nem voltak aggódóak.
- Milyen együtt érző vagy. – mondta gúnyosan Rosalie. Hát igen Rose majdnem teljesen olyan mint Sarah. De ott van az a majdnem.
- Én is sajnálom őt, de ő ment el. – vonta meg a vállait
- Na persze. Nagyon sajnálod, mi? Gyűlölted őt, és örülsz neki, hogy elment.
- Nem volt a kedvencem ez igaz. De attól még nem kívánom a halálát.- ezzel tudnék vitatkozni, de inkább befogtam a szám.
- Gyűlölted, mert az övé lett a bátyám, és nem a tiéd. – morogta Rose
- Ennek semmi köze Edwardhoz! – csattant fel Tanya
- Ebből elég! Nem érünk ezzel semmit el! Mindannyian aggódunk, de ne egymáson vezessétek le a dühötöket!– lépett elő Carlisle békítően. Teljesen nyugodt volt, mint mindig. A fürdőben elzárták a vizet. Rose még morgott egy utolsót Tanyara, majd leült Emmett mellé, aki simogatni kezdte a vállát. Tanya Irina mellett foglalt helyet. Bella pár perc múlva megérkezett. Mindenki csapatokba bomlott szét. Carlisle, Esme, Eleazar, és Carmen, a konyhában beszélgettek. Tanya, és Irina, az ebédlőben társalogtak valamin. Rosalie, Emmett, Kate, Alice, és Jasper, a nappaliban beszélték ki Tanyat. De hála az égnek ezt ő nem hallotta. Valamint én, és Bella, a kanapén ülve pihentünk. Mikor elaludt felvittem a vendég szobába, és bebugyoláltam, nehogy megfázzon. Épp végeztem mikor egy kocsi parkolt le a ház előtt. Gyorsan lefutottam, ki a teraszra, ahol egy fekete BMW állt, sötétített ablakokkal. A házból az összes vámpír kijött, és az érkezőket nézte. Az anyós ülés felöli ajtó kinyílt, és egy fiatal ismeretlen vámpír szállt ki belőle. A Volturi köpenye volt rajta, és minket nézett vörös szemeivel. Az illat ami a kocsiból jött ismerős volt, még is idegen. Végül kinyílt a bal oldali ajtó is, és egy gyönyörű vámpír szállt ki belőle. Elakadt a lélegzetem. De nem csak nekem. Sarah elmosolyodott, és kimutatta hófehér fogait. Majd levette a szemüvegét. Megdermedtem ahogy vérvörös tekintettel, és ádáz mosollyal közeledett felénk.