Vámpír szerelem 19. fejezet

Komikat lécci!

19. fejezet

Egy évvel később

Önfeledt boldogsággal fordultam Félix felé. Aki átható tekintettel nézett végig meztelen testemen, majd mikor észrevette hogy őt nézem azonnal a szemembe nézett. Percekig csak szótlanul néztük egymást míg végül megszólaltam.
- Mit nézel rajtam annyira? Valami nem tetszik? – vontam föl a szemöldököm, mire ő elmosolyodott és izmos mellkasára vont.
- Éppen ellenkezőleg. Nálad gyönyörűbb teremtést még nem láttam. –suttogta a fülembe. Elmosolyodtam és egy csókot nyomtam a szájára.
- Köszönöm a bókot, de te se panaszkodhatsz. Egy ilyen estét nehezen fogok elfelejteni. – mosolyodtam el cinkosan amit ő viszonzott, majd rám feküdt és szenvedélyesen megcsókolt. Már éppen kezdtünk volna belemelegedni amikor kopogást hallottunk. Félix egy lemondó sóhajjal abba hagyta a csókot majd feltápászkodott magára kapott egy nadrágot. Még egy gyors csókot nyomott a számra majd odament az ajtóhoz. Én pedig magamra kaptam egy köntöst. Félix kinyitotta az ajtót majd meglepetten nézett az érkező szemébe.
- Jane?! Mi járatban? – kérdezte kíváncsian
- Hidd el nem önszántamból jöttem! – nézett rám Félix válla fölött Jane undorral az arcán. Én viszonoztam a pillantását mire ő mézes mázosan elmosolyodott és úgy fordult vissza Félix felé. – Aro küldött hogy szóljak ma vendégünk fog érkezni. Úgy hogy szükségünk lesz lehet rád a nagyteremben.
- Ki lesz a vendégünk? – Jane erre rám nézett majd vissza Félixre. Azonnal tudtam hogy miről van szó. Valaki olyan jön akit nekem nem kell ismernem.
- Akkor én most jobb ha megyek. Úgy is el kell mennem vadászni szóval… majd találkozunk később. – megcsókoltam Félixt majd egy gúnyos pillantást vetettem Janere aki erre vidáman elmosolyodott. Gyorsan lépkedtem a folyosón. Éreztem Jane fürkésző tekintetét a hátamba fúródni. Gyors léptekkel végül elértem a szobámba. Magamra kaptam pár ruhát majd kiugrottam az ablakomon és elindultam vadászni.


(Edward szemszöge)

Elvesztettem. Örökre elvesztettem azt az embert akit szerettem, és ez mind az én hibám. Nem lett volna szabad elhagynom, de hát honnan tudhattam volna? Amikor eljöttem Forksból hogy Bella új életet tudjon kezdeni azt hittem az helyes döntés volt. De nem minden romba dőlt elvesztettem Bellát és most egyedül vagyok. Amikor Rosalie felhívott azt hittem ez az egész csak vicc. De kiderült hogy mégsem. Amikor felhívtam Charliet Jacob Black szólt bele és azt mondta Charlie temetésen van. Azonnal tudtam hogy Rosenak igaza volt. Tönkre tettem Bella életét és most halott. Az én hibámból. Összetörtem Sarah szívét és most meg Belláét is sikerült. Micsoda egy szemét vagyok. Nem kellett volna elhagynom Saraht akkor ez nem történt volna meg. Hiszen szerettem őt sőt talán még most is szeretem. Két személyt szeretek egyszerre, de ez már mind nem számít. Bella meghalt és nem tudok nélküle tovább élni. Fájdalmas léptekkel haladtam Voltera utcáin míg el nem értem a Volturi kastélyát. Már messziről hallottam Jane undok gondolatait, de most nem foglalkoztam vele. Csak egy dolog érdekelt hogy a Volturi elé mennyek és kérjek tőlük egy szívességet, amit remélem teljesítenek is.
- Isten hozott Volterában Edward Cullen. Aro már nagyon vár rád.
- Szervusz Jane! – mondtam neki lehangoltan. A gondolataiban nagyon örült hogy így láthat védtelenül szenvedni. Mosolyogva fordult meg majd a válla fölött visszanézett rám.
- Kérlek kövess! – majd elindult a hosszú folyosón mely nagyon hasonlított egy múzeumi kiállításhoz. Hát igen Aro szereti a régiségeket. Csöndben haladtunk egymás mellett míg el nem értük a nagy fa ajtót. Jane lépett be először majd én. Meghajolt majd félre állt ikertestvére mellé. Tisztelettudóan meghajoltam és vártam. Aro gondolatai nagyon izgalmasak voltak. Sütött belőlük a kíváncsiság. Halkan felkuncogott majd megszólalt:
- Egyenesedj föl Edward! – belenéztem Aro szemébe majd egy biccentéssel üdvözöltem az ismerős arcokat. Félix akivel soha nem voltam valami jóban Sarah miatt. Undorral és egy kis kárörömmel nézett rám. Ismerte a képességemet így szándékosan mutatta azokat a képeket ahol Sarahval van. Nehezen de sikerült vissza fognom egy morgást. Bármennyire is nehéz volt belátnom de boldog volt. Új életet kezdett nélkülünk. Félix éppen a ma estét vetítette le nekem amikor Aro megszólalt így a gondolatok menete megszűnt.
- Miért jöttél ifjú Cullen? Feltételezem nem családi látogatás céljából látogattál el hozzánk?! Igaz?- vonta föl a szemöldökét Aro
- Így igaz. Nem vidám dolog miatt jö…. – a mondandómat egy ajtó csapódás szakította félbe. A termet betöltötte az a csodás illat amit mindig is imádtam. A gondolatait még mindig nem hallottam de most ez sem érdekelt. Amikor belépett megtorpant az ajtóban és csodálkozva meredt rám. Merően néztünk egymás szemébe. Jane kárörvendő gondolatai már nagyon zavartak de most ezt is félre tettem. Félix csodálkozott hogy Sarah ilyen hamar itt van hisz ma ment el vadászni. Sarah néhány bizonytalan lépést tett felém majd megállt.
- Mit keresel te itt? – kérdezte suttogva. Már épp szóra nyitottam volna a számat amikor Aro szólalt meg.
- Mi is épp ezt akarjuk megtudni, de remélem most már Mr. Cullen elmondja nekünk az okát a látogatásának. - Aro várakozón nézett rám. Sarah eközben elfoglalta apja széke és Félix melletti helyét. Félix védelmezően átkarolta derekát majd egy gyors csókot nyomott a szájára. Megint morognékom támadt de visszafogtam magam. A tekintetem találkozott Sarahéval.
- Öhm…- köszörülte meg a torkát Aro mire Sarah azonnal lekapta rólam a szemét és az apját kezdte el vizsgálni. Én pedig sóhajtottam egyet és végül belekezdtem a mondandómba.
- Szeretném ha megölnétek. – volt szerelmem azonnal rám kapta a tekintetét és félelemmel teli szemmel nézett rám.
- Még is miért kívánod ezt tőlünk? – kérdezte Aro mire én odaléptem hozzá és kinyújtottam felé a kezemet hogy belenézhessen a gondolataimba. Megérintette a karomat én pedig visszanéztem azokat az emlékeket amiket már átéltem csak most Aro fején keresztül. Mikor végzett elengedett én pedig hátra léptem.
- Hmm… Megértelek ifjú Cullen, de most te is érts meg engem ezt meg kell vitatnom a fivéreimmel. Sarah… - nézett a lányára aki egy aprót bólintott majd csinált valamit amit először nem értettem a teremben mindenki gondolata eltűnt előlem. Furcsa volt de a csönd de egy kicsit megnyugtató is. Nyílván Aro nem akarja hogy tudjam a döntésüket előre, így Sarah a pajzsát használja. Míg ők a tanakodtak én Sarahra néztem aki érthetetlenül nézett rám. Mind addig míg meg nem hallotta hogy miről beszélnek mellette. A döbbenettől eltátotta a száját és együtt érzően nézett rám. A tekintetében csak ez volt: „ Ez igaz?”. Én csak egy aprót bólintottam mire ő lesütötte a szemét. Pár perc tanakodás után Aroék felém fordultak. Nagyon idegesítő volt hogy nem láthatom a döntésüket. Már épp megakartam kérni Saraht hogy adja vissza a képességemet amikor Aro megszólalt.
- Megértünk téged Edward, de sajnos…- Aro biccentett Sarahnak mire egyszerre mindenki gondolatát újra hallottam. Már tudtam a választ de azért megvártam míg ki is mondják.
- Sajnos nem teljesíthetjük a kérésedet. Túl nagy kincs vagy ahhoz hogy megöljünk téged. – Sarah fellélegzett én pedig nagyon dühös lettem. Rendben ha nem akarják teljesíteni azt amit akarok akkor majd én teszek róla hogy megtegyék.
- Rendben. Akkor én most távozok. – fejet hajtottam a Volturi előtt, még egyszer belenéztem Sarah gyönyörű aranybarna szemébe. Majd kirohantam a kastélyból és a főtér felé vettem az irányt.