Vámpír szerelem 18. fejezet

Sziasztok!

Nagyon, nagyon, nagyon sajnálom hogy csak most raktam fel a 18. fejezetet. De most minden össze jött és nem volt időm megírni. Most viszont itt van és remélem tetszik is majd. A következő fejezet még nem tudom mikor jön de majd elötte szólok megígérem. Nem is szaporítom tovább a szót. Még egyszer bocsi, és várom a komikat! :)

Jó olvasást!
Üdv.: Niky

18. fejezet

- Figyelj Sarah. Erről nem kéne tudnia Caiusnak úgy hogy kérlek erről ne szólj neki. Csak Aro tud róla. Szóval kérlek erről ne szólj senkinek oké? Mert ha ezt valaki meg tudja akkor…
- Nem lesz semmi baj Alec. Ígérem nem fogom senkinek elmondani. – nyugtattam meg Alect aki erre hangosan kifújta a levegőt. Ezek után csendben sétáltunk végig a hosszú folyosókon míg el nem értünk egy hatalmas terembe melynek közepén ott állt nekem háttal egy ismerős nő. Amikor meghallotta hogy megérkeztünk felénk fordult. Ahogy meglátott azonnal ott is teremt mellettem és szorosan megához ölelt. Én pedig ön felett boldogsággal temettem az arcom vöröses hajába.
- Óóóó kicsim azt hittem már soha nem foglak látni – sírta a nyakamba Esme
- Én is örülök neked anya. Bocsáss meg hogy ezt tettem de muszáj volt Elkell felejtenem Edwardot és ehhez ez kell. Én…
-Ssss semmi baj Sarah. Tudom miért tetted és megértelek. De te is érts meg engem. Nem tudunk téged elfelejteni ahhoz túl fontos vagy nekünk. Amióta elmentél mindenki nagyon szomorú főleg Edward. Utána már csak Rosalie a legrosszabb miden ért Bellát hibáztatja, és a nemtetszését minden egyes alkalommal ki is mutatja amikor Bella nálunk van. – próbált mosolyogni rám Esme de nem sikerült nagyon jól, és amikor erre ő is rájött lesütötte a szemét. Ebből a mozdulatból jöttem rá hogy valami baj van.
- Mi a baj anya? Miért jöttél el Volterába? Tudom hogy hiányoztam de van valami más okod is rá hogy itt legyél igaz?
- Igaz – bólintott rá az anyám
- Mi történt anya? – kérdeztem aggodalmasan
- Bella…- akadt el Esme hangja
- Mi van Bellával?
- Nagy bajban van.
- Tessék?
- Elvittük baseballozni hogy egy kicsit kikapcsolódjunk. De sajnos nem sikerült túl jól a játék 3 nomád jött oda hozzánk. És az egyik megérezte Bella illatát. Ez még nem is lett volna olyan nagy baj csak hogy ez a James. Mert hogy így hívják. Egy nyomkövető és most Bella a következő áldozata. Mi próbáljuk elrejteni őt de ez nem megy olyan könnyen. Edward pedig hajthatatlan és nem akarta elengedni Bellát úgy hogy ő nincs vele. Végül sikerült meggyőzni így Jasper és Alice elvitte Phoenixbe.
- Ez jó legalább most már biztonságban van.- lélegeztem föl
- Igen – hajtotta le a fejét Esme
- Ez mind szép és jó anya de nekem mi közöm ehhez?
- Szükségünk van a segítségedre Sarah. Ha nem sikerül a terv akkor bármi megtörténhet. A többiek nem akartak elengedni ide de én erősködtem hogy megpróbállak rábeszélni hogy segíts nekünk.
- Anya én… nem mehetek. Én… Ha most elmegyek akkor hiába való volt minden amit tettem. Sajnálom. Tudod hogy mindent megtennék érted és a többiekért is de ezt ne kért tőlem kérlek.
- Semmi baj. Én megértelek. Sőt biztos is voltam benne hogy ezt fogod válaszolni. Csak annyira hiányoztál és még utoljára látni szerettelek volna. Hogy lássam minden rendben van-e és hogy boldog leszel… nélkülünk is.
- Ó anya. Sajnálom
- Ne sajnáld kicsim. Megértelek és a többiek is megfogják ne aggódj. Megoldjuk nem lesz semmi baj. Nekem viszont most már mennem kell. Segítenem kell nekik. Vigyázz magadra Sarah. – simogatta meg az arcomat Esme majd egy puszit nyomott rá.
- Szeretlek anya! – öleltem magamhoz szorosan
- Én is szeretlek kicsim és mindig is szeretni foglak. –zokogta a vállamba. Pár perc ölelkezés után szétváltunk.
- Üdvözlöm a többieket és…. sok sikert. Remélem sikerül.
- Én is nagyon remélem és átadom. – azzal nyomott még egy gyors puszit az arcomra és már el is rohant.
Szomorúan rogytam le a hideg kőpadlóra. Percekig csak zokogtam amíg meg nem éreztem a vállamon két erős kart.
- Tedd amit tenned kell Sarah. – suttogta nekem Félix
- Igazad van. – néztem fel rá – Azt kell tennem ami helyes.
- És mi most a helyes Sarah?
- El kell felejtenem őket. ÖRÖKRE. – jelentettem ki határozottan. Majd egy gyors mozdulattal felkeltem a földről.
- Új életed kezdek nélkülük. De az új életemhez szükségem van egy társra. – Félix elmosolyodott és magához húzott
- Szeretnélek boldoggá tenni Sarah. Ha te is belegyezel. – én csak bólintottam majd szenvedélyesen megcsókoltam leendő páromat.