Vámpír szerelem 20. fejezet

20. fejezet

Dühtől tajtékozva csőrtettem be a szobámba, majd egy hangos csattanással becsaptam az ajtót úgy hogy majd nem kiszakadt a helyéről. Mi a fenét képzel ez? Azt hiszi hogy beállít ide és már is megkönnyítik a dolgát. Na arra várhat. Aro nem fog vele végezni túlságosan hasznos ahhoz a képessége hogy elvesztegesse. Amikor meghallottam hogy mi történt Bellával megértettem Edward reakcióját de…. akkor is hogy lehet ilyen bolond? Véget vet az életének egy… egy ember miatt? Fáradtan rogytam le az ágyamra és a kezembe temettem az arcom. Nem fogja feladni. Ha ő egyszer valamit eltervez akkor senki és semmi nem tudja megállítani. Egy lemondó sóhajjal terültem el az ágyamon. Bárcsak én is gondolat olvasó lennék akkor tudnám hogy mire készül most Edward. Próbáltam elterelni a gondolataimat de nem sikerült. Nem menthetem meg. Magát kell megmentenie. Persze ha tudja még. Bella volt a mindene és most őt is elvesztette. Felálltam az ágyról és kimentem az erkélyre önfeledtem néztem a csodás Olaszországi tájat. Néhány pirosba öltözött ember éppen a főtérre tartott ahol Szent Márkus napját ünnepelték. Mindig is megmosolyogtam ezt az ünnepet hiszen azért volt mert állítólag Szent Márkus aki maga is vámpír volt ő kiűzött minket Volterából. Persze ezt is csak azért híresztelte hogy ne hogy fény derüljön a titokra aminek ő is része volt. Innen pont látni az óratornyot ami a főtéren van. Rákönyököltem a párkányra és elmerültem a gondolataimban. Percekig csak némán néztem a tájat míg a torony harangjai fel nem ébresztettek az ábrándozásomból. Egy lemondó sóhajjal vissza könyököltem és mélyet szippantottam a friss levegőből. Amire nem volt szükségem még is jól esett. Hirtelen rossz érzés fogott el mintha történne valami de azt nem tudom megmondani hogy mi. Biztos csak Edward és a hülyesége miatt van. Elhessegettem a rossz érzéseket és inkább a jó dolgokra koncentráltam. Mint például a kö… Nem tudtam befejezni a gondolat menetemet mert hangos lépteket hallottam, amik felkeltették a kíváncsiságomat. Ahogy kiléptem az ajtón egy ismerős illat szállt felém.
- Ne! Ne! Csak ezt ne! – suttogtam magam elég miközben a nagyterem felé sétáltam. Ahogy egyre csak közeledtem a szag egyre erősebb lett. Én pedig egyre jobban kezdtem pánikba esni. Mikor elértem a nagyterem felé vezető folyosót megláttam Beth-et. Aki szomorú tekintettel nézett rám. Azonnal oda szaladtam hozzá.
- Beth mond hogy nem! Mond hogy nincsenek itt! Kérlek!
- Sajnálom Sarah de nem hazudok neked. Félix, Demetri és Jane most hozták őket.
- De hát mi történt? – kérdeztem pánikolva
- Edward megmutatta magát a napfényben. – nyögte ki végül Beth
- Hogy micsoda? – kérdeztem elképedve
- Így akarta elérni hogy a Volturi megölje ami lehet hogy most be is teljesül.
- De én ezt nem értem miért van itt Alice? És Bella? Azt hittem hogy ő meghalt.
- Edward is azt hitte de nem. Csak Rosalie félre értett néhány dolgot. De lehet hogy ez a dolog még rosszra is fordulhat
- Ezt nem hiszem el. – sziszegtem dühösen. Ha Bella miatt meghal Alice és Edward saját kezűleg fogom megnyúzni. Dühösen léptem be a nagyterembe ahol mindenki meglepetten nézett rám. Kivéve az apám. Boldog mosollyal lépkedett közelebb felém.
- Sarah! Örülök hogy csatlakozol hozzánk. – üdvözölt mézes mázosan majd intett a kezével a trón melletti helyem felé. Lassan indultam el. Alice mind végig engem nézett és láttam rajta hogy nagyon nehezen türtőzteti magát. Legszívesebben már rég a nyakamba ugrott volna. Mikor odaértem a helyemre vettem egy mély lélegzetet és megfordultam hogy szembe nézek a volt családom két tagjával és egy emberrel akinek hála most lehet hogy mind annyian meghalnak. Amikor Edward szemébe néztem csak szomorúságot láttam de volt benne egy kis vidámság is annak köszönhetően hogy vissza kapta élete szerelmét. Alice is szomorú volt de ő neki még így is ragyogtak a szemei annak fényében hogy engem újra láthat. Bella zavarodottan nézett rám. Szemében csak félelmet láttam. Aro rám emelte tekintetét majd elmosolyodott próbáltam viszonozni de elég rosszul sikerülhetett. Félix közelebb lépett hozzám átakart karolni de én kitértem előle és inkább figyeltem az eseményeket. Egy lemondó sóhaj után ő is inkább előre nézett. Aro megszólalt ünnepélyes hangján:
- Most hogy már így összegyűltünk itt. Mi lenne ha egy kicsit elbeszélgetnénk? – nézett sokatmondóan Edwardra. – Ifjú Cullen nyújtsd ide a kezed kérlek! – mosolygott rá Aro. Edward nem tétovázott azonnal oda nyújtotta neki a kezét. Aro lehunyta a szemét és úgy élvezte ki Edward minden egyes gondolatát. Az arcáról a mosoly még akkor sem fagyott le amikor elengedte a kezét. Majd így szólt:
- Mire nem képes a szerelem?! Nem igaz lányom?- emelte rám a tekintetét az apám de én csak mereven néztem a szemébe. Aro csak mosolygott tovább és visszafordult feléjük.
- Milyen érdekes. Azt már tudjuk hogy Edward képessége hat az ifjú hölgyre. De nem úgy mint általában. Hogy is gondolta Edward? Ó igen már tudom. Olyan tiszták a gondolatai mint még senkié. Szeretném én is megtapasztalni!– majd kinyújtotta a kezét Bella felé aki felnézett Edwardra. Ő csak bólintott. Bizonytalan léptekkel Aro elé állt és oda nyújtotta neki a kezét. Mindenki kíváncsi tekintettel nézett a párosukra kivéve Félix és Edward akik merően nézték egymást gyűlölködve. Edward arckifejezéséből arra következtettem hogy éppen valamelyik együtt töltött pillanatunkat vetíti le neki Félix. Oda léptem mellé és merően a szemébe néztem.
- Elég! –rivalltam rá suttogva még is élesen. Félix sóhajtott majd közelebb lépett Aroékhoz. Én pedig kinyitottam a pajzsom és gondolatban szóltam Edwardhoz: „Sajnálom”. Ő csak egy fájdalmas pillantást vetett rám majd rögtön vissza fordult Bellához. Aro elengedte a kezét és hátra lépett egyet.
- Érdekes!- hangzott a halk határozott válasz- Viszont ha a gondolatolvasásra így reagál akkor vajon más képességekre hogyan?- mosolygott Bellára Aro. – Jane… - nézett mézes mázosan a kis dögre, aki csak elmosolyodott és Bellára emelte az ádáz tekintetét. Tudtam hogy hatni fog rá nincs olyan élőlény a földön akire ne hatna Jane könyörtelen képessége. Kivéve én. Mielőtt bármi történhetett volna Edward Bella előtt termett és ő nézett farkas szemet Janenel. Ezt nem engedhetem! Majd gondolkozás nélkül kiterjesztettem a pajzsomat Edwardra, Bellára és Alicere. Mikor Edward rájött hogy mi történik azonnal rám emelte a tekintetét. Jane tovább próbálkozott sikertelenül. Míg végül idegesen rám nem kiáltott.
- Fejezd be azonnal!- rivallt rám dühösen, mire én csak elmosolyodtam. Egy hangos morgás után rám vetette magát.