Vámpír szerelem 26. fejezet

Sziasztok!

Bocsi hogy így eltűntem, de ez a hetem elég zsúfolt volt, és nem volt időm megírni a fejit. Most viszont itt van, és remélem teszik is. Még nem tudom mikor lesz friss, mert március elejéig elég mozgalmas lesz az életem. Viszont sietek, és ahogy tudom megírom a következő fejezetet. Majd értesítelek titeket, hogy mikor lesz még friss. Addig is itt a 26. feji. Jó olvasást! :)
Puszi

Niky

26. fejezet

Félix undorodó tekintettel nézett rám. Majd ledobta a köpenyét az ágyra, és közelebb jött hozzám. Én nem mozdultam, csak az erkélyen állva vártam mi következik. Percekig csak némán állt előttem. A kínos csönd egyre nagyobb lett, míg meg nem szólalt végre.
- Hát ezt nem gondoltam volna. Bárki másról eltudnám képzelni, hogy megcsal. De rólad….. rólad mindig azt hittem hogy te vagy a legszebb, legokosabb, leghűségesebb, leg…..De ezek szerint tévedtem. – nézett rám dühösen. Én csak megvontam a vállam
- Sajnálom, de elragadtak az érzelmek. Egyszer megtörtént ennyi. Semmi több. – persze tudtam hogy ez nem így van. Nagyon is tisztában vagyok a helyzet súlyosságával, de nem adom meg Félix-nek azt az örömet, hogy bizonytalannak lásson. Még közelebb jött hozzám, míg csak két lépés választott el minket egymástól
- Tényleg azt hiszed hogy ennyi? Hogy ilyen egyszerűen túl teszem magam mindenen, és majd élünk tovább mint eddig? – húzódott gúnyos mosolyra a szája. Nyeltem egy nagyot, majd összeszedtem magam.
- Tudom hogy nem, de nem félek tőled Félix. Tudom mit tettél régen, és hidd el én sem felejtek egy könnyen. Azt hiszed már lehet bármi is olyan mint régen? Mert ha igen, akkor nagyon tévedsz. Ha arról álmodsz, hogy majd megbocsátok, és elfelejtem hogy mi történt azzal a sok nővel, akkor rossz helyen kopogtatsz. – mondtam határozottan, és már belülről sem remegtem. Félix mosolygott.
- Nem kérem, hogy felejtsd el. Mert nem akarom hogy elfelejtsd. Azt akarom, hogy emlékezz rá, és amikor rám nézel félj tőlem. Talán akkor tanulsz egy kis tiszteletet irántam, és az apád iránt. – mondta gúnyos mosollyal az ajkán.
- Nem félek tőled! – ismételtem meg magam
- Majd fogsz. – jelentette ki, majd kifelé vette az irányt
- Elválok tőled Félix! – suttogtam, ő pedig megfordult, és hideg tekintettel nézett rám
- Kimondta, hogy én elfogok válni tőled?
- Nem érdekel, hogy mit csinálsz, vagy hogy kivel. Én csak egy valamit akarok. Megszabadulni tőled, és soha többet nem akarok a közeledbe menni. – jelentettem ki, majd tettem pár lépést felé.
- Hát ha ez az álmod akkor ki kell, hogy ábrándítsalak.
- Ezt meg, hogy érted? Nem muszáj aláírnod a papírokat. Elintézem én nélküled is. Nagyon jól tudok aláírást hamísítani. – Félix fölnevetett
- Ebben nem kételkedek, de…. nem fogsz elválni tőlem.
- És még is miért nem? – tettem csípőre a kezem
- Mert akkor félő, hogy a kis Edwardnak valami baja fog esni. – vigyorgott gonoszul
- Ezt nem teheted! – suttogtam
- Nagyon jóba vagyok Aroval, és Jane-el. Szóval… de megtehetem, és ha rákényszerítesz meg is fogom.
- Csak hogy az én erőmről megfeledkeztél. – mondtam élesen
- Nem. Nem feledkeztem meg. Aro azt mondta ha még egyszer használod a képességed az engedélye nélkül, akkor nagyon nagy bajok lesznek. És különben is….. – vonta meg a vállát – Mi sokkal, de sokkal többen vagyunk. – mosolygott, majd kiment a szobából.


Dühösen trappoltam le az előcsarnokba, ahol az apám éppen Jane-el beszélgetett.
- Miért csináltad? – álltam meg előtte karba tett kézzel, és villámló tekintettel meredtem rá. Aro csak mosolygott, majd intett Jane-ek, hogy menyjen ki. A kis lány meghajolt, majd rám villantotta ádáz mosolyát, és kilibbent a teremből.
- Mit miért csináltam? Nem értelek Sarah.- ült le a trónjára, közben végig csak mosolygott
- Pontosan tudod, hogy miről beszélek. Miért tetted? – ismételtem meg a kérdést. Ő csak mosolyogva megrázta a fejét
- Még is mire számítottál. Lefekszel Edwarddal, és még ki se derül? Ej…ej Sarah…. Azt hittem okosabb vagy.
- Ezek szerint nem. De nem derült volna ki, ha te békén hagysz, és hagyod had csináljam azt amit szeretnék. Semmi közöd hozzám, és Edwardhoz!
- Nagyon tévedsz. Van közöm hozzá. A lányom vagy, és van egy férjed aki……
- Aki nőket erőszakolt meg. Igen, tudom vele kéne foglalkoznom, és az apámmal aki tudott róla még sem szólt egy árva szót sem. Ha elmondtad volna, hogy milyen….. ember volt, akkor most nem lennék a felesége, és nem tudna zsarolna. De neked köszönhetően, ez nem így van. – csattantam föl
- Az már a múlt. Már nem olyan mint ember korában. – mosolygott tovább, de a szemén egy pillanatig látható volt a düh
- Honnan tudhatnám, hogy megváltozott? És miért hinnék neked? Az utóbbi időben csak hazudsz nekem. – néztem merőn rá
- Csak azért hazudtam, mert téged akartalak megóvni. – vonta meg a vállát
- Áá igen? Ha legközelebb megakarsz védeni, akkor ne szaladj Félix-hez árulkodni. Lehet, hogy te vagy az apám, de nincs jogod beleszólni az életembe. – jelentettem ki, majd kifelé kezdtem menni. Ám Aro előttem termett, és megragadta a nyakam, majd a falhoz vágott. Kicsit szédelegve, de feltápászkodtam. Aro már ott állt előttem, és dühösen nézett rám
- Már megmondtam Sarah. Ha még egyszer nem engedelmeskedsz, vagy olyat teszel ami nekem nem tetszik, akkor nagyon megjárod! És ez még semmi nem volt ahhoz képest amit kapnod kellett volna ezért. – suttogta, majd megragadta az állam- Megértettük egymást? – percekig csak néztem a hideg tekintetbe, majd bólintottam
- Meg. – suttogtam
- Akkor jó. – mosolygott, majd elengedte az állam. Kényszeríttettem magam, hogy meghajoljak, majd kimentem a nagy teremből. Jane a falnak támaszkodva várta, hogy vége legyen a műsornak. Mosolyogva nézett rám, majd ellökte magát a faltól, és közelebb jött hozzám
- Na mi az? Csak nem leszidott apuci? – nézett rám ártatlanul, de gonosz tekinetettel
- Ha jót akarsz magadnak, békén hagysz! – jelentettem ki, majd elmentem mellette és felfelé vettem az irányt
- Nem is meséled el milyen volt Félix-el beszélni? – jött a sértődött kérdés, megtorpantam és szembe fordultam a kis némberrel
- Semmi közöd hozzá, hogy mi történt. Vagy ennyire érdekel, hogy mi lesz a sorsom. Csak nem aggódtál? – néztem rá mosolyogva, mire ő dühös tekintettel méregetett
- A legkevésbé sem. Csak szeretném tudni, hogy mikor szabadulok végre meg tőled. – vonta meg a vállát
- Hát akkor még várnod kell, mert sajnos nem tudok elmenni, és egy ideig még nem is fogok ha jól sejtem. – jelentettem ki, majd felrohantam a lépcsőn, és a vendég szoba felé vettem az irányt. Mikor megláttam, hogy nyitva van az ajtó, és halk beszélgetés szűrődik ki bentről. Mint egy kukkolló benéztem az ajtón, és néztem az eseményeket. Edward és Bella az ágyon ülve, egymás kezét fogva beszélgettek. Edward nem vett észre.
- Mikor megyünk el innen? – suttogta Bella
- Holnap reggel szerelmem. – mondta Edward, majd végig simított Bella arcán. Láttam a szemében a bűntudatot, és tudtam hogy ez soha nem fog eltűnni, lehet hogy elhalványul, de teljesen soha nem fog elmúlni.
- Biztos, hogy békén fognak minket hagyni? – nézett Edwardra.
- Abban biztos vagyok, hogy holnap innen haza megyünk. – mondta, majd rámosolygott. Bella azonban megrázta a fejét.
- És utána?
- Hát nagyon remélem, hogy békén hagynak, de abban biztos vagyok, hogy lefogják ellenőrizni hogy átváltoztál-e. Ezt pedig mostanában nem kéne megtenniük.
- Szóval annak ellenére sem akarsz átváltoztatni, hogy ezt a feltételt adták, vagy különben nem engednek el? – háborodott fel Bella
- Mi lenne ha ezt nem most beszélnénk meg? Ha haza mentünk mindent megbeszélünk, de most nincs itt az ideje. – mosolygott Edward, mire Bella szívverése felgyorsult
- Megígéred? – nézett rá esdeklő szemekkel
- Meg. – suttogta Edward, majd két kezébe fogta Bella arcát, és megcsókolta. Azt hittem szívrohamot kap olyan gyorsan kezdett verni a szíve, de végül ez nem történt meg. Mielőtt megláthattak volna gyorsan elfordultam, és a szobámba mentem. Alice az ágyamon ülve várt rám. A helyzethez képest vidám arcot vágott, és csak mosolygott. Mi a fenének örül ennyire?
- Már vártalak. – jelentette ki, majd szorosan megölelt
- Igen? És miért? – vontam föl a szemöldököm
- Történt pár dolog amiről beszélnünk kéne, nem gondolod? – nézett rám csillogó szemekkel
- Ez igaz, de pontosan mire gondolsz. – Alice sóhajtott
- Tudod erdő, vadászat, Edward….
- Óóóóóó hogy arról….. arról nincs mit mondanom. – mondtam zavartan. – Mond hogy nem láttad pontosan, hogy mi történt.
- Nyugi, tudom mikor kell elfordulni. – mosolygott, majd megfogta a kezem
- Akkor jó. – fújtam ki, nyugodtan a levegőt- De még is mit akarsz tudni? Mindent tudsz nem?
- Majd nem mindent. Például azt nem tudom, hogy miért csináltátok.
- Igazából…… fogalmam sincs. – ráztam meg a fejem
- Azért valami fogalmad csak van. Félre ne érts! Én nem ítélkezek, csak tudni szeretném az okát. – mosolygott bíztatón
- Én elmondanám, csak hogy nem tudom. Egyszerűen elragadtak minket az érzelmek, és ennyi. – vontam meg a vállam
- Edward is ezt mondta. – suttogta
- Akkor meg minek kérdezted? – értetlenkedtem
- Csak szerettem volna tudni, hogy mi van ezzel a dologgal……
- Milyen dologgal?
- Hát…. Veletek, hogy mi van köztetek. És hogy lesz- e még folytatása, vagy ez csak egy pillanatnyi elme zavar volt? – vonta meg a vállát
- Nem Alice! Nem lesz a folytatása, és igen. Ez csak egy pillanatnyi elme zavar volt. Semmi több. – ráztam meg a fejem, majd felkeltem, és karba tett kézzel háttal álltam meg Alice- nek.
- Akkor jó. De ha még sem akkor tudnod kell, hogy én melletted állok. Bármi is történik én veled vagyok, és szerintem mindenki más is a családból. – mosolyogva fordultam felé.
- Köszönöm Alice! Nálad jobb hugi nem is kell nekem. – öleltem magamhoz.
- Hát ennek örülök, de most mennem kell. Nem sokára indulunk, és még felhívom Carlislet is. – mondta, majd kifelé ment.
- Rendben. Akkor még beszélünk, és mond meg Carlislenak hogy puszilom őket.
- Meg lesz. – mosolygott Alice, majd kilibbent a szobából. Sóhajtottam, majd elfeküdtem a hatalmas ágyon. Tényleg fogalmam sincs, hogy miért tettem, és arról sincs hogy Edward miért tette. De megtörtént, és ez ellen nem tudok sajnos mit tenni. Már csak az a gond, hogy a másik kérdésre mi a választ. Mi van köztem, és Edward közt?