Hali!
Ha valaki e-mailt szeretne küldeni akkor erre a címre megteheti: nino77@citromail.hu
Viszont ha valakinek van msn-e, akkor ott is megtaláltok: nikol-niki@hotmail.com
Mára ennyi, megyek írom a kövi fejezetet :D
Puszi
Niky
2010. február 21., vasárnap
2010. február 20., szombat
Leghűségesebb olvasóm!
Sziasztok!
Már rég gondolkoztam ezen a dolgom, és most végre meg is csináltam. Mint láthatjátok nem írtok sokan hozzászólást. Néha valaki ír egy-egy szót, és ennyi. Többet nem is ír már semmi kritikát. Pedig jó lenne, mert tanulhatnék belőle, és nekem eléggé fontos hogy mások mit gondolnak a történetemről. Na de most nem is ez a lényeg. Van egy olvasó, aki mindig minden frissemhez ír hsz-t, ami nekem nagyon jól esik szóval még egyszer NAGYON KÖSZÖNÖM a hsz-okat. Ez az olvasó pedig Blacky hercegnő :D Nagyon- nagyon kedves lánynak tűnik, és ha lehet megismerném jobban is. :) És mivel mindig ír hsz-t, ezért megkapja tőlem a "Leghűségesebb olvasóm" díjját! :) Gratulálok neki!! Szóval még egyszer köszi Blacky! :) És ha ti is ilyen bugók lesztek mint ő, akkor ti is megkaphatjátok tőlem ezt a díjjat. :D
Puszi
Niky
Vámpír szerelem 26. fejezet
Sziasztok!
Bocsi hogy így eltűntem, de ez a hetem elég zsúfolt volt, és nem volt időm megírni a fejit. Most viszont itt van, és remélem teszik is. Még nem tudom mikor lesz friss, mert március elejéig elég mozgalmas lesz az életem. Viszont sietek, és ahogy tudom megírom a következő fejezetet. Majd értesítelek titeket, hogy mikor lesz még friss. Addig is itt a 26. feji. Jó olvasást! :)
Puszi
Niky
26. fejezet
Félix undorodó tekintettel nézett rám. Majd ledobta a köpenyét az ágyra, és közelebb jött hozzám. Én nem mozdultam, csak az erkélyen állva vártam mi következik. Percekig csak némán állt előttem. A kínos csönd egyre nagyobb lett, míg meg nem szólalt végre.
- Hát ezt nem gondoltam volna. Bárki másról eltudnám képzelni, hogy megcsal. De rólad….. rólad mindig azt hittem hogy te vagy a legszebb, legokosabb, leghűségesebb, leg…..De ezek szerint tévedtem. – nézett rám dühösen. Én csak megvontam a vállam
- Sajnálom, de elragadtak az érzelmek. Egyszer megtörtént ennyi. Semmi több. – persze tudtam hogy ez nem így van. Nagyon is tisztában vagyok a helyzet súlyosságával, de nem adom meg Félix-nek azt az örömet, hogy bizonytalannak lásson. Még közelebb jött hozzám, míg csak két lépés választott el minket egymástól
- Tényleg azt hiszed hogy ennyi? Hogy ilyen egyszerűen túl teszem magam mindenen, és majd élünk tovább mint eddig? – húzódott gúnyos mosolyra a szája. Nyeltem egy nagyot, majd összeszedtem magam.
- Tudom hogy nem, de nem félek tőled Félix. Tudom mit tettél régen, és hidd el én sem felejtek egy könnyen. Azt hiszed már lehet bármi is olyan mint régen? Mert ha igen, akkor nagyon tévedsz. Ha arról álmodsz, hogy majd megbocsátok, és elfelejtem hogy mi történt azzal a sok nővel, akkor rossz helyen kopogtatsz. – mondtam határozottan, és már belülről sem remegtem. Félix mosolygott.
- Nem kérem, hogy felejtsd el. Mert nem akarom hogy elfelejtsd. Azt akarom, hogy emlékezz rá, és amikor rám nézel félj tőlem. Talán akkor tanulsz egy kis tiszteletet irántam, és az apád iránt. – mondta gúnyos mosollyal az ajkán.
- Nem félek tőled! – ismételtem meg magam
- Majd fogsz. – jelentette ki, majd kifelé vette az irányt
- Elválok tőled Félix! – suttogtam, ő pedig megfordult, és hideg tekintettel nézett rám
- Kimondta, hogy én elfogok válni tőled?
- Nem érdekel, hogy mit csinálsz, vagy hogy kivel. Én csak egy valamit akarok. Megszabadulni tőled, és soha többet nem akarok a közeledbe menni. – jelentettem ki, majd tettem pár lépést felé.
- Hát ha ez az álmod akkor ki kell, hogy ábrándítsalak.
- Ezt meg, hogy érted? Nem muszáj aláírnod a papírokat. Elintézem én nélküled is. Nagyon jól tudok aláírást hamísítani. – Félix fölnevetett
- Ebben nem kételkedek, de…. nem fogsz elválni tőlem.
- És még is miért nem? – tettem csípőre a kezem
- Mert akkor félő, hogy a kis Edwardnak valami baja fog esni. – vigyorgott gonoszul
- Ezt nem teheted! – suttogtam
- Nagyon jóba vagyok Aroval, és Jane-el. Szóval… de megtehetem, és ha rákényszerítesz meg is fogom.
- Csak hogy az én erőmről megfeledkeztél. – mondtam élesen
- Nem. Nem feledkeztem meg. Aro azt mondta ha még egyszer használod a képességed az engedélye nélkül, akkor nagyon nagy bajok lesznek. És különben is….. – vonta meg a vállát – Mi sokkal, de sokkal többen vagyunk. – mosolygott, majd kiment a szobából.
Dühösen trappoltam le az előcsarnokba, ahol az apám éppen Jane-el beszélgetett.
- Miért csináltad? – álltam meg előtte karba tett kézzel, és villámló tekintettel meredtem rá. Aro csak mosolygott, majd intett Jane-ek, hogy menyjen ki. A kis lány meghajolt, majd rám villantotta ádáz mosolyát, és kilibbent a teremből.
- Mit miért csináltam? Nem értelek Sarah.- ült le a trónjára, közben végig csak mosolygott
- Pontosan tudod, hogy miről beszélek. Miért tetted? – ismételtem meg a kérdést. Ő csak mosolyogva megrázta a fejét
- Még is mire számítottál. Lefekszel Edwarddal, és még ki se derül? Ej…ej Sarah…. Azt hittem okosabb vagy.
- Ezek szerint nem. De nem derült volna ki, ha te békén hagysz, és hagyod had csináljam azt amit szeretnék. Semmi közöd hozzám, és Edwardhoz!
- Nagyon tévedsz. Van közöm hozzá. A lányom vagy, és van egy férjed aki……
- Aki nőket erőszakolt meg. Igen, tudom vele kéne foglalkoznom, és az apámmal aki tudott róla még sem szólt egy árva szót sem. Ha elmondtad volna, hogy milyen….. ember volt, akkor most nem lennék a felesége, és nem tudna zsarolna. De neked köszönhetően, ez nem így van. – csattantam föl
- Az már a múlt. Már nem olyan mint ember korában. – mosolygott tovább, de a szemén egy pillanatig látható volt a düh
- Honnan tudhatnám, hogy megváltozott? És miért hinnék neked? Az utóbbi időben csak hazudsz nekem. – néztem merőn rá
- Csak azért hazudtam, mert téged akartalak megóvni. – vonta meg a vállát
- Áá igen? Ha legközelebb megakarsz védeni, akkor ne szaladj Félix-hez árulkodni. Lehet, hogy te vagy az apám, de nincs jogod beleszólni az életembe. – jelentettem ki, majd kifelé kezdtem menni. Ám Aro előttem termett, és megragadta a nyakam, majd a falhoz vágott. Kicsit szédelegve, de feltápászkodtam. Aro már ott állt előttem, és dühösen nézett rám
- Már megmondtam Sarah. Ha még egyszer nem engedelmeskedsz, vagy olyat teszel ami nekem nem tetszik, akkor nagyon megjárod! És ez még semmi nem volt ahhoz képest amit kapnod kellett volna ezért. – suttogta, majd megragadta az állam- Megértettük egymást? – percekig csak néztem a hideg tekintetbe, majd bólintottam
- Meg. – suttogtam
- Akkor jó. – mosolygott, majd elengedte az állam. Kényszeríttettem magam, hogy meghajoljak, majd kimentem a nagy teremből. Jane a falnak támaszkodva várta, hogy vége legyen a műsornak. Mosolyogva nézett rám, majd ellökte magát a faltól, és közelebb jött hozzám
- Na mi az? Csak nem leszidott apuci? – nézett rám ártatlanul, de gonosz tekinetettel
- Ha jót akarsz magadnak, békén hagysz! – jelentettem ki, majd elmentem mellette és felfelé vettem az irányt
- Nem is meséled el milyen volt Félix-el beszélni? – jött a sértődött kérdés, megtorpantam és szembe fordultam a kis némberrel
- Semmi közöd hozzá, hogy mi történt. Vagy ennyire érdekel, hogy mi lesz a sorsom. Csak nem aggódtál? – néztem rá mosolyogva, mire ő dühös tekintettel méregetett
- A legkevésbé sem. Csak szeretném tudni, hogy mikor szabadulok végre meg tőled. – vonta meg a vállát
- Hát akkor még várnod kell, mert sajnos nem tudok elmenni, és egy ideig még nem is fogok ha jól sejtem. – jelentettem ki, majd felrohantam a lépcsőn, és a vendég szoba felé vettem az irányt. Mikor megláttam, hogy nyitva van az ajtó, és halk beszélgetés szűrődik ki bentről. Mint egy kukkolló benéztem az ajtón, és néztem az eseményeket. Edward és Bella az ágyon ülve, egymás kezét fogva beszélgettek. Edward nem vett észre.
- Mikor megyünk el innen? – suttogta Bella
- Holnap reggel szerelmem. – mondta Edward, majd végig simított Bella arcán. Láttam a szemében a bűntudatot, és tudtam hogy ez soha nem fog eltűnni, lehet hogy elhalványul, de teljesen soha nem fog elmúlni.
- Biztos, hogy békén fognak minket hagyni? – nézett Edwardra.
- Abban biztos vagyok, hogy holnap innen haza megyünk. – mondta, majd rámosolygott. Bella azonban megrázta a fejét.
- És utána?
- Hát nagyon remélem, hogy békén hagynak, de abban biztos vagyok, hogy lefogják ellenőrizni hogy átváltoztál-e. Ezt pedig mostanában nem kéne megtenniük.
- Szóval annak ellenére sem akarsz átváltoztatni, hogy ezt a feltételt adták, vagy különben nem engednek el? – háborodott fel Bella
- Mi lenne ha ezt nem most beszélnénk meg? Ha haza mentünk mindent megbeszélünk, de most nincs itt az ideje. – mosolygott Edward, mire Bella szívverése felgyorsult
- Megígéred? – nézett rá esdeklő szemekkel
- Meg. – suttogta Edward, majd két kezébe fogta Bella arcát, és megcsókolta. Azt hittem szívrohamot kap olyan gyorsan kezdett verni a szíve, de végül ez nem történt meg. Mielőtt megláthattak volna gyorsan elfordultam, és a szobámba mentem. Alice az ágyamon ülve várt rám. A helyzethez képest vidám arcot vágott, és csak mosolygott. Mi a fenének örül ennyire?
- Már vártalak. – jelentette ki, majd szorosan megölelt
- Igen? És miért? – vontam föl a szemöldököm
- Történt pár dolog amiről beszélnünk kéne, nem gondolod? – nézett rám csillogó szemekkel
- Ez igaz, de pontosan mire gondolsz. – Alice sóhajtott
- Tudod erdő, vadászat, Edward….
- Óóóóóó hogy arról….. arról nincs mit mondanom. – mondtam zavartan. – Mond hogy nem láttad pontosan, hogy mi történt.
- Nyugi, tudom mikor kell elfordulni. – mosolygott, majd megfogta a kezem
- Akkor jó. – fújtam ki, nyugodtan a levegőt- De még is mit akarsz tudni? Mindent tudsz nem?
- Majd nem mindent. Például azt nem tudom, hogy miért csináltátok.
- Igazából…… fogalmam sincs. – ráztam meg a fejem
- Azért valami fogalmad csak van. Félre ne érts! Én nem ítélkezek, csak tudni szeretném az okát. – mosolygott bíztatón
- Én elmondanám, csak hogy nem tudom. Egyszerűen elragadtak minket az érzelmek, és ennyi. – vontam meg a vállam
- Edward is ezt mondta. – suttogta
- Akkor meg minek kérdezted? – értetlenkedtem
- Csak szerettem volna tudni, hogy mi van ezzel a dologgal……
- Milyen dologgal?
- Hát…. Veletek, hogy mi van köztetek. És hogy lesz- e még folytatása, vagy ez csak egy pillanatnyi elme zavar volt? – vonta meg a vállát
- Nem Alice! Nem lesz a folytatása, és igen. Ez csak egy pillanatnyi elme zavar volt. Semmi több. – ráztam meg a fejem, majd felkeltem, és karba tett kézzel háttal álltam meg Alice- nek.
- Akkor jó. De ha még sem akkor tudnod kell, hogy én melletted állok. Bármi is történik én veled vagyok, és szerintem mindenki más is a családból. – mosolyogva fordultam felé.
- Köszönöm Alice! Nálad jobb hugi nem is kell nekem. – öleltem magamhoz.
- Hát ennek örülök, de most mennem kell. Nem sokára indulunk, és még felhívom Carlislet is. – mondta, majd kifelé ment.
- Rendben. Akkor még beszélünk, és mond meg Carlislenak hogy puszilom őket.
- Meg lesz. – mosolygott Alice, majd kilibbent a szobából. Sóhajtottam, majd elfeküdtem a hatalmas ágyon. Tényleg fogalmam sincs, hogy miért tettem, és arról sincs hogy Edward miért tette. De megtörtént, és ez ellen nem tudok sajnos mit tenni. Már csak az a gond, hogy a másik kérdésre mi a választ. Mi van köztem, és Edward közt?
Bocsi hogy így eltűntem, de ez a hetem elég zsúfolt volt, és nem volt időm megírni a fejit. Most viszont itt van, és remélem teszik is. Még nem tudom mikor lesz friss, mert március elejéig elég mozgalmas lesz az életem. Viszont sietek, és ahogy tudom megírom a következő fejezetet. Majd értesítelek titeket, hogy mikor lesz még friss. Addig is itt a 26. feji. Jó olvasást! :)
Puszi
Niky
26. fejezet
Félix undorodó tekintettel nézett rám. Majd ledobta a köpenyét az ágyra, és közelebb jött hozzám. Én nem mozdultam, csak az erkélyen állva vártam mi következik. Percekig csak némán állt előttem. A kínos csönd egyre nagyobb lett, míg meg nem szólalt végre.
- Hát ezt nem gondoltam volna. Bárki másról eltudnám képzelni, hogy megcsal. De rólad….. rólad mindig azt hittem hogy te vagy a legszebb, legokosabb, leghűségesebb, leg…..De ezek szerint tévedtem. – nézett rám dühösen. Én csak megvontam a vállam
- Sajnálom, de elragadtak az érzelmek. Egyszer megtörtént ennyi. Semmi több. – persze tudtam hogy ez nem így van. Nagyon is tisztában vagyok a helyzet súlyosságával, de nem adom meg Félix-nek azt az örömet, hogy bizonytalannak lásson. Még közelebb jött hozzám, míg csak két lépés választott el minket egymástól
- Tényleg azt hiszed hogy ennyi? Hogy ilyen egyszerűen túl teszem magam mindenen, és majd élünk tovább mint eddig? – húzódott gúnyos mosolyra a szája. Nyeltem egy nagyot, majd összeszedtem magam.
- Tudom hogy nem, de nem félek tőled Félix. Tudom mit tettél régen, és hidd el én sem felejtek egy könnyen. Azt hiszed már lehet bármi is olyan mint régen? Mert ha igen, akkor nagyon tévedsz. Ha arról álmodsz, hogy majd megbocsátok, és elfelejtem hogy mi történt azzal a sok nővel, akkor rossz helyen kopogtatsz. – mondtam határozottan, és már belülről sem remegtem. Félix mosolygott.
- Nem kérem, hogy felejtsd el. Mert nem akarom hogy elfelejtsd. Azt akarom, hogy emlékezz rá, és amikor rám nézel félj tőlem. Talán akkor tanulsz egy kis tiszteletet irántam, és az apád iránt. – mondta gúnyos mosollyal az ajkán.
- Nem félek tőled! – ismételtem meg magam
- Majd fogsz. – jelentette ki, majd kifelé vette az irányt
- Elválok tőled Félix! – suttogtam, ő pedig megfordult, és hideg tekintettel nézett rám
- Kimondta, hogy én elfogok válni tőled?
- Nem érdekel, hogy mit csinálsz, vagy hogy kivel. Én csak egy valamit akarok. Megszabadulni tőled, és soha többet nem akarok a közeledbe menni. – jelentettem ki, majd tettem pár lépést felé.
- Hát ha ez az álmod akkor ki kell, hogy ábrándítsalak.
- Ezt meg, hogy érted? Nem muszáj aláírnod a papírokat. Elintézem én nélküled is. Nagyon jól tudok aláírást hamísítani. – Félix fölnevetett
- Ebben nem kételkedek, de…. nem fogsz elválni tőlem.
- És még is miért nem? – tettem csípőre a kezem
- Mert akkor félő, hogy a kis Edwardnak valami baja fog esni. – vigyorgott gonoszul
- Ezt nem teheted! – suttogtam
- Nagyon jóba vagyok Aroval, és Jane-el. Szóval… de megtehetem, és ha rákényszerítesz meg is fogom.
- Csak hogy az én erőmről megfeledkeztél. – mondtam élesen
- Nem. Nem feledkeztem meg. Aro azt mondta ha még egyszer használod a képességed az engedélye nélkül, akkor nagyon nagy bajok lesznek. És különben is….. – vonta meg a vállát – Mi sokkal, de sokkal többen vagyunk. – mosolygott, majd kiment a szobából.
Dühösen trappoltam le az előcsarnokba, ahol az apám éppen Jane-el beszélgetett.
- Miért csináltad? – álltam meg előtte karba tett kézzel, és villámló tekintettel meredtem rá. Aro csak mosolygott, majd intett Jane-ek, hogy menyjen ki. A kis lány meghajolt, majd rám villantotta ádáz mosolyát, és kilibbent a teremből.
- Mit miért csináltam? Nem értelek Sarah.- ült le a trónjára, közben végig csak mosolygott
- Pontosan tudod, hogy miről beszélek. Miért tetted? – ismételtem meg a kérdést. Ő csak mosolyogva megrázta a fejét
- Még is mire számítottál. Lefekszel Edwarddal, és még ki se derül? Ej…ej Sarah…. Azt hittem okosabb vagy.
- Ezek szerint nem. De nem derült volna ki, ha te békén hagysz, és hagyod had csináljam azt amit szeretnék. Semmi közöd hozzám, és Edwardhoz!
- Nagyon tévedsz. Van közöm hozzá. A lányom vagy, és van egy férjed aki……
- Aki nőket erőszakolt meg. Igen, tudom vele kéne foglalkoznom, és az apámmal aki tudott róla még sem szólt egy árva szót sem. Ha elmondtad volna, hogy milyen….. ember volt, akkor most nem lennék a felesége, és nem tudna zsarolna. De neked köszönhetően, ez nem így van. – csattantam föl
- Az már a múlt. Már nem olyan mint ember korában. – mosolygott tovább, de a szemén egy pillanatig látható volt a düh
- Honnan tudhatnám, hogy megváltozott? És miért hinnék neked? Az utóbbi időben csak hazudsz nekem. – néztem merőn rá
- Csak azért hazudtam, mert téged akartalak megóvni. – vonta meg a vállát
- Áá igen? Ha legközelebb megakarsz védeni, akkor ne szaladj Félix-hez árulkodni. Lehet, hogy te vagy az apám, de nincs jogod beleszólni az életembe. – jelentettem ki, majd kifelé kezdtem menni. Ám Aro előttem termett, és megragadta a nyakam, majd a falhoz vágott. Kicsit szédelegve, de feltápászkodtam. Aro már ott állt előttem, és dühösen nézett rám
- Már megmondtam Sarah. Ha még egyszer nem engedelmeskedsz, vagy olyat teszel ami nekem nem tetszik, akkor nagyon megjárod! És ez még semmi nem volt ahhoz képest amit kapnod kellett volna ezért. – suttogta, majd megragadta az állam- Megértettük egymást? – percekig csak néztem a hideg tekintetbe, majd bólintottam
- Meg. – suttogtam
- Akkor jó. – mosolygott, majd elengedte az állam. Kényszeríttettem magam, hogy meghajoljak, majd kimentem a nagy teremből. Jane a falnak támaszkodva várta, hogy vége legyen a műsornak. Mosolyogva nézett rám, majd ellökte magát a faltól, és közelebb jött hozzám
- Na mi az? Csak nem leszidott apuci? – nézett rám ártatlanul, de gonosz tekinetettel
- Ha jót akarsz magadnak, békén hagysz! – jelentettem ki, majd elmentem mellette és felfelé vettem az irányt
- Nem is meséled el milyen volt Félix-el beszélni? – jött a sértődött kérdés, megtorpantam és szembe fordultam a kis némberrel
- Semmi közöd hozzá, hogy mi történt. Vagy ennyire érdekel, hogy mi lesz a sorsom. Csak nem aggódtál? – néztem rá mosolyogva, mire ő dühös tekintettel méregetett
- A legkevésbé sem. Csak szeretném tudni, hogy mikor szabadulok végre meg tőled. – vonta meg a vállát
- Hát akkor még várnod kell, mert sajnos nem tudok elmenni, és egy ideig még nem is fogok ha jól sejtem. – jelentettem ki, majd felrohantam a lépcsőn, és a vendég szoba felé vettem az irányt. Mikor megláttam, hogy nyitva van az ajtó, és halk beszélgetés szűrődik ki bentről. Mint egy kukkolló benéztem az ajtón, és néztem az eseményeket. Edward és Bella az ágyon ülve, egymás kezét fogva beszélgettek. Edward nem vett észre.
- Mikor megyünk el innen? – suttogta Bella
- Holnap reggel szerelmem. – mondta Edward, majd végig simított Bella arcán. Láttam a szemében a bűntudatot, és tudtam hogy ez soha nem fog eltűnni, lehet hogy elhalványul, de teljesen soha nem fog elmúlni.
- Biztos, hogy békén fognak minket hagyni? – nézett Edwardra.
- Abban biztos vagyok, hogy holnap innen haza megyünk. – mondta, majd rámosolygott. Bella azonban megrázta a fejét.
- És utána?
- Hát nagyon remélem, hogy békén hagynak, de abban biztos vagyok, hogy lefogják ellenőrizni hogy átváltoztál-e. Ezt pedig mostanában nem kéne megtenniük.
- Szóval annak ellenére sem akarsz átváltoztatni, hogy ezt a feltételt adták, vagy különben nem engednek el? – háborodott fel Bella
- Mi lenne ha ezt nem most beszélnénk meg? Ha haza mentünk mindent megbeszélünk, de most nincs itt az ideje. – mosolygott Edward, mire Bella szívverése felgyorsult
- Megígéred? – nézett rá esdeklő szemekkel
- Meg. – suttogta Edward, majd két kezébe fogta Bella arcát, és megcsókolta. Azt hittem szívrohamot kap olyan gyorsan kezdett verni a szíve, de végül ez nem történt meg. Mielőtt megláthattak volna gyorsan elfordultam, és a szobámba mentem. Alice az ágyamon ülve várt rám. A helyzethez képest vidám arcot vágott, és csak mosolygott. Mi a fenének örül ennyire?
- Már vártalak. – jelentette ki, majd szorosan megölelt
- Igen? És miért? – vontam föl a szemöldököm
- Történt pár dolog amiről beszélnünk kéne, nem gondolod? – nézett rám csillogó szemekkel
- Ez igaz, de pontosan mire gondolsz. – Alice sóhajtott
- Tudod erdő, vadászat, Edward….
- Óóóóóó hogy arról….. arról nincs mit mondanom. – mondtam zavartan. – Mond hogy nem láttad pontosan, hogy mi történt.
- Nyugi, tudom mikor kell elfordulni. – mosolygott, majd megfogta a kezem
- Akkor jó. – fújtam ki, nyugodtan a levegőt- De még is mit akarsz tudni? Mindent tudsz nem?
- Majd nem mindent. Például azt nem tudom, hogy miért csináltátok.
- Igazából…… fogalmam sincs. – ráztam meg a fejem
- Azért valami fogalmad csak van. Félre ne érts! Én nem ítélkezek, csak tudni szeretném az okát. – mosolygott bíztatón
- Én elmondanám, csak hogy nem tudom. Egyszerűen elragadtak minket az érzelmek, és ennyi. – vontam meg a vállam
- Edward is ezt mondta. – suttogta
- Akkor meg minek kérdezted? – értetlenkedtem
- Csak szerettem volna tudni, hogy mi van ezzel a dologgal……
- Milyen dologgal?
- Hát…. Veletek, hogy mi van köztetek. És hogy lesz- e még folytatása, vagy ez csak egy pillanatnyi elme zavar volt? – vonta meg a vállát
- Nem Alice! Nem lesz a folytatása, és igen. Ez csak egy pillanatnyi elme zavar volt. Semmi több. – ráztam meg a fejem, majd felkeltem, és karba tett kézzel háttal álltam meg Alice- nek.
- Akkor jó. De ha még sem akkor tudnod kell, hogy én melletted állok. Bármi is történik én veled vagyok, és szerintem mindenki más is a családból. – mosolyogva fordultam felé.
- Köszönöm Alice! Nálad jobb hugi nem is kell nekem. – öleltem magamhoz.
- Hát ennek örülök, de most mennem kell. Nem sokára indulunk, és még felhívom Carlislet is. – mondta, majd kifelé ment.
- Rendben. Akkor még beszélünk, és mond meg Carlislenak hogy puszilom őket.
- Meg lesz. – mosolygott Alice, majd kilibbent a szobából. Sóhajtottam, majd elfeküdtem a hatalmas ágyon. Tényleg fogalmam sincs, hogy miért tettem, és arról sincs hogy Edward miért tette. De megtörtént, és ez ellen nem tudok sajnos mit tenni. Már csak az a gond, hogy a másik kérdésre mi a választ. Mi van köztem, és Edward közt?
2010. február 7., vasárnap
Vámpír szerelem 25. fejezet
25. fejezet
Hosszú órákon keresztül ültem a gardróbi székemen, és próbáltam összeszedni a gondolataimat. A lelki furdalás egyre nagyobb lett, és nem akart elmúlni. Akkora egy hülye vagyok! Még szerencse hogy Félix nem jött vissza. Valószínűleg valami nagyon fontos dolgot csinál apámnak. Nem baj. Addig se jön ide, és nem akar tőlem semmit. Legalábbis egyenlőre. Kopogtam a szobaajtón, de én nem figyeltem rá. Megint kopogtak. Vártam hátha feladja, de nem akart elmenni bárki is volt az ajtómban. Egy újabb kopogás után odamentem, és egy rántással kinyitottam.
- Mi a….- ahogy megláttam ki áll az ajtóban félbe hagytam a mondatot. Aro elmosolyodott.
- Bemehetek? – mutatott el mellettem. Elálltam az ajtóból, és engedtem hogy beljebb jöjjön. Percekig nézte a szobát, majd leült az ágyamra. Első dolgom lesz kidobni azt az ágyneműt ahogy elment. Becsuktam az ajtót, és háttal neki dőltem. Aro percekig kifürkészőn nézett rám. Mi a fenét akarhat? Azt hittem már mindent megbeszéltünk. Vagy inkább ő beszélt én csak hallgattam.
- Nem láttalak már jó ideje odalent. Így feljöttem, és megbizonyosodtam róla hogy…. minden rendben. – az utolsó szavakat elnyújtva mondta. Valószínűleg tud a veszekedésünkről Féix-el. De tudja hogy mi történt az erdőben köztem, és Edward közt? Nyeltem egy nagyot, majd válaszoltam.
- Igen. Minden rendben, csak egy kicsit egyedül akartam lenni. Ennyi az egész.- Aro gúnyosan fölnevetett
- Szóval egyedül akartál lenni?! Ez jó. Akkor elmagyaráznád hogy miért volt itt Edward a szobádban? – vonta föl a szemöldökét
- Rég találkoztunk, és…. Beszélgettünk egy kicsit. – vontam meg a vállam
- Elég sokat beszélgetetek. – tűnődött
- Ezt meg hogy érted? – vontam kérdőre. Nem volt nálam öt percnél többet Edward.
- Mind ketten vadászni mentetek ma, és….együtt vadásztatok. Vagy az erdőben nem beszélgetettek eleget? - Az igazat megvallva nem. Teljesen mást csináltunk, de lehet jobban jártunk volna ha csak beszélgetünk.
- Nem vadásztunk sokat együtt. Ő a hegyi oroszlánt szereti, de nekem nem volt kedvem olyan messzire elmenni. Így megelégedtem egy medvével. Ő viszont felment a hegyekbe. Csak pár percet beszélgettünk, majd elváltak az útjaink, és mindenki ment amerre akart. Ennyi. – Aro összehúzott szemmel méregetett. Miért kíváncsi ennyire hogy mit csináltam ma? Megkérdezzem, vagy jobban járok ha befogom a szám, és csöndben válaszolok a kérdésire? Ma már ennél úgy se lehet rosszabb, szóval most legyünk bátrak.
- Miért? Nem szabadna beszélgetnem Edwarddal?- szegeztem neki a kérdést, mire megmerevedett ültében, és dühösen nézett rám. Én kihúztam magam, és vártam a kiabálást de az nem érkezett meg. Eltökéltségemet látva Aro elmosolyodott.
- Persze hogy beszélhetsz Edwarddal. Nem akarok neked megtiltani semmit, csak azt amit muszáj. Megértem hogy hiányzott hiszen hosszú időt töltöttetek együtt. Azonban azt azért vedd figyelembe, hogy már van egy férjed. Vele kéne egy kicsit többet beszélgetned. – Na persze. Miről beszélgessek vele? Kérdezzem meg milyen volt emberként, vagy inkább azt hogy még most is olyan mocskos szemétláda mint emberkorában? Ennél tökéletesebb beszélgetést el se tudok képzelni. Na kössz, de nekem ez nem kell.
- Persze vele is töltök időt, de hamarosan elmennek, és addig szeretnék velük lenni annyit amennyit csak tudok.
- Főleg Edwarddal igaz?
- Nem! Nem Edwarddal! Alice-el, és… Bellát is szeretném jobban megismerni.- Minek kérdez ilyeneket?
- Sarah lenne még egy kérdésem amire szeretném ha őszintén válaszolnál.- bólintottam
- Persze. Kérdezz csak. – Aro elmosolyodott
- Szereted még Edwardot? – nyeltem egy nagyot és elfordítottam a fejem
- Miért kérdezed ezt? – suttogtam
- Csak kíváncsi vagyok. Azok után amit veled tett nem érdemli meg a szeretetedet. – Miért te talán igen? Sokkal több dolgot tett értem Edward, mint Aro egész életében. Az igaz hogy megbántott, és hazudott. De akkor is érzek még iránta valamit, de szerintem ez nem szerelem. Vagy csak még magamnak se merem bevallani az érzéseimet.
- Attól függ hogy kérdezed.- vontam meg a vállam- Mint testvért szeretem, de nem vagyok már belé szerelmes. – néztem rá, mire ő bólintott
- Szeretnél még valamit, vagy…..
- Add ide a kezed Sarah! – szakított félbe Aro
- Tessék? – néztem rá értetlenül
- Add. Ide. A. Kezed! – emelt ki minden egyes szót. Nem lenne jó ötlet már megint felmérgesíteni. Oda léptem elé, és odaadtam a kezem
- Most pedig engedd ki a pajzsod! – utasított. Ez nem jó ötlet, ha kiengedem a pajzsom akkor mindent látni fog. Rájön hogy mi történt velem, ez pedig nem lenne jó. Nagyon nem. Erőlködést színleltem, és reméltem hogy beveszi.
- Sajnálom, de ez most nekem nem megy! Túl sok minden történt ma, és ez legyengített. Később ta….
- Én ráérek, és addig itt maradok míg nem sikerül.
- Mi az nem hiszel nekem? Ezért akarsz a gondolataimba látni, mert nem hiszed el amit mondtam? – vontam kérdőre, mire ő csak mosolygott
- Csak szeretnék bele pillantani a lányom a gondolataimba. Ez olyan nagy baj? – Ez így önmagában nem lenne baj. De az igen, hogy a mai nap folyamán rengeteg dolgot megtudtam, és ezt nem kéne az apámnak megtudnia. Ugyanis ő is benne van a Félix-es dologban.
- Nem de hogy baj. Csak…. Nem értem miért ilyen sürgős? – néztem rá, de a kezemet nem akarta elengedni
- Most van hozzá kedvem, és időm- mosolygott úgy hogy kimutatta a szemfogait. Ha ember lettem volna most kirázott volna a hideg.
- Re..rendben. Akkor megpróbálom. – sóhajtottam, és kiengedtem a pajzsomat. Egyszer úgy is megtudja. Az pedig mindegy hogy most, vagy pedig két óra múlva. Aro lehunyta a szemét, és élvezte a gondolataimat. Néha ráncba szaladt a homloka, de pár pillanat múlva kisimult. Én is lehunytam a szemem, és vártam hogy végre vége legyen. De nem akart vége lenni. Mintha a gondolataim egy soha véget nem érő folyó lenne. A pajzsomat egyre nehezebb volt kívül tartani, mivel valaki a képességét használta rajtam nagyon hosszú ideig. Ezt bármely más napom kibírnám, de ma kimerültem, és nincs erőm mindent a kezemben tartani. Vámpír létemre úgy éreztem hogy mindjárt elájulok. Végül vége lett. Aro elengedte a kezem, mely erőtlenül rogyott a testen mellé. Pár pillanat múlva eléggé összeszedtem magam hogy kinyissam a szemem. Lassan kinyitottam, és találkozott a tekintetem Aro-éval. A szeméből nem tudtam kiolvasni semmit. Percekig bámult rám, míg végül el nem mosolyodott.
- Nem mondom… Megleptél. Pedig azt hittem engem már semmi nem tud meglepni, de ez nem így van. Te meg tudsz. Csak az a gond hogy nem jó értelemben. – sötétült el a tekintete. Pár pillanat múlva felállt az ágyamról, és az ajtó felé ment.
- Ennyi? – néztem rá
- Ó nem kedvesem. Ez még semmi nem volt. – mosolygott sötéten, majd kilibbent a szobámból. Csodás most már Aro mindent tud. Ha pedig ő tudja akkor mindenki tudja, és a mindenkibe Félix is beletartozik. Csak azt remélem hogy lesz annyi érzés benne, és nem árul el semmit Bellának. Mondjuk Edward nem engedi a közelébe, de ha ellenkezne akkor Jane megállítaná. De nem fogja megtenni. Aro egy szívtelen dög, de nem tesz olyat amiből neki még baja lehet. Szíve mélyén abban bízik hogyha Bella vámpír lesz, akkor neki fog dolgozni. Nagyon kíváncsi rá hogy mi lesz a képessége, ha már most nagyon érdekes az elméje. Édes istenem, mi lesz itt? Hamarosan beállít Félix, és már előre félek hogy mi lesz ha megtudja. Annyira nem vagyok berezelve tőle, de azért nem szeretném megtapasztalni milyen amikor igazán ideges. És szerintem most nagyon ideges lesz. Ha megtudja hogy tudom hogy mi ő már kiakad. Az pedig csak fokozza az ügy súlyosságát, hogy lefeküdtem Edwarddal. Ez így együtt, plusz még Félix, egyenlő egy hatalmas bombával, ami csak arra vár hogy végre lejárjon az idő és felrobbanhasson. Körülbelül ilyen lesz Félix-el ezek után beszélgetni. Vagy inkább nem is beszélgetni, hanem kiabálni. Mert hogy ezt normálisan nem tudjuk majd megbeszélni az biztos. Ezt pedig onnan tudom, hogyha ő csalt volna meg engem akkor én is nagyon pipa lennék, és azonnal kirúgnám. A különbség az hogy én most annak örülnék ha szakítanánk. ÖRÖKRE. Nagyon jó lenne ha ez történne, de amilyen szerencsém van nem így fog történni. Sóhajtottam egyet, és próbáltam lélekben felkészülni arra ami most fog jönni. Csak azt remélem hogy nem fog egy hamar ez bekövetkezni. Remélem elkellett mennie valahova, és csak késő este jön meg. A remény hal meg utoljára. Állítják az emberek, de én most ebben nem vagyok biztos. Kisétáltam az erkélyre, és próbáltam elterelni a gondolataimat. Kopogást hallottam, és egy kicsit megnyugodtam. Félix nem kopogna hanem betörne.
- Ne gyere be!- kiáltottam ki, de a vendégem csak azért is bejött. Ahogy megéreztem azt az undorító szagát, elmosolyodtam. Megfordultam, és szembe találtam magam a kis Jane-el.
- Megmondtam hogy ne gyere be! – mondtam neki ridegen, de valahogy mosolyogni volt kedvem. Kigondolta volna, hogy ma valami megtud majd mosolyogtatni.
- Hallottam ne aggódj! Nekem viszont nem kell az engedélyed hogy bejöhessek! – vonta meg a kis vállát
- Akkor meg minek kopogtál? – értetlenkedtem
- Engem illemre neveltek. – mondta sötéten, mire én felnevettem. Jane haragosan nézett rám, és tudtam hogy most halálra kínozna ha tudna. Ez azonban nem lehetséges. Abba hagytam a nevetést, és mosolyogva ránéztem
- Elnézést, ez nem volt illedelmes tőlem. De te ezt biztos jobban tudod hisz téged Caius a híres jól nevelt vámpír tanított – Jane vágott egy fintort. Komolyra fordította a szót
- Hallottam mi történt! – mosolygott sötéten
- Már egész Voltera tudja? – sóhajtottam
- Nem még Félix nem tudja, de hamarosan visszajön és akkor már ő is megtudja. Ja és még Bella se tudja. – mosolygott megint
- Miért jöttél Jane? – az előbbi jókedvem azonnal eltűnt
- Csak gondoltam még utoljára megnézem magamnak azt az idegesítő képedet. –nevetett fel, majd kifelé ment
- Ne hogy azt hidd hogy megszabadulsz tőlem! – kiáltottam utána, mire ő rám villantotta kislányos mosolyát, majd kiment a szobából. Megfordultam, és elgondolkoztam azon amit Jane mondott. Szóval ez lenne az utolsó napom? Félix megöl? Hát ehhez lesz egy két szavam nekem is, az biztos. Pár perc múlva kinyílt a szobám ajtaja. Behunytam a szemem, és vártam hogy megszólaljon a látogatóm, de nem szólt egy szót se. Kinyitottam a szemem, majd szembefordultam Félix-el.
Hosszú órákon keresztül ültem a gardróbi székemen, és próbáltam összeszedni a gondolataimat. A lelki furdalás egyre nagyobb lett, és nem akart elmúlni. Akkora egy hülye vagyok! Még szerencse hogy Félix nem jött vissza. Valószínűleg valami nagyon fontos dolgot csinál apámnak. Nem baj. Addig se jön ide, és nem akar tőlem semmit. Legalábbis egyenlőre. Kopogtam a szobaajtón, de én nem figyeltem rá. Megint kopogtak. Vártam hátha feladja, de nem akart elmenni bárki is volt az ajtómban. Egy újabb kopogás után odamentem, és egy rántással kinyitottam.
- Mi a….- ahogy megláttam ki áll az ajtóban félbe hagytam a mondatot. Aro elmosolyodott.
- Bemehetek? – mutatott el mellettem. Elálltam az ajtóból, és engedtem hogy beljebb jöjjön. Percekig nézte a szobát, majd leült az ágyamra. Első dolgom lesz kidobni azt az ágyneműt ahogy elment. Becsuktam az ajtót, és háttal neki dőltem. Aro percekig kifürkészőn nézett rám. Mi a fenét akarhat? Azt hittem már mindent megbeszéltünk. Vagy inkább ő beszélt én csak hallgattam.
- Nem láttalak már jó ideje odalent. Így feljöttem, és megbizonyosodtam róla hogy…. minden rendben. – az utolsó szavakat elnyújtva mondta. Valószínűleg tud a veszekedésünkről Féix-el. De tudja hogy mi történt az erdőben köztem, és Edward közt? Nyeltem egy nagyot, majd válaszoltam.
- Igen. Minden rendben, csak egy kicsit egyedül akartam lenni. Ennyi az egész.- Aro gúnyosan fölnevetett
- Szóval egyedül akartál lenni?! Ez jó. Akkor elmagyaráznád hogy miért volt itt Edward a szobádban? – vonta föl a szemöldökét
- Rég találkoztunk, és…. Beszélgettünk egy kicsit. – vontam meg a vállam
- Elég sokat beszélgetetek. – tűnődött
- Ezt meg hogy érted? – vontam kérdőre. Nem volt nálam öt percnél többet Edward.
- Mind ketten vadászni mentetek ma, és….együtt vadásztatok. Vagy az erdőben nem beszélgetettek eleget? - Az igazat megvallva nem. Teljesen mást csináltunk, de lehet jobban jártunk volna ha csak beszélgetünk.
- Nem vadásztunk sokat együtt. Ő a hegyi oroszlánt szereti, de nekem nem volt kedvem olyan messzire elmenni. Így megelégedtem egy medvével. Ő viszont felment a hegyekbe. Csak pár percet beszélgettünk, majd elváltak az útjaink, és mindenki ment amerre akart. Ennyi. – Aro összehúzott szemmel méregetett. Miért kíváncsi ennyire hogy mit csináltam ma? Megkérdezzem, vagy jobban járok ha befogom a szám, és csöndben válaszolok a kérdésire? Ma már ennél úgy se lehet rosszabb, szóval most legyünk bátrak.
- Miért? Nem szabadna beszélgetnem Edwarddal?- szegeztem neki a kérdést, mire megmerevedett ültében, és dühösen nézett rám. Én kihúztam magam, és vártam a kiabálást de az nem érkezett meg. Eltökéltségemet látva Aro elmosolyodott.
- Persze hogy beszélhetsz Edwarddal. Nem akarok neked megtiltani semmit, csak azt amit muszáj. Megértem hogy hiányzott hiszen hosszú időt töltöttetek együtt. Azonban azt azért vedd figyelembe, hogy már van egy férjed. Vele kéne egy kicsit többet beszélgetned. – Na persze. Miről beszélgessek vele? Kérdezzem meg milyen volt emberként, vagy inkább azt hogy még most is olyan mocskos szemétláda mint emberkorában? Ennél tökéletesebb beszélgetést el se tudok képzelni. Na kössz, de nekem ez nem kell.
- Persze vele is töltök időt, de hamarosan elmennek, és addig szeretnék velük lenni annyit amennyit csak tudok.
- Főleg Edwarddal igaz?
- Nem! Nem Edwarddal! Alice-el, és… Bellát is szeretném jobban megismerni.- Minek kérdez ilyeneket?
- Sarah lenne még egy kérdésem amire szeretném ha őszintén válaszolnál.- bólintottam
- Persze. Kérdezz csak. – Aro elmosolyodott
- Szereted még Edwardot? – nyeltem egy nagyot és elfordítottam a fejem
- Miért kérdezed ezt? – suttogtam
- Csak kíváncsi vagyok. Azok után amit veled tett nem érdemli meg a szeretetedet. – Miért te talán igen? Sokkal több dolgot tett értem Edward, mint Aro egész életében. Az igaz hogy megbántott, és hazudott. De akkor is érzek még iránta valamit, de szerintem ez nem szerelem. Vagy csak még magamnak se merem bevallani az érzéseimet.
- Attól függ hogy kérdezed.- vontam meg a vállam- Mint testvért szeretem, de nem vagyok már belé szerelmes. – néztem rá, mire ő bólintott
- Szeretnél még valamit, vagy…..
- Add ide a kezed Sarah! – szakított félbe Aro
- Tessék? – néztem rá értetlenül
- Add. Ide. A. Kezed! – emelt ki minden egyes szót. Nem lenne jó ötlet már megint felmérgesíteni. Oda léptem elé, és odaadtam a kezem
- Most pedig engedd ki a pajzsod! – utasított. Ez nem jó ötlet, ha kiengedem a pajzsom akkor mindent látni fog. Rájön hogy mi történt velem, ez pedig nem lenne jó. Nagyon nem. Erőlködést színleltem, és reméltem hogy beveszi.
- Sajnálom, de ez most nekem nem megy! Túl sok minden történt ma, és ez legyengített. Később ta….
- Én ráérek, és addig itt maradok míg nem sikerül.
- Mi az nem hiszel nekem? Ezért akarsz a gondolataimba látni, mert nem hiszed el amit mondtam? – vontam kérdőre, mire ő csak mosolygott
- Csak szeretnék bele pillantani a lányom a gondolataimba. Ez olyan nagy baj? – Ez így önmagában nem lenne baj. De az igen, hogy a mai nap folyamán rengeteg dolgot megtudtam, és ezt nem kéne az apámnak megtudnia. Ugyanis ő is benne van a Félix-es dologban.
- Nem de hogy baj. Csak…. Nem értem miért ilyen sürgős? – néztem rá, de a kezemet nem akarta elengedni
- Most van hozzá kedvem, és időm- mosolygott úgy hogy kimutatta a szemfogait. Ha ember lettem volna most kirázott volna a hideg.
- Re..rendben. Akkor megpróbálom. – sóhajtottam, és kiengedtem a pajzsomat. Egyszer úgy is megtudja. Az pedig mindegy hogy most, vagy pedig két óra múlva. Aro lehunyta a szemét, és élvezte a gondolataimat. Néha ráncba szaladt a homloka, de pár pillanat múlva kisimult. Én is lehunytam a szemem, és vártam hogy végre vége legyen. De nem akart vége lenni. Mintha a gondolataim egy soha véget nem érő folyó lenne. A pajzsomat egyre nehezebb volt kívül tartani, mivel valaki a képességét használta rajtam nagyon hosszú ideig. Ezt bármely más napom kibírnám, de ma kimerültem, és nincs erőm mindent a kezemben tartani. Vámpír létemre úgy éreztem hogy mindjárt elájulok. Végül vége lett. Aro elengedte a kezem, mely erőtlenül rogyott a testen mellé. Pár pillanat múlva eléggé összeszedtem magam hogy kinyissam a szemem. Lassan kinyitottam, és találkozott a tekintetem Aro-éval. A szeméből nem tudtam kiolvasni semmit. Percekig bámult rám, míg végül el nem mosolyodott.
- Nem mondom… Megleptél. Pedig azt hittem engem már semmi nem tud meglepni, de ez nem így van. Te meg tudsz. Csak az a gond hogy nem jó értelemben. – sötétült el a tekintete. Pár pillanat múlva felállt az ágyamról, és az ajtó felé ment.
- Ennyi? – néztem rá
- Ó nem kedvesem. Ez még semmi nem volt. – mosolygott sötéten, majd kilibbent a szobámból. Csodás most már Aro mindent tud. Ha pedig ő tudja akkor mindenki tudja, és a mindenkibe Félix is beletartozik. Csak azt remélem hogy lesz annyi érzés benne, és nem árul el semmit Bellának. Mondjuk Edward nem engedi a közelébe, de ha ellenkezne akkor Jane megállítaná. De nem fogja megtenni. Aro egy szívtelen dög, de nem tesz olyat amiből neki még baja lehet. Szíve mélyén abban bízik hogyha Bella vámpír lesz, akkor neki fog dolgozni. Nagyon kíváncsi rá hogy mi lesz a képessége, ha már most nagyon érdekes az elméje. Édes istenem, mi lesz itt? Hamarosan beállít Félix, és már előre félek hogy mi lesz ha megtudja. Annyira nem vagyok berezelve tőle, de azért nem szeretném megtapasztalni milyen amikor igazán ideges. És szerintem most nagyon ideges lesz. Ha megtudja hogy tudom hogy mi ő már kiakad. Az pedig csak fokozza az ügy súlyosságát, hogy lefeküdtem Edwarddal. Ez így együtt, plusz még Félix, egyenlő egy hatalmas bombával, ami csak arra vár hogy végre lejárjon az idő és felrobbanhasson. Körülbelül ilyen lesz Félix-el ezek után beszélgetni. Vagy inkább nem is beszélgetni, hanem kiabálni. Mert hogy ezt normálisan nem tudjuk majd megbeszélni az biztos. Ezt pedig onnan tudom, hogyha ő csalt volna meg engem akkor én is nagyon pipa lennék, és azonnal kirúgnám. A különbség az hogy én most annak örülnék ha szakítanánk. ÖRÖKRE. Nagyon jó lenne ha ez történne, de amilyen szerencsém van nem így fog történni. Sóhajtottam egyet, és próbáltam lélekben felkészülni arra ami most fog jönni. Csak azt remélem hogy nem fog egy hamar ez bekövetkezni. Remélem elkellett mennie valahova, és csak késő este jön meg. A remény hal meg utoljára. Állítják az emberek, de én most ebben nem vagyok biztos. Kisétáltam az erkélyre, és próbáltam elterelni a gondolataimat. Kopogást hallottam, és egy kicsit megnyugodtam. Félix nem kopogna hanem betörne.
- Ne gyere be!- kiáltottam ki, de a vendégem csak azért is bejött. Ahogy megéreztem azt az undorító szagát, elmosolyodtam. Megfordultam, és szembe találtam magam a kis Jane-el.
- Megmondtam hogy ne gyere be! – mondtam neki ridegen, de valahogy mosolyogni volt kedvem. Kigondolta volna, hogy ma valami megtud majd mosolyogtatni.
- Hallottam ne aggódj! Nekem viszont nem kell az engedélyed hogy bejöhessek! – vonta meg a kis vállát
- Akkor meg minek kopogtál? – értetlenkedtem
- Engem illemre neveltek. – mondta sötéten, mire én felnevettem. Jane haragosan nézett rám, és tudtam hogy most halálra kínozna ha tudna. Ez azonban nem lehetséges. Abba hagytam a nevetést, és mosolyogva ránéztem
- Elnézést, ez nem volt illedelmes tőlem. De te ezt biztos jobban tudod hisz téged Caius a híres jól nevelt vámpír tanított – Jane vágott egy fintort. Komolyra fordította a szót
- Hallottam mi történt! – mosolygott sötéten
- Már egész Voltera tudja? – sóhajtottam
- Nem még Félix nem tudja, de hamarosan visszajön és akkor már ő is megtudja. Ja és még Bella se tudja. – mosolygott megint
- Miért jöttél Jane? – az előbbi jókedvem azonnal eltűnt
- Csak gondoltam még utoljára megnézem magamnak azt az idegesítő képedet. –nevetett fel, majd kifelé ment
- Ne hogy azt hidd hogy megszabadulsz tőlem! – kiáltottam utána, mire ő rám villantotta kislányos mosolyát, majd kiment a szobából. Megfordultam, és elgondolkoztam azon amit Jane mondott. Szóval ez lenne az utolsó napom? Félix megöl? Hát ehhez lesz egy két szavam nekem is, az biztos. Pár perc múlva kinyílt a szobám ajtaja. Behunytam a szemem, és vártam hogy megszólaljon a látogatóm, de nem szólt egy szót se. Kinyitottam a szemem, majd szembefordultam Félix-el.
Friss!
Sziasztok! :D
Huuuu annyira örülök. Ugyanis visszahozták a laptopom, és már hál'istennek semmi baja :D Ma egész nap tök jó dolgok történnek velem, és még ez is tett rá egy lapáttal. De nem szaporítom tovább a szót este 20:00- kor új fejezet lesz. Úgy hogy mindenkit várok, és remélem jó sokan lesztek :) Na akkor este jövök a friss-el együtt. Addig is kitartás, és köszönöm hogy eddig vártatok :)
Puszi
Niky
Huuuu annyira örülök. Ugyanis visszahozták a laptopom, és már hál'istennek semmi baja :D Ma egész nap tök jó dolgok történnek velem, és még ez is tett rá egy lapáttal. De nem szaporítom tovább a szót este 20:00- kor új fejezet lesz. Úgy hogy mindenkit várok, és remélem jó sokan lesztek :) Na akkor este jövök a friss-el együtt. Addig is kitartás, és köszönöm hogy eddig vártatok :)
Puszi
Niky
2010. február 2., kedd
Rossz hír! :'(
Sziasztok!
Hát van egy rossz hírem. Valami baja lett a laptopomnak, és elkellett vinni hogy áthúzzák az egészet :'(. Úgy hogy egy ideig nem tudok frisselni. Elvileg hétvégén már visszahozzák, de nem ígértek semmit. Szóval nagyon sajnálom. De ahogy visszakapom a gépet, megírom a következő fejezetet. Remélem minnél hamarabb, de ez nem rajtam múlik :( Addig is türelem.
Puszi
Niky
Hát van egy rossz hírem. Valami baja lett a laptopomnak, és elkellett vinni hogy áthúzzák az egészet :'(. Úgy hogy egy ideig nem tudok frisselni. Elvileg hétvégén már visszahozzák, de nem ígértek semmit. Szóval nagyon sajnálom. De ahogy visszakapom a gépet, megírom a következő fejezetet. Remélem minnél hamarabb, de ez nem rajtam múlik :( Addig is türelem.
Puszi
Niky
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)