Vámpír szerelem 21. fejezet

Sziasztok!

Hát itt az új fejezet. A szavamat pedig tartom, és nem tágítok. Úgy hogy hajrá! :)

Niky


21. fejezet

Már épp kezdtünk volna belemelegedni a párharcba, mikor Aro felmordult:
- Elég legyen! Úgy viselkedtek mint két hisztis ember! – csattant föl. Felálltunk a földről. Természetesen egy karcolás nélkül. Jane Aro szavait hallva csak vicsorogva nézett rám elcsúfítva, azt az álnok kétszínű arcoskáját.
- Jane! – szólt rá az apám. Jane csak meghajolt, majd dühösen oda caplatott az ikertestvére mellé. Én félszemmel rásandítottam Edwardra aki engem nézett merőn. Alice pedig mellette állt és félve nézett rám. Ránéztem az apámra, majd odasétáltam az Alice-t fogva tartó Dimitri-hez. Ő csak felvonta a szemöldökét mire én bólintottam és helyet cseréltem vele. Mire ő oda sétált Félix mellé. Megfogtam Alice kezét, hogy úgy tűnjön mintha fogva tartanám, de a fogásom laza volt. Közelebb hajoltam a füléhez és úgy suttogtam hogy ne hogy bárki meghallja rajta kívül.
- Nem lesz semmi baj Alice! Nem engedem hogy bajotok essen! – biztosítottam Alice-t mire ő csak bólintott egyet határozottan már nem félve.
- Sarah!- szólított meg Aro élesen – Segítenél egy kicsit? Dönteni szeretnénk. – én csak kurtán biccentettem, majd kiterjesztettem a pajzsomat. Most már Edward nem lepődött meg csak a tanácskozó Volturit nézte mereven. Találkozott a tekintetem Félix-ével. Szomorúságot és csalódottságot láttam a szemében. Még engem hibáztat? Nem én kezdtem hanem az a beképzelt kis dög. Dühösen leemeltem róla a tekintetem és inkább az apámat néztem. Nagyon halkan Caius dünnyögött valamit mire Aro csak bólogatott. Néha Marcus is közbe szólt, mire a Aro megrázta a fejét Caius pedig hevesen bólogatott. Végül az apám felsőhatott felém fordult és biccentett, mire én visszahúztam a pajzsomat.
- A döntésünk a következő:- szólalt meg Aro vészjósló hangon. - Elengedünk titeket…. de csak feltételekkel – mosolyodott el majd folytatta:- Bella sértetlenül távozhat ha valaki átváltoztatja miután elhagytátok Volterát.- erre Edward csak bólintott mire Aro ismét elmosolyodott – A másik feltétel pedig egyszerű. A mai napot töltsétek nálunk. Már csak Bella miatt is. Pihennie kell, és legalább ti is tölthettek egy kis időt Sarahval. 1 év hosszú idő, és szerintem neki is hiányoztatok már. - nézett rám jelentőség teljesen- Szóval mi a válaszotok? – kérdezte mézes- mázosan. Még is minek kérdezi ha úgy is tudja a választ? Ha nemet mondanak meghalnak, ha nem akkor viszont épségben hazajuthatnak holnap. Ránéztem Edwardra.
- Természetesen maradunk, és köszönjük a vendéglátást. –mosolyodott el erőltetetten Edward, majd meghajolt. Aro csak mosolygott, és intette neki hogy egyenesedjen fel.
- Majd én megmutatom nekik a szobájukat! – engedtem el Alice-t és léptem közelebb Edwardhoz. Aro csak fölvonta a szemöldökét.
- Rendben. Viszont utána gyere le, mert beszélni akarok veled. - mondta szigorúan, mire én biccentettem és az ajtó felé mentem. Edwardék pedig követtek. Mikor már tisztes távolságra értünk a nagyteremtől, a vállam fölött hátra néztem.
- Ugye azt tudjátok hogy hajszál híján kivégeztek titeket? – kérdeztem merőn Edward szemébe nézve
- Nem öltek volna meg minket, mert túl nagyra tartják a tehetségünket. - vetette oda. Én csak felhorkantam és vissza fordultam az út felé.
- Lehet hogy titeket nem öltek volna meg, de Bellában már nem vagyok ilyen biztos. – sandítottam Bellára aki már nagyjából megnyugodott, de még mindig reszketett egy kicsit.
- Őt se ölték volna meg, Túlságosan tetszik a műgyűjtő apádnak, és kíváncsi rá mi lesz vele vámpírként. – mondta egyszerűen Edward
- Akkor se kellett volna hősködnöd.
- Ha már itt tartunk neked sem! – mordult fel
- Én nem hősködtem csak végre megadtam annak a kis dögnek amit megérdemelt.
- Nem kellett volna közbe avatkoznod, még lesz ennek folytatása Sarah. – fúródott az aranybarna szempár a hátamba, de én nem foglalkoztam vele csak tovább mentem a hosszú folyosón. - Jobb lenne szerintem ha beszélnél Jane-nel, és úgy nem esne semmi bajod. - megtorpantam és szembe fordultam Edwarddal, aki dühösen nézett a szemembe.
- Neked semmi közöd hozzá hogy én mit csinálok. Jane nem tud bántani mert sokkal jobb képességem van nála. Ha pedig megpróbálná nem hiszem hogy olyan kegyes lennék vele mint az előbb. Szóval nagyon kérlek ne félts engem. Tudok magamra vigyázni!- sziszegtem neki, majd a válla felett ránéztem Sue-ra aki épp közeledett felénk. - Sue! Megmutatnád nekik a szobájukat? Nekem mennem kell Arohoz! – néztem Edwardra akinek a szeme dühtől izzott.
- Persze menj csak majd én elintézem! – mosolygott rám majd elindult előre.
- Felejts el! – suttogtam Edwardnak majd a tekintetét kerülve elindultam a nagyterem felé.
Mikor beléptem meghajoltam a Volturi előtt, majd kiegyenesedtem. Aro szemével végig nézett rajtam majd megszólalt:
- Négyszemközt szeretnék beszélni Sarah-val! - mennydörögte. Mire mindenki furcsa pillantást vetett rá, de engedelmeskedtek. Majd Caius és Marcus után elhagyták a nagytermet, az ajtó pedig hangos csattanással bezárult, és nem maradt más csak a kínos csönd. Már épp azt hittem hogy soha nem kezd bele mikor megszólalt:
- Tudod szeretlek, mivel a lányom vagy de néhány dolgot még te se tehetsz meg. – állt fel a székből és közelebb lépett hozzám. Mereven néztem a szemébe, de nem mondtam semmit.- Jane sokkal régebb óta van már itt, így a ő a rangidős. Ezért nem támadhatsz rá csak úgy.
- Nem én kezdtem ő támadott én csak….
- Elég! – szakított félbe- Azért támadott meg mert te használtad a képességed.
- Még szép hogy használtam hisz megakarta támadni Edwardot! – csattantam fel
- Csak a képességét akarta használni mert én azt mondtam neki, és ő nem tagadja meg a parancsokat. - dörmögte- Ő legalább engedéllyel akarta használni. Te viszont nem. Az engedélyem nélkül kiterjesztetted a pajzsod, ezért megölhetnélek. - csattant fel
- Akkor miért nem teszed meg? – suttogtam határozottan
- Mert a lányom vagy. Ha nem lennél az már rég halott lennél. - kiabált, de én meg se rezzentem, csak néztem mereven a padlót. - Nézz rám mikor hozzád beszélek! – parancsolta, de én nem tettem semmit. Mire ő szorosan megszorította a nyakam és felemelte a fejem. Ha ember lennék már rég megfulladtam volna, de így csak kényelmetlen volt.
- Ha nem engedelmeskedsz nekem. Nem érdekel hogy a lányom vagy vagy sem, de megöllek. Zokszó nélkül. Megértetted? – sziszegte nekem,mikor nem válaszoltam szorosabban kezdte szorítani a nyakam, ami már kicsit sem volt kényelmes
- Azt kérdeztem megértetted? – sziszegte ismét, én csak egy aprót bólintottam mire ő elengedett. Nem néztem rá csak a padlót néztem. – Még valami. Ez nem csak rám hanem Marcusra és Caiusra is vonatkozik. Bármit mondanak te engedelmeskedsz nekik. A képességedet csak akkor alkalmazod ha én engedélyt adok rá. Nem támadsz meg senkit, és nem avatkozol bele más dolgába. Megértetted?- kérdezte szigorúan mint egy gyereket nevelő apa
- Igen- suttogtam, de a hangomban csak düh volt.
- Nagyon helyes – fújtatott dühösen.
- Anyámat is így utasítgattad? – suttogtam csak magamnak, de Aro meghallotta és lekevert nekem egy hatalmas pofont. Majd nem hozzá vágódtam a falhoz, de nem volt olyan erős így csak a fejem fordult el a nagy erőtől.
- Szerettem az anyádat, és soha nem parancsolgattam neki. Azt csinált amit akart, de te a lányom vagy, és nekem dolgozol. Szóval azt teszed amit mondok megértetted? – kiabált, sokáig csak néztem magam mellé, majd felé fordítottam a fejem, és undorral teli szemekkel néztem rá.
- Megértettem, apám! – szűrtem az összeszorított fogaimon keresztül, majd figyelemre se méltatva őt kimentem a nagyteremből.