Sziasztok!
Hát itt az új fejezet. A szavamat pedig tartom, és nem tágítok. Úgy hogy hajrá! :)
Niky
21. fejezet
Már épp kezdtünk volna belemelegedni a párharcba, mikor Aro felmordult:
- Elég legyen! Úgy viselkedtek mint két hisztis ember! – csattant föl. Felálltunk a földről. Természetesen egy karcolás nélkül. Jane Aro szavait hallva csak vicsorogva nézett rám elcsúfítva, azt az álnok kétszínű arcoskáját.
- Jane! – szólt rá az apám. Jane csak meghajolt, majd dühösen oda caplatott az ikertestvére mellé. Én félszemmel rásandítottam Edwardra aki engem nézett merőn. Alice pedig mellette állt és félve nézett rám. Ránéztem az apámra, majd odasétáltam az Alice-t fogva tartó Dimitri-hez. Ő csak felvonta a szemöldökét mire én bólintottam és helyet cseréltem vele. Mire ő oda sétált Félix mellé. Megfogtam Alice kezét, hogy úgy tűnjön mintha fogva tartanám, de a fogásom laza volt. Közelebb hajoltam a füléhez és úgy suttogtam hogy ne hogy bárki meghallja rajta kívül.
- Nem lesz semmi baj Alice! Nem engedem hogy bajotok essen! – biztosítottam Alice-t mire ő csak bólintott egyet határozottan már nem félve.
- Sarah!- szólított meg Aro élesen – Segítenél egy kicsit? Dönteni szeretnénk. – én csak kurtán biccentettem, majd kiterjesztettem a pajzsomat. Most már Edward nem lepődött meg csak a tanácskozó Volturit nézte mereven. Találkozott a tekintetem Félix-ével. Szomorúságot és csalódottságot láttam a szemében. Még engem hibáztat? Nem én kezdtem hanem az a beképzelt kis dög. Dühösen leemeltem róla a tekintetem és inkább az apámat néztem. Nagyon halkan Caius dünnyögött valamit mire Aro csak bólogatott. Néha Marcus is közbe szólt, mire a Aro megrázta a fejét Caius pedig hevesen bólogatott. Végül az apám felsőhatott felém fordult és biccentett, mire én visszahúztam a pajzsomat.
- A döntésünk a következő:- szólalt meg Aro vészjósló hangon. - Elengedünk titeket…. de csak feltételekkel – mosolyodott el majd folytatta:- Bella sértetlenül távozhat ha valaki átváltoztatja miután elhagytátok Volterát.- erre Edward csak bólintott mire Aro ismét elmosolyodott – A másik feltétel pedig egyszerű. A mai napot töltsétek nálunk. Már csak Bella miatt is. Pihennie kell, és legalább ti is tölthettek egy kis időt Sarahval. 1 év hosszú idő, és szerintem neki is hiányoztatok már. - nézett rám jelentőség teljesen- Szóval mi a válaszotok? – kérdezte mézes- mázosan. Még is minek kérdezi ha úgy is tudja a választ? Ha nemet mondanak meghalnak, ha nem akkor viszont épségben hazajuthatnak holnap. Ránéztem Edwardra.
- Természetesen maradunk, és köszönjük a vendéglátást. –mosolyodott el erőltetetten Edward, majd meghajolt. Aro csak mosolygott, és intette neki hogy egyenesedjen fel.
- Majd én megmutatom nekik a szobájukat! – engedtem el Alice-t és léptem közelebb Edwardhoz. Aro csak fölvonta a szemöldökét.
- Rendben. Viszont utána gyere le, mert beszélni akarok veled. - mondta szigorúan, mire én biccentettem és az ajtó felé mentem. Edwardék pedig követtek. Mikor már tisztes távolságra értünk a nagyteremtől, a vállam fölött hátra néztem.
- Ugye azt tudjátok hogy hajszál híján kivégeztek titeket? – kérdeztem merőn Edward szemébe nézve
- Nem öltek volna meg minket, mert túl nagyra tartják a tehetségünket. - vetette oda. Én csak felhorkantam és vissza fordultam az út felé.
- Lehet hogy titeket nem öltek volna meg, de Bellában már nem vagyok ilyen biztos. – sandítottam Bellára aki már nagyjából megnyugodott, de még mindig reszketett egy kicsit.
- Őt se ölték volna meg, Túlságosan tetszik a műgyűjtő apádnak, és kíváncsi rá mi lesz vele vámpírként. – mondta egyszerűen Edward
- Akkor se kellett volna hősködnöd.
- Ha már itt tartunk neked sem! – mordult fel
- Én nem hősködtem csak végre megadtam annak a kis dögnek amit megérdemelt.
- Nem kellett volna közbe avatkoznod, még lesz ennek folytatása Sarah. – fúródott az aranybarna szempár a hátamba, de én nem foglalkoztam vele csak tovább mentem a hosszú folyosón. - Jobb lenne szerintem ha beszélnél Jane-nel, és úgy nem esne semmi bajod. - megtorpantam és szembe fordultam Edwarddal, aki dühösen nézett a szemembe.
- Neked semmi közöd hozzá hogy én mit csinálok. Jane nem tud bántani mert sokkal jobb képességem van nála. Ha pedig megpróbálná nem hiszem hogy olyan kegyes lennék vele mint az előbb. Szóval nagyon kérlek ne félts engem. Tudok magamra vigyázni!- sziszegtem neki, majd a válla felett ránéztem Sue-ra aki épp közeledett felénk. - Sue! Megmutatnád nekik a szobájukat? Nekem mennem kell Arohoz! – néztem Edwardra akinek a szeme dühtől izzott.
- Persze menj csak majd én elintézem! – mosolygott rám majd elindult előre.
- Felejts el! – suttogtam Edwardnak majd a tekintetét kerülve elindultam a nagyterem felé.
Mikor beléptem meghajoltam a Volturi előtt, majd kiegyenesedtem. Aro szemével végig nézett rajtam majd megszólalt:
- Négyszemközt szeretnék beszélni Sarah-val! - mennydörögte. Mire mindenki furcsa pillantást vetett rá, de engedelmeskedtek. Majd Caius és Marcus után elhagyták a nagytermet, az ajtó pedig hangos csattanással bezárult, és nem maradt más csak a kínos csönd. Már épp azt hittem hogy soha nem kezd bele mikor megszólalt:
- Tudod szeretlek, mivel a lányom vagy de néhány dolgot még te se tehetsz meg. – állt fel a székből és közelebb lépett hozzám. Mereven néztem a szemébe, de nem mondtam semmit.- Jane sokkal régebb óta van már itt, így a ő a rangidős. Ezért nem támadhatsz rá csak úgy.
- Nem én kezdtem ő támadott én csak….
- Elég! – szakított félbe- Azért támadott meg mert te használtad a képességed.
- Még szép hogy használtam hisz megakarta támadni Edwardot! – csattantam fel
- Csak a képességét akarta használni mert én azt mondtam neki, és ő nem tagadja meg a parancsokat. - dörmögte- Ő legalább engedéllyel akarta használni. Te viszont nem. Az engedélyem nélkül kiterjesztetted a pajzsod, ezért megölhetnélek. - csattant fel
- Akkor miért nem teszed meg? – suttogtam határozottan
- Mert a lányom vagy. Ha nem lennél az már rég halott lennél. - kiabált, de én meg se rezzentem, csak néztem mereven a padlót. - Nézz rám mikor hozzád beszélek! – parancsolta, de én nem tettem semmit. Mire ő szorosan megszorította a nyakam és felemelte a fejem. Ha ember lennék már rég megfulladtam volna, de így csak kényelmetlen volt.
- Ha nem engedelmeskedsz nekem. Nem érdekel hogy a lányom vagy vagy sem, de megöllek. Zokszó nélkül. Megértetted? – sziszegte nekem,mikor nem válaszoltam szorosabban kezdte szorítani a nyakam, ami már kicsit sem volt kényelmes
- Azt kérdeztem megértetted? – sziszegte ismét, én csak egy aprót bólintottam mire ő elengedett. Nem néztem rá csak a padlót néztem. – Még valami. Ez nem csak rám hanem Marcusra és Caiusra is vonatkozik. Bármit mondanak te engedelmeskedsz nekik. A képességedet csak akkor alkalmazod ha én engedélyt adok rá. Nem támadsz meg senkit, és nem avatkozol bele más dolgába. Megértetted?- kérdezte szigorúan mint egy gyereket nevelő apa
- Igen- suttogtam, de a hangomban csak düh volt.
- Nagyon helyes – fújtatott dühösen.
- Anyámat is így utasítgattad? – suttogtam csak magamnak, de Aro meghallotta és lekevert nekem egy hatalmas pofont. Majd nem hozzá vágódtam a falhoz, de nem volt olyan erős így csak a fejem fordult el a nagy erőtől.
- Szerettem az anyádat, és soha nem parancsolgattam neki. Azt csinált amit akart, de te a lányom vagy, és nekem dolgozol. Szóval azt teszed amit mondok megértetted? – kiabált, sokáig csak néztem magam mellé, majd felé fordítottam a fejem, és undorral teli szemekkel néztem rá.
- Megértettem, apám! – szűrtem az összeszorított fogaimon keresztül, majd figyelemre se méltatva őt kimentem a nagyteremből.
2009. december 23., szerda
2009. december 20., vasárnap
Hírek!
Hali!
Úgy tervezem hogy az új fejezetet szerda körül rakom fel. Biztosra még nem tudom, de ha nem szerdán akkor csütörtökön lesz fenn. Egy biztos jövő héten már olvashatjátok. Ez lenne a jó hírem (már akinek). Viszont most jön a rossz hír. Sajnálattal veszem észre hogy nem írtok kommentárokat, ami nekem nem esik valami jól, mert így nem tudom hogy min változtassak és min ne. Tehát arra a döntésre jutottam hogy ha 21. fejezetnél nem gyűlik össze minimum 10 hozzászólás akkor a következő fejezetet csak 1 hónap múlva vagy még később olvashatjátok el. Nem akartam ezt megtenni de ha muszály akkor muszály. Szóval amikor felteszem a fejezetet és elolvassátok akkor lécci írjatok komikat. Na asszem mára ennyi. Jövő héten jövök az új fejezettel.
Puszi
Niky
Úgy tervezem hogy az új fejezetet szerda körül rakom fel. Biztosra még nem tudom, de ha nem szerdán akkor csütörtökön lesz fenn. Egy biztos jövő héten már olvashatjátok. Ez lenne a jó hírem (már akinek). Viszont most jön a rossz hír. Sajnálattal veszem észre hogy nem írtok kommentárokat, ami nekem nem esik valami jól, mert így nem tudom hogy min változtassak és min ne. Tehát arra a döntésre jutottam hogy ha 21. fejezetnél nem gyűlik össze minimum 10 hozzászólás akkor a következő fejezetet csak 1 hónap múlva vagy még később olvashatjátok el. Nem akartam ezt megtenni de ha muszály akkor muszály. Szóval amikor felteszem a fejezetet és elolvassátok akkor lécci írjatok komikat. Na asszem mára ennyi. Jövő héten jövök az új fejezettel.
Puszi
Niky
2009. december 7., hétfő
Új Blog!!!
Sziasztok!
Van egy hírem nektek. Csináltam egy új blogot amit itt el is érhettek: http://niky-silvermoon.blogspot.com/ Ezt a blogomat sem fogom elhanyagolni szóval itt is lesz friss. A másik blogomról. Ott nagyobb szerepet kapnak a farkasok de nem hanyagolom el a vámpírokat sem benne. Szóval olvassátok el lécci még csak az első fejezet van fenn, de ahhoz is jó olvasást kívánok.
Puszi
Üdv.:Niky
Van egy hírem nektek. Csináltam egy új blogot amit itt el is érhettek: http://niky-silvermoon.blogspot.com/ Ezt a blogomat sem fogom elhanyagolni szóval itt is lesz friss. A másik blogomról. Ott nagyobb szerepet kapnak a farkasok de nem hanyagolom el a vámpírokat sem benne. Szóval olvassátok el lécci még csak az első fejezet van fenn, de ahhoz is jó olvasást kívánok.
Puszi
Üdv.:Niky
2009. december 2., szerda
Vámpír szerelem 20. fejezet
20. fejezet
Dühtől tajtékozva csőrtettem be a szobámba, majd egy hangos csattanással becsaptam az ajtót úgy hogy majd nem kiszakadt a helyéről. Mi a fenét képzel ez? Azt hiszi hogy beállít ide és már is megkönnyítik a dolgát. Na arra várhat. Aro nem fog vele végezni túlságosan hasznos ahhoz a képessége hogy elvesztegesse. Amikor meghallottam hogy mi történt Bellával megértettem Edward reakcióját de…. akkor is hogy lehet ilyen bolond? Véget vet az életének egy… egy ember miatt? Fáradtan rogytam le az ágyamra és a kezembe temettem az arcom. Nem fogja feladni. Ha ő egyszer valamit eltervez akkor senki és semmi nem tudja megállítani. Egy lemondó sóhajjal terültem el az ágyamon. Bárcsak én is gondolat olvasó lennék akkor tudnám hogy mire készül most Edward. Próbáltam elterelni a gondolataimat de nem sikerült. Nem menthetem meg. Magát kell megmentenie. Persze ha tudja még. Bella volt a mindene és most őt is elvesztette. Felálltam az ágyról és kimentem az erkélyre önfeledtem néztem a csodás Olaszországi tájat. Néhány pirosba öltözött ember éppen a főtérre tartott ahol Szent Márkus napját ünnepelték. Mindig is megmosolyogtam ezt az ünnepet hiszen azért volt mert állítólag Szent Márkus aki maga is vámpír volt ő kiűzött minket Volterából. Persze ezt is csak azért híresztelte hogy ne hogy fény derüljön a titokra aminek ő is része volt. Innen pont látni az óratornyot ami a főtéren van. Rákönyököltem a párkányra és elmerültem a gondolataimban. Percekig csak némán néztem a tájat míg a torony harangjai fel nem ébresztettek az ábrándozásomból. Egy lemondó sóhajjal vissza könyököltem és mélyet szippantottam a friss levegőből. Amire nem volt szükségem még is jól esett. Hirtelen rossz érzés fogott el mintha történne valami de azt nem tudom megmondani hogy mi. Biztos csak Edward és a hülyesége miatt van. Elhessegettem a rossz érzéseket és inkább a jó dolgokra koncentráltam. Mint például a kö… Nem tudtam befejezni a gondolat menetemet mert hangos lépteket hallottam, amik felkeltették a kíváncsiságomat. Ahogy kiléptem az ajtón egy ismerős illat szállt felém.
- Ne! Ne! Csak ezt ne! – suttogtam magam elég miközben a nagyterem felé sétáltam. Ahogy egyre csak közeledtem a szag egyre erősebb lett. Én pedig egyre jobban kezdtem pánikba esni. Mikor elértem a nagyterem felé vezető folyosót megláttam Beth-et. Aki szomorú tekintettel nézett rám. Azonnal oda szaladtam hozzá.
- Beth mond hogy nem! Mond hogy nincsenek itt! Kérlek!
- Sajnálom Sarah de nem hazudok neked. Félix, Demetri és Jane most hozták őket.
- De hát mi történt? – kérdeztem pánikolva
- Edward megmutatta magát a napfényben. – nyögte ki végül Beth
- Hogy micsoda? – kérdeztem elképedve
- Így akarta elérni hogy a Volturi megölje ami lehet hogy most be is teljesül.
- De én ezt nem értem miért van itt Alice? És Bella? Azt hittem hogy ő meghalt.
- Edward is azt hitte de nem. Csak Rosalie félre értett néhány dolgot. De lehet hogy ez a dolog még rosszra is fordulhat
- Ezt nem hiszem el. – sziszegtem dühösen. Ha Bella miatt meghal Alice és Edward saját kezűleg fogom megnyúzni. Dühösen léptem be a nagyterembe ahol mindenki meglepetten nézett rám. Kivéve az apám. Boldog mosollyal lépkedett közelebb felém.
- Sarah! Örülök hogy csatlakozol hozzánk. – üdvözölt mézes mázosan majd intett a kezével a trón melletti helyem felé. Lassan indultam el. Alice mind végig engem nézett és láttam rajta hogy nagyon nehezen türtőzteti magát. Legszívesebben már rég a nyakamba ugrott volna. Mikor odaértem a helyemre vettem egy mély lélegzetet és megfordultam hogy szembe nézek a volt családom két tagjával és egy emberrel akinek hála most lehet hogy mind annyian meghalnak. Amikor Edward szemébe néztem csak szomorúságot láttam de volt benne egy kis vidámság is annak köszönhetően hogy vissza kapta élete szerelmét. Alice is szomorú volt de ő neki még így is ragyogtak a szemei annak fényében hogy engem újra láthat. Bella zavarodottan nézett rám. Szemében csak félelmet láttam. Aro rám emelte tekintetét majd elmosolyodott próbáltam viszonozni de elég rosszul sikerülhetett. Félix közelebb lépett hozzám átakart karolni de én kitértem előle és inkább figyeltem az eseményeket. Egy lemondó sóhaj után ő is inkább előre nézett. Aro megszólalt ünnepélyes hangján:
- Most hogy már így összegyűltünk itt. Mi lenne ha egy kicsit elbeszélgetnénk? – nézett sokatmondóan Edwardra. – Ifjú Cullen nyújtsd ide a kezed kérlek! – mosolygott rá Aro. Edward nem tétovázott azonnal oda nyújtotta neki a kezét. Aro lehunyta a szemét és úgy élvezte ki Edward minden egyes gondolatát. Az arcáról a mosoly még akkor sem fagyott le amikor elengedte a kezét. Majd így szólt:
- Mire nem képes a szerelem?! Nem igaz lányom?- emelte rám a tekintetét az apám de én csak mereven néztem a szemébe. Aro csak mosolygott tovább és visszafordult feléjük.
- Milyen érdekes. Azt már tudjuk hogy Edward képessége hat az ifjú hölgyre. De nem úgy mint általában. Hogy is gondolta Edward? Ó igen már tudom. Olyan tiszták a gondolatai mint még senkié. Szeretném én is megtapasztalni!– majd kinyújtotta a kezét Bella felé aki felnézett Edwardra. Ő csak bólintott. Bizonytalan léptekkel Aro elé állt és oda nyújtotta neki a kezét. Mindenki kíváncsi tekintettel nézett a párosukra kivéve Félix és Edward akik merően nézték egymást gyűlölködve. Edward arckifejezéséből arra következtettem hogy éppen valamelyik együtt töltött pillanatunkat vetíti le neki Félix. Oda léptem mellé és merően a szemébe néztem.
- Elég! –rivalltam rá suttogva még is élesen. Félix sóhajtott majd közelebb lépett Aroékhoz. Én pedig kinyitottam a pajzsom és gondolatban szóltam Edwardhoz: „Sajnálom”. Ő csak egy fájdalmas pillantást vetett rám majd rögtön vissza fordult Bellához. Aro elengedte a kezét és hátra lépett egyet.
- Érdekes!- hangzott a halk határozott válasz- Viszont ha a gondolatolvasásra így reagál akkor vajon más képességekre hogyan?- mosolygott Bellára Aro. – Jane… - nézett mézes mázosan a kis dögre, aki csak elmosolyodott és Bellára emelte az ádáz tekintetét. Tudtam hogy hatni fog rá nincs olyan élőlény a földön akire ne hatna Jane könyörtelen képessége. Kivéve én. Mielőtt bármi történhetett volna Edward Bella előtt termett és ő nézett farkas szemet Janenel. Ezt nem engedhetem! Majd gondolkozás nélkül kiterjesztettem a pajzsomat Edwardra, Bellára és Alicere. Mikor Edward rájött hogy mi történik azonnal rám emelte a tekintetét. Jane tovább próbálkozott sikertelenül. Míg végül idegesen rám nem kiáltott.
- Fejezd be azonnal!- rivallt rám dühösen, mire én csak elmosolyodtam. Egy hangos morgás után rám vetette magát.
Dühtől tajtékozva csőrtettem be a szobámba, majd egy hangos csattanással becsaptam az ajtót úgy hogy majd nem kiszakadt a helyéről. Mi a fenét képzel ez? Azt hiszi hogy beállít ide és már is megkönnyítik a dolgát. Na arra várhat. Aro nem fog vele végezni túlságosan hasznos ahhoz a képessége hogy elvesztegesse. Amikor meghallottam hogy mi történt Bellával megértettem Edward reakcióját de…. akkor is hogy lehet ilyen bolond? Véget vet az életének egy… egy ember miatt? Fáradtan rogytam le az ágyamra és a kezembe temettem az arcom. Nem fogja feladni. Ha ő egyszer valamit eltervez akkor senki és semmi nem tudja megállítani. Egy lemondó sóhajjal terültem el az ágyamon. Bárcsak én is gondolat olvasó lennék akkor tudnám hogy mire készül most Edward. Próbáltam elterelni a gondolataimat de nem sikerült. Nem menthetem meg. Magát kell megmentenie. Persze ha tudja még. Bella volt a mindene és most őt is elvesztette. Felálltam az ágyról és kimentem az erkélyre önfeledtem néztem a csodás Olaszországi tájat. Néhány pirosba öltözött ember éppen a főtérre tartott ahol Szent Márkus napját ünnepelték. Mindig is megmosolyogtam ezt az ünnepet hiszen azért volt mert állítólag Szent Márkus aki maga is vámpír volt ő kiűzött minket Volterából. Persze ezt is csak azért híresztelte hogy ne hogy fény derüljön a titokra aminek ő is része volt. Innen pont látni az óratornyot ami a főtéren van. Rákönyököltem a párkányra és elmerültem a gondolataimban. Percekig csak némán néztem a tájat míg a torony harangjai fel nem ébresztettek az ábrándozásomból. Egy lemondó sóhajjal vissza könyököltem és mélyet szippantottam a friss levegőből. Amire nem volt szükségem még is jól esett. Hirtelen rossz érzés fogott el mintha történne valami de azt nem tudom megmondani hogy mi. Biztos csak Edward és a hülyesége miatt van. Elhessegettem a rossz érzéseket és inkább a jó dolgokra koncentráltam. Mint például a kö… Nem tudtam befejezni a gondolat menetemet mert hangos lépteket hallottam, amik felkeltették a kíváncsiságomat. Ahogy kiléptem az ajtón egy ismerős illat szállt felém.
- Ne! Ne! Csak ezt ne! – suttogtam magam elég miközben a nagyterem felé sétáltam. Ahogy egyre csak közeledtem a szag egyre erősebb lett. Én pedig egyre jobban kezdtem pánikba esni. Mikor elértem a nagyterem felé vezető folyosót megláttam Beth-et. Aki szomorú tekintettel nézett rám. Azonnal oda szaladtam hozzá.
- Beth mond hogy nem! Mond hogy nincsenek itt! Kérlek!
- Sajnálom Sarah de nem hazudok neked. Félix, Demetri és Jane most hozták őket.
- De hát mi történt? – kérdeztem pánikolva
- Edward megmutatta magát a napfényben. – nyögte ki végül Beth
- Hogy micsoda? – kérdeztem elképedve
- Így akarta elérni hogy a Volturi megölje ami lehet hogy most be is teljesül.
- De én ezt nem értem miért van itt Alice? És Bella? Azt hittem hogy ő meghalt.
- Edward is azt hitte de nem. Csak Rosalie félre értett néhány dolgot. De lehet hogy ez a dolog még rosszra is fordulhat
- Ezt nem hiszem el. – sziszegtem dühösen. Ha Bella miatt meghal Alice és Edward saját kezűleg fogom megnyúzni. Dühösen léptem be a nagyterembe ahol mindenki meglepetten nézett rám. Kivéve az apám. Boldog mosollyal lépkedett közelebb felém.
- Sarah! Örülök hogy csatlakozol hozzánk. – üdvözölt mézes mázosan majd intett a kezével a trón melletti helyem felé. Lassan indultam el. Alice mind végig engem nézett és láttam rajta hogy nagyon nehezen türtőzteti magát. Legszívesebben már rég a nyakamba ugrott volna. Mikor odaértem a helyemre vettem egy mély lélegzetet és megfordultam hogy szembe nézek a volt családom két tagjával és egy emberrel akinek hála most lehet hogy mind annyian meghalnak. Amikor Edward szemébe néztem csak szomorúságot láttam de volt benne egy kis vidámság is annak köszönhetően hogy vissza kapta élete szerelmét. Alice is szomorú volt de ő neki még így is ragyogtak a szemei annak fényében hogy engem újra láthat. Bella zavarodottan nézett rám. Szemében csak félelmet láttam. Aro rám emelte tekintetét majd elmosolyodott próbáltam viszonozni de elég rosszul sikerülhetett. Félix közelebb lépett hozzám átakart karolni de én kitértem előle és inkább figyeltem az eseményeket. Egy lemondó sóhaj után ő is inkább előre nézett. Aro megszólalt ünnepélyes hangján:
- Most hogy már így összegyűltünk itt. Mi lenne ha egy kicsit elbeszélgetnénk? – nézett sokatmondóan Edwardra. – Ifjú Cullen nyújtsd ide a kezed kérlek! – mosolygott rá Aro. Edward nem tétovázott azonnal oda nyújtotta neki a kezét. Aro lehunyta a szemét és úgy élvezte ki Edward minden egyes gondolatát. Az arcáról a mosoly még akkor sem fagyott le amikor elengedte a kezét. Majd így szólt:
- Mire nem képes a szerelem?! Nem igaz lányom?- emelte rám a tekintetét az apám de én csak mereven néztem a szemébe. Aro csak mosolygott tovább és visszafordult feléjük.
- Milyen érdekes. Azt már tudjuk hogy Edward képessége hat az ifjú hölgyre. De nem úgy mint általában. Hogy is gondolta Edward? Ó igen már tudom. Olyan tiszták a gondolatai mint még senkié. Szeretném én is megtapasztalni!– majd kinyújtotta a kezét Bella felé aki felnézett Edwardra. Ő csak bólintott. Bizonytalan léptekkel Aro elé állt és oda nyújtotta neki a kezét. Mindenki kíváncsi tekintettel nézett a párosukra kivéve Félix és Edward akik merően nézték egymást gyűlölködve. Edward arckifejezéséből arra következtettem hogy éppen valamelyik együtt töltött pillanatunkat vetíti le neki Félix. Oda léptem mellé és merően a szemébe néztem.
- Elég! –rivalltam rá suttogva még is élesen. Félix sóhajtott majd közelebb lépett Aroékhoz. Én pedig kinyitottam a pajzsom és gondolatban szóltam Edwardhoz: „Sajnálom”. Ő csak egy fájdalmas pillantást vetett rám majd rögtön vissza fordult Bellához. Aro elengedte a kezét és hátra lépett egyet.
- Érdekes!- hangzott a halk határozott válasz- Viszont ha a gondolatolvasásra így reagál akkor vajon más képességekre hogyan?- mosolygott Bellára Aro. – Jane… - nézett mézes mázosan a kis dögre, aki csak elmosolyodott és Bellára emelte az ádáz tekintetét. Tudtam hogy hatni fog rá nincs olyan élőlény a földön akire ne hatna Jane könyörtelen képessége. Kivéve én. Mielőtt bármi történhetett volna Edward Bella előtt termett és ő nézett farkas szemet Janenel. Ezt nem engedhetem! Majd gondolkozás nélkül kiterjesztettem a pajzsomat Edwardra, Bellára és Alicere. Mikor Edward rájött hogy mi történik azonnal rám emelte a tekintetét. Jane tovább próbálkozott sikertelenül. Míg végül idegesen rám nem kiáltott.
- Fejezd be azonnal!- rivallt rám dühösen, mire én csak elmosolyodtam. Egy hangos morgás után rám vetette magát.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)